Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Történt, hogy a tél előtt még rendbe akartam hozni az autón a féket, illetve a küszöb-első lökös kombót, így ennek múlt héten neki is álltam. A fék nem vártan lett nagyobb kiadás, nem volt elég a fékbetéteket cserélni, így új tárcsákat is kapott. Ezen a napon érkezett egy telefonhívás, miszerint baráti ajánlás után, szeretnék megvenni az autóm. Nem voltam én erre felkészülve, nem is tudtam mihez kezdjek vele. Elsőre talán komolyan sem vettem. Aztán azon a pénteki napon még kivittem Sződligetre Csabihoz rendbe rakatni a külsejét is, időközben a leendő vevőm még jobban akarta az autót. A héten kifizettem mindent és elhoztam, szép lett, jó lett. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy tényleg eljött a búcsú napja, mert bizony ha nem az enyém lett volna, én is akartam volna magamnak... Ugyan terveztem, hogy jövőre megválnék tőle, még egy utolsó nagy kirándulás, néhány újabb jó élmény után, mert hát sok ilyenünk volt, de ahogy többen mondták, sosem lesz minden úgy, ahogy én tervezem. Hát nem is lett...
Tegnap fájó szívvel kipakoltam belőle mindent, több mint hét és fél év emlékei jöttek elő. Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de nem vártam azt sem, hogy ilyen nehéz. Este még egy utolsó közös utunk volt, ahol mindketten hallattunk a hangunk, remélem sosem fog eltűnni a fülemből az a hang...
Végül ma reggel, 2.800 nap, azaz kerek 400 együtt eltöltött hét után elváltak útjaink. Első autónak jobbat kívánni sem tudtam volna, eszméletlen sok jó élményt, és nem mellesleg több nagyon jó barátot is köszönhetek Rómeónak. Tényleg igazi családtag lett nálunk, komolyan azt hittem, hogy örök páros leszünk... Egy darabig még fájni fog a szívem az biztos, de a józan ész sajnos ezt diktálta. Lakáshitel és céges autó mellett nem tudtam volna úgy gondját viselni, ahogy megillette, cserébe viszont remélhetőleg jó helyre került. Még utoljára rendbe hoztam, ahogy anno megígértem neki azért cserébe ha vigyáz rám. Benne sosem kellett csalódnom, szerettem, szeretem minden hibájával együtt. Remélem az új családjába is sok örömöt hoz majd, nekem örök élményeket adott, nem mellesleg egy örök szerelmet egy csodás márka iránt.
Egy időre most alfátlan leszek, de remélem nem kell túl sok idő, és újra villoghatok, integethetek nektek az utakon, vigyázzatok addig is magatokra, egymásra! :)

Mikor még erősen kezdő alfás voltam, egy nálam okkal tapasztaltabb cartárs azt mondta, hogy a márka amibe frissen beleszerettem, olyan mint az igazi luxusprostik. Ha nem sajnálom a pénzt rá, akkor páratlan élményt ad, de ha sajnálom, akkor jajj nekem... Nos, tavaly hosszú idő után lakást tudtam vásárolni, így se előtte, se utána nem tudtam komolyan költeni az autómra. Ő így is kitartott mellettem, ameddig csak bírt. Ez január 27-e volt, a sors fura poénja, hogy míg délután autókáztunk, este már nem mozdult, váltó szigorúan kettesben. Vártam, egyeztettem alanyt és állítmányt, majd március elején elgurultunk Zéhez, kettesben, kettesben. Az idő kegyes volt, mert nagyon szépen sütött a nap, így bár belül sírtam, az arcomon mosollyal gurultunk végig a városon. Mivel épp akkoriban kaptam céges autót, így azt mondtam Zének, hogy nem sos, de azért gyors lefoglaltam a kétliteres váltót nála. :) Ma munka után végre elmehettem érte, minden összeállt. Kapott szép új váltót, teljesen új első fuóművet, és bár a sok ácsorgás egyikőnknek sem esett jól, ma hazafelé már úgy jöttünk, mint ha nem is lett volna ez a több hónap külön. 2010. április elsején hívtak, hogy mehetek érte. Azóta 1-2 hónapnál többet nem töltöttünk külön, azt sem sokszor. Ma legalább annyira izgultam, mint Pécsen 2010-ben. Ahogy "Karcsik" is mondták, főnix a hamvaiból, megint! :) Most már tényleg minden fel lett újítva vásárlás óta, és ismét bebizonyítottuk, hogy megállíthatatlanok vagyunk! :) Az alkatrészek elkopnak, de ez az érzés, hogy milyen is életem első saját autóját újra vezetni, újra alfásként közlekedni, örülni egy régi igaz barátnak, na ezek sosem! Rég írtam már blogot, most is inkább az érzéseim mentem ide, de fura érzés, hogy újra ekkora emocionális élmény lehet az autóvezetés amint visszaülök abba az autóba, ami életem majd egyharmadában eddig a társam volt...

Bár erre az évre nem terveztem fejlesztést az autón, végül rászántam magam egy fóliázásra, LLumar fóliák borítják már egy ideje az autó üvegeit a B oszloptól hátrafelé. Furcsa, de már megszoktam, nem mellesleg tetszik is. :)
Viszont ami ennél is nagyobb, és hirtelen jött projekt volt, az az első lökhárító. Május közepén sikerült belecsúsznom egy szakadó esőben hirtelen satuzó mercibe, még szerencse, hogy mentünk vagy 20-al, ennyit a villámrajtokról a zöldnél... -.- Melóváltás mellé kellett egy ekkora kiadás, mint üveges tótnak a hanyatt esés, de szerencsére nem adtam a tervből, ha már törik fejlesszünk. Így elkezdtem keresgélni GTA lökösök után. Használt nem volt, új nem olcsó, nincs hamar, de ha már elkezdtük csináljuk. Ami még nehezebb volt az a GTA index. Szinte beszerezhetetlen, ha van is arany áron (40ezer forint fölött volt egy pár Németországból...) Végül Zé. nagyot mentett, neki hála hamar megjött, és még olcsó is volt, nagy köszi újra! :) Lököst Főnix tuningtól megrendeltem, árban még ők voltak a legjobbak, 1-2 hetet ígértek a szállításra. (Próbáltam Lengyelországból is rendelni, ahol sokkal olcsóbban csináltak volna, elég minőséginek kinéző darabokat, de a szállítási költség miatt sajna nem érte volna meg.) A problémáim itt kezdődtek, mert bő 3 hét kellett mire megérkezett. Ez még nem volna gond, de az első hely ahova vittem, csak problémáztak, és megpróbáltak lehúzni, hogy ez így nem jó, ez így nem fog elkészülni, meg üvegszál az milyen szar már, stb... Fehérvári 120-at nem ajánlom senkinek, még ha nekem ajánlották is anno... Itt jött az ötlet, bár nem akartam messzire vinni a melót, felhívtam Csabit, az üvegszál koronázatlan királyát, hogy mit lehet tenni. Szerinte a meló egyszerű, csak a határidő necces. Igen, mert nagyon vártuk párommal alfacity-t, nem lett volna jó törött autóval menni. A legnagyobb probléma a kis matrica rendszámmal volt, amit nem akartam kidobni. Végül sikerült átmenteni, bár nem volt egyszerű kör, de sikerült. Mire elkészült még a fényezést jelentett gondot, akire rábíztam volna, neki a határidő nem fért bele, akinek belefért volna, nem bíztam volna... Végül kb. az utolsó pillanatban egy barátom ajánlott egy fényezőt a 22. kerületben, neki a frissen felújított motorját (ami egyébként sajnos alfacity áldozata lett, a hazautat már nem bírta...) fújta, nagyon szépen. Tettem egy próbát. Nem voltak olcsók, de végtelenül korrektek. Ma hoztam el a teljesen kész autót, mert hiába a színkód, hiába a színminták, a motorháztető és a két első sárvédő három különböző színben pompázott, így míg az egyik oldalán szép volt, a másikon nagyon elütött a szín. Így vállalták, hogy utólag a fényezés árában összefújják és polírozzák az autó elejét. Szép munkát végeztek, Kövesdi Dénesnek megy egy újabb pacsi, no meg az őszinte ajánlás.
Képek alább, Alf4City nagyon jó volt, le a kalappal a szervezők előtt, nem mellesleg nagyon jó volt együtt bandázni két nagyon jó barátommal, Gegével, és Bencével. No meg újra látni Fannit és Györgyuszt. :) Főleg utóbbi tűnt el meglehetősen az utóbbi két évben... :D Képek facebook-on már aznap felkerültek, így azokat nem ismételném... :)

(Árak. Fólia: 22ezer, üvegszálas lökös: 54ezer, GTA index, hűtőrács: 26ezer, hozzánemértőhelyen lökös próba 5ezer, műanyagos munka, rács: 33.000, fényezés: 40ezer. Plusz egy vadi új embléma, amit apumtól kaptam ajándékba.:)

Eltelt újabb két év, újabb könnyed műszaki, most két évig remélhetőleg nem igazoltatnak a rend nagyszerű őrei. :)
Emellett végre itt a jó idő, fel is kerülnek 23-án a nyári papucsok. Hamarosan pedig jön egy újabb régóta húzódó projekt, amolyan hiánypótlásként, csak mert jó idő lett (sajnos még mindig nem a fűtés...), de jó lesz. :)

Ma mérföldkőhöz érkeztem, több mint három évig csupán eszközként tekintettem a csomagtartóra, ha már az autó többi részét élvezeti cikként tartottam számon. :) Viszont lehetőségem nyílt nagyon jutányos áron megvenni egy alig használt erősítőt és mélyládát. Vásárlás után nem volt visszaút, be kell építeni, ebben a mai napom a Boombasstik műhelye segített, jó munkát végeztek, jó áron. A habot a tortán egy kis apróság jelentette, a pótkereket elrejtő elemre pár éve kiömlött egy nagyobb adag gázolaj, így nem volt túl szép. Ezt most Mareknek köszönhetően sikerült kijavítanom, így már a csomagtartó is az autó teljes értékű részévé vált. :)
(Nem mellesleg szintén Schiff családnak köszönhetően tudom újra állítani a visszapillantó tükreim, köszönet mindkettőért!:)

(Az árban csupán a hangtechnikára elköltött összeg szerepel, mivel ritkán jön ki ilyen szép szám tervezés nélkül, ma ez történt...:)

Augusztus 16-án indult egy hosszú kálvária, ami október 7-én zárult csak le. A történet egy telefonhívással indult, miszerint nagy szívességet tennék kollégámnak, ha másfél órával korábban mennék dolgozni. Bár kedvem nem sok volt, belementem. Ilyenkor jönnek, és tényleg minek, de ha akkor nemet mondok, vagy akkor az utolsó pillanatban mégis a másik bejárat felé indulok a mélygarázsba... De nem így történt, egy figyelmetlen citroen tulajdonos belém kanyarodott, és az alábbi módon megzúzta az autó bal hátsó oldalát. Védett a mackósajt, de ezek szerint nem eléggé, nyoma lett a dolognak. Mögöttem kicsivel rendőrök érkeznek, emberünk első mutatványa, hogy kipattan, és amíg azt nézem mi történt a rendőröket próbálja meggyőzni, hogy én kanyarodtam gyorsan és szűken... Ők sem hittek neki, adtak egy kék-sárgát és elmentek, nem hiányzott nekik a papírmunka. Másfél óra beszélgetés, és kollégám segítségének köszönhetően nagy nehezen elismerte emberünk a bűnét, cserébe kérte, hogy az ő autójával is legyen valami. Nem nyújtom végig az egész sztorit, mert Pulitzert úgy sem adnak érte. A lényeg, hogy a biztosítója az összes lehetséges fronton keresztbe tett, akadékoskodott, kerülni akarta, hogy fizessen, pedig emberünk vállalt mindent. Sok idegeskedés, szenvedés (köztük egy külön kálvária Dekka 33-ásaával...) után végül másfél hónappal később rendeződtek a dolgok, az autóm szép lett, a biztosító még ha nehezen is, de kifizette a jogos kárigényem, csupán a vétkes fél autójának javíttatásával lett vékonyabb a zsebem, no meg két autópálya matricával, és másfél tanknyi megvásárolt, de ki nem autózott benzinnel. Cserébe kaptam egy új sárvédőt, felújított küszöböt, és újrafényezett ajtót. Próbálom pozitívan nézni már a dolgot, durva egy hónap volt, nem kívánom senkinek, nagyon összejött minden. De végre vége, és nagy köszönettel tartozom Zé.-nek, Varga Istvánnak, Dekkának, no meg páromnak/családomnak akik vigyáztak, ne guruljon túl messzire a gyógyszerem... :) Ebben a nagy idegeskedésben a fénypont Gegee barátom esküvője volt, amire bár nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz betartanom az ígéretem, mi szerint ott leszek, de sikerült eljutnom, egy estére elfelejtenem mindent, jól érezni magam, és erőt gyűjteni a folytatáshoz. (Ezek után kötelező a hosszú és boldog házasság!;):) Nem mellesleg Jácint és Tibe is sok hasznos tanáccsal láttak el aznap, nagyon kellett minden. :)

Szóval köszi mindenkinek aki segített bármilyen formában is, és egy nagy bocsi azoknak akiknél én okoztam fejfájást ez idő alatt, élükön Dekkával! :)

A most következő posztért nem csak Zé.-nek mondanék köszönetet, hisz' nem jöhetett volna létre a magyar közútkezelő, azon belül is Budapest önkormányzata, pontosabban a XI. kerület útjavítóinak hála. Mivel nap mint nap a Fehérvári úton kell közlekednem, kevesebb mint két év után újra cserélve lettek a lengőkarok, és a stabpálca. Emellett pár apróság is rendbe lett hozva, újra van az eső elvezető csatornában gumi tömítés, már nem fúj be a szél autópályán.

Bár nem volt könnyű, de sikerült vennem 4 db gyakorlatilag új (a futófelületen levő festékek épp elkezdtek lekopni) Pirelli PZero Nero nyári gumit, így szerdán fel is kerültek a nyári felnikre. A nap negatívumai, hogy két felnim is megsérült, részben Norauto-s szerelőknek köszönhetően, akik tönkretettek egy 2011-es Falken gumit is közben, persze természetesen ők nem hibáztak, úgy vittem oda... Részben pedig a csomagtartó telerakásakor dőlt el az egyik felnim, és sérült meg rajta a lakk, ősszel nézek majd egy jó felnijavítót... Pozitívum a jó gumik mellé, hogy végre át tudtam venni Knoxx-tól a segítségével rendelt új váltógombom ami angliából érkezett, fel is került a kocsira, váltózsák még igényel egy kis igazítást, de egy nagyobb Bara kárpit projekt része lesz majd az is. Képek amint lesz időm készíteni, és az eső sem rondítja össze a szépen letakarított autót... :)

Lassan egy éve, hogy nem volt fűtés az autóban. Még tavaly a legnagyobb havazásban vettem észre, hogy felém csak hideget képes fújni, míg az anyósülést fűtötte ezerrel. Sajnos se pénzem, se időm nem volt megcsináltatni, de most végre rászántam magam, igaz volt más fontos javítandó is. Nevezetesen a szélvédő környéke, ami eleinte azt hittem csak felül rozsdás (hólyagosodott a fényezés), de mikor Zé.-ék kivették a régi szélvédőt meglepődtek, hogy nem is volt nehéz, ugyanis szépen jóllakott addigra arrafelé a rozsda. Egy éve a motorra, most a szélvédőre írhatom, hogy épp időben... De most nem csak a szélvédő új, és karcmentes. :) Emellett egy klíma panel és olajcsere szinte semmi. :) Ha már ennyi minden történt gondoltam jöjjön egy kis tuning is, fekete tetővel és GTA szárnnyal. (Utóbbit még tavaly tavasszal rendeltem Knoxx segítségével Olaszországból, azóta pihent a szekrényben...)
Km óra állás: 189.550. (Ami azóta egy hazaút miatt már a 190.000-ediken is túl van, brutális leírni ekkora számokat, de az autón semmit nem érezni ebből, igaz ez a blog a tanúja miért...:)

Régen írtam már blogot, de régen is jártam erre, most kis hiánypótlás következik. :)
Január 11-én jutottam el újra a Dinamit-Dobhoz, terveimben középdob csere volt, de még épp időben érkeztem egy flexicső cserére is, így a kettő együtt most egy hibátlan, kifújás mentes rendszert eredményezett, aminek hála végre nem akar szegény autó megfulladni alacsonyabb fordulatokon, hanem szépen gyorsul. :)