- főkép
>> EseményAlfa 159 2,4 JTDm // 2010-08-19

Hümm. Lehet megmosolyogtató, amit most írok, de hat év dízel alfa tapasztalata vezeti most soraim, vagy mi :).
Ma akkumulátort cseréltem a gépben. Miért is érdekes ez?
Pár hónapja jelezgetett mindenféle hibát indításkor a gép (abs, filter, dbc, meg mittudoménmégmit; ráadásul ezeket is hol egyenként, hol csokorba szedve, hol így, hol úgy). Ezek a hibák nem éltek igazán, csak felvillantak indításkor, így pl. benneteket nem is fárasztottalak velük. Azért persze hívtam az előző tulajt, nézegettem neten a hibajelenségeket, szöszölgettem külföldi alfás oldalakon. Aztán egyszer csak az egyik kollégám benézett a motortérbe és valami isteni sugallattól vezérelve megmozgatta az akkumulátor hátsó, eldugott sarujának csatlakozását. Nos, lötyögött. Az aksit 220-ról korrektül feltöltöttük, a sarut meghúztuk: a felvillanó hibaüzenetek a múlt ködébe vesztek. Tán igazak sem voltak...
A ma reggeli indításkor - régi barátként - újra rámkacsintott egy abs és vmi system protect, meg kissé tovább is kellett nyomnom a gombot a szokásosnál. Hümm. Aztán kora délután már be sem indult a drága, csak nyösszentett egy végtelenül szomorkásat.
(Gyári) aksi ki, új aksi be: pöccre indul, és semmi dekadens hangvételű kósza üzenet.
A 159-esem most négy és fél éves.
A 156-os mjetem négy és fél évesen állt meg szülővárosom főterén, mert örökre elfogyott a gyári akksija.
Ezek után mondja valaki, hogy nem kiszámítható és következetes az olasz gépjárműgyártás:).

Hacsak egyikőtöknek segítettem most akár egyetlen problémája megoldásában, már nem éltem, azaz ööö..., nem írtam hiába. (Persze a hálátok tárgyiasulhat egy palack finom félszáraz fehér formájában is. Címem az oldalamon :P.)

 
>> EseményAlfa 159 2,4 JTDm // 2010-05-11

yoyo :)

Itt az új vas, és nem is vaskereskedésből, hanem közvetlenül magángyűjtőtől.
Amúgy nagyon mókás ez a „vasazás”. Lehet itt találkoztam először azzal, mikor ezt a csupa műanyag-alumínium-üveg-bőr-szövet-nyomokbanacél csodát egyszerűen lavasazzák. Talán épp azért, hogy leemeljük arról a csodálni való magas polcról - ahol sokunk számára érthetetlen mechanikai és elektronikai mutatványként működik – ide elénk, ide a földre. Ahonnan már lenézhetünk rá, ahol mi uralkodhatunk rajta.
Mert ugye mi irányítjuk őt és semmiképp sem fordítva. Hisz ez csak egy darab vas :).

De milyen vas!

 
>> EseményAlfa 156 sedan // 2009-10-20

Hát nem volt könnyű ebbe az illusztris társaságba bekönyörögnöm magam :).

A saját amorés oldalamra régóta nem léptem be (majd két éve regisztrált vendég titulusum van), csak külső szemlélőként figyeltem az oldalt, azt viszont szinte naponta. Szinte mindig cél nélkül, mintha kerestem volna valakit, vagy valamit, mintha azt vártam volna, hogy ha megnyitom az amorét, akkor történik valami apró csoda. Bár egy csoda ne legyen apró, kérem :).
Olvasgattam a fórumot, nézegettem a hirdetéseket, picit irigykedve bepislantottam az új tagok oldalára, sőt még vásároltam is matricát az egyik cartárstól. Tag azért nem lehettem, mert nem volt közös képünk alfival.
Aztán rám sütött a Nap, rám villant a vaku és mivel épp alfi mellett álltam, hát azon kaptam magam, hogy mindenképp szeretnék tag lenni nálatok; de persze minél hamarabb, mert hirtelen annyi mindent szeretnék nektek írni, és annyi képet felrakni és annyi kérdést feltenni...
És itt indult huncut kis kalandom a jelszavakkal (engedelmetekkel beülve az időgépbe, mintha most történne minden):

Próbálok belépni (a saját oldalamra), nem sikerül, kiírja, hogy a jelszavam elavult,
készítsek újat, stb.
Oké, kérdem, de hogy, ha nem engedsz belépni...
Ilyesmin nem akadunk fenn, igen kreatívak tudunk lenni, ha nagyon akarunk valamit: rákapcsolunk hát az elveszett jelszó funkcióra, ahol a megadott mailcímemre érkezik is a progi által generált új jelszó.
Ollé, ollé, új próba az új jelszóval, de... none! Hiába! Pirosan villog a belépés ablak, nem enged be sehová. Kínomban rákattintok a villogó ablakra párszor, mintha valami ősrégi háborús játékot játszanék, hátha megdöglik (értsd: leomlik a kapu és én besasszézok), ám semmi... semmi és semmi...
Azaz mégis!, kéretlenül is érkezik a mailemre két új mail, benne két új generált
jelszóval :). (Ekkor kezdtem el először röhögni :D).
Csak közben az amore oldal túl sok hibás próba miatt 5 percre letiltott!
De profi, de profi! – ha lehet, még jobban vágytam hát hozzátok, no meg öt perc nem a világ! - jelentem ki nagyvonalúan és bő 10 perc múlva login név újra bepötty, és legfrissebb, utoljára kapott, általatok generált ropogós jelszó bekopi, majd egy könnyed ENTER és...
Jön is az üzenet, hogy túl sok próbálkozás miatt ezúttal már 6 percre tiltottatok le :D. Elsőre :D.
Ekkor már úgy éreztem magam, mint aki a NASA-hoz akar behatolni, vagy legalábbis Csányi Sanyi számlájáról próbál némi pénzt leemelni; durcás gyanakvással néztem is szét a szobában, de sehol egy lehallgató készülék, sehol egy nyamvadt kandikamera...

És ekkor szinte már meg is kértem egy Tagot, egy igazi amorés Tagot, hogy az előző sztorit, egyben amorés halotti leplemet mások okulására és az én siratásomra terítse ki nevemben valamely fórumtopicban. Mert hogy én már a tagotok nem lehetek soha, azt beláttam. Majd megyek a Suzikékhoz... Csak előbb venni kéne egyet. Vagy kettőt, esetleg hármat... :DD

(Hogy miképp is oldottam meg mindent önerőből? Bevillant, hogy ha az amorés adminok tényleg ennyire tartanak a jelszótolvajoktól, akkor lehet, hogy a bejelentkezésnél nem szabad kopiznom a jelszót; így hat perc múlva semmi kopi, hanem bepötty, hogy 1XCOEe (nyugi, már megváltoztattam), és... beléptem. Sima volt ;). Talán már más is járt így, mint én, és ezért talán érdemes lenne erre a technikai dologra felhívni a dzsojnolás előtt álló kollégák figyelmét :)).

....................................................................................................... Költségem: Egy palack vörös