Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Eljött a tavasz, és nem voltam elégedett az autómmal.

Hogy miért? A fotók magukért beszélnek, de azért pár szösszenet: lyuk a váltószoknyán, lemállott bőr a kormányon, helyén szigetelőszallag, tönkrement dekorcsík, pár apró rozsda itt-ott

Cserélni akartam. Valahogy rámjött az 5-perc.
Fel is hívtam Erhard-ot, mit tud segíteni. Küldött pár linket gyönyörű Stelviókról, amik gyönyörű állapotban, kevés méterrel Németországban várják, hogy behozzák őket és egyikük az enyém legyen...de alsó hangon 11 Misiért.
...Elgondolkodtam...
- a gyerekeim továbbtanulására gyűjtött pénzt nem cseszem el a saját álmaimra
- az örökölt házat nem adom el, hogy kocsit vegyek (a három gyerek közül biztosan kell valamelyiknek) - mellesleg, ahogy mennek fel az építőanyag árak és növekednek a követelmények (pl. 2025-től új házba már kötelező a napelem vagy a hőszivattyú), tartok tőle, hogy a mi generációnk az utolsó, akinek saját háza van, a gyerekeink már csak bérelni fognak tudni, úgyhogy ingatlant nem cserélünk kocsira
- hitelt meg nem! Nem vagyok hajlandó a következő 5-7 évemben a hiteltörlesztésre keresni és összehúzni a derékszíjat. Minek az új kocsi, ha nem tudok vele menni sehova? Ráadásul kitört a háború a szomszédban, a fene tudja mi lesz még...

Szóval, úgy döntöttem, az ARKANGYAL marad, de rendbekpjuk!!!

folyt. köv.