Az elmúlt hetekben gyakran felkerestem. Körbejártam, ellenőriztem hogy nem érintették-e illetlen kezek - szerencsére hagyták csendesen porosodni. Néha be is indítottam, a hat henger mindannyiszor elégedett morgással kelt életre. Azonban a kényszerpihenő nem tett jót neki. A kuplungpedál teljesen elengedte magát, a végére már sebességbe se lehetett rakni. És egy kisebb olajfolt is megjelent a motor alatt...
Ideje volt hát, hogy eljutassam valahogy a szervízbe. Felkészültem a vontatásra; de hát az sose jó móka - még műkődő motorral sem.
Letöröltem az ablakokat, beültem, indítottam, hagytam kicsit melegedeni. Tettem egy próbát a váltóval is, és... egy kisebb reccsenéssel bevette a kettest! Hát akkor nem vontatunk; nem nagy a távolság, a forgalom se nagy, kettesben vígan elmegyek odáig. El is indultunk. Ahogy melegedett a motor és a váltó, visszajöttek a fokozatok, szépen sorban lett hármasom, négyesem... A kuplungpedál majd' nyolc centis holtjátéka persze nem csökkent, de a szerkezet tökéletesen, reccsenésmentesen tett a dolgát. Számomra ez elég érthetetlen, de... végülis, mindegy.
Az egész autón lehetett érezni az állás hatását: a karosszéria helyezkedett: a lengéscsillapítók tiltakoztak, mint amikor reggel, ébredés után recsegnek az ember ízületei. De ahogy haladtunk a szervíz felé, a zajok csökkentek, és a kocsi kezdte visszanyerni régi formáját.
Az utolsó két kilométeren már újra önmaga volt. A motor járása is egyre simább lett, és... esküszöm, nagyon nagyon óvatosan kezeltem a pedált, hiszen ki tudja hogy a szíjjak, olaj, turbó hogy érzik magukat a hirtelen indulás hatására, de... de az autó éreztette, hogy ő már kész, szaladna újra, nyomjam csak le a gázpedált... kibírtam, nem engedtem a kísértésnek. Lesz még elég alkalom.
Összeírtam a listát, miket kell átnézni vagy javítani rajta. Hááát.. hát. Nem rövid. Remélem hogy ha ezen is túl leszünk, a költségek és az esetleges problémák nem fogják beárnyékolni az iránta újraéledő szeretemet.
Pont fél éve van nálam.