Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Augusztus 16-án indult egy hosszú kálvária, ami október 7-én zárult csak le. A történet egy telefonhívással indult, miszerint nagy szívességet tennék kollégámnak, ha másfél órával korábban mennék dolgozni. Bár kedvem nem sok volt, belementem. Ilyenkor jönnek, és tényleg minek, de ha akkor nemet mondok, vagy akkor az utolsó pillanatban mégis a másik bejárat felé indulok a mélygarázsba... De nem így történt, egy figyelmetlen citroen tulajdonos belém kanyarodott, és az alábbi módon megzúzta az autó bal hátsó oldalát. Védett a mackósajt, de ezek szerint nem eléggé, nyoma lett a dolognak. Mögöttem kicsivel rendőrök érkeznek, emberünk első mutatványa, hogy kipattan, és amíg azt nézem mi történt a rendőröket próbálja meggyőzni, hogy én kanyarodtam gyorsan és szűken... Ők sem hittek neki, adtak egy kék-sárgát és elmentek, nem hiányzott nekik a papírmunka. Másfél óra beszélgetés, és kollégám segítségének köszönhetően nagy nehezen elismerte emberünk a bűnét, cserébe kérte, hogy az ő autójával is legyen valami. Nem nyújtom végig az egész sztorit, mert Pulitzert úgy sem adnak érte. A lényeg, hogy a biztosítója az összes lehetséges fronton keresztbe tett, akadékoskodott, kerülni akarta, hogy fizessen, pedig emberünk vállalt mindent. Sok idegeskedés, szenvedés (köztük egy külön kálvária Dekka 33-ásaával...) után végül másfél hónappal később rendeződtek a dolgok, az autóm szép lett, a biztosító még ha nehezen is, de kifizette a jogos kárigényem, csupán a vétkes fél autójának javíttatásával lett vékonyabb a zsebem, no meg két autópálya matricával, és másfél tanknyi megvásárolt, de ki nem autózott benzinnel. Cserébe kaptam egy új sárvédőt, felújított küszöböt, és újrafényezett ajtót. Próbálom pozitívan nézni már a dolgot, durva egy hónap volt, nem kívánom senkinek, nagyon összejött minden. De végre vége, és nagy köszönettel tartozom Zé.-nek, Varga Istvánnak, Dekkának, no meg páromnak/családomnak akik vigyáztak, ne guruljon túl messzire a gyógyszerem... :) Ebben a nagy idegeskedésben a fénypont Gegee barátom esküvője volt, amire bár nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz betartanom az ígéretem, mi szerint ott leszek, de sikerült eljutnom, egy estére elfelejtenem mindent, jól érezni magam, és erőt gyűjteni a folytatáshoz. (Ezek után kötelező a hosszú és boldog házasság!;):) Nem mellesleg Jácint és Tibe is sok hasznos tanáccsal láttak el aznap, nagyon kellett minden. :)

Szóval köszi mindenkinek aki segített bármilyen formában is, és egy nagy bocsi azoknak akiknél én okoztam fejfájást ez idő alatt, élükön Dekkával! :)