Blog >> #igásló
Kora reggel kezdődött a történet, mivel túrázni mentünk a haverokkal Pozsony mellé. Cirka egy órás út, melynek végén hardcore szerpentin fogadott. Alfi szépen falta az utat, majd érkezéskor egy út széli árnyékos helyen parkoltam le, nehogy szétfolyjon a 30 fokban. Maga a túra csodálatos volt, visszaszállva a kocsiba jó volt megpihenni, majd a finoman lehűtött bálna hazavitt minket.
Hazaérve kaptam egy üzenetet, hogy Győrben lesz egy tali. Két órám volt hogy rendbe dobjam magam és Bellát is. Szűkösen, de sikerült. Megérkezvén ledöbbentem milyen csonka létszámban jelentünk csak meg, de annál családiasabb volt a hangulat. Egy óra csevej után elindultunk hazafele, majd útközben eldöntöttük barátnőmmel, hogy kéne falni valamit, úgyhogy magára hagytuk a Tesco parkolóban Bellát és bevettük az irányt a kaja felé. Kifele jövet már azon álmodoztam, hogy pár perc múlva már otthon felrakott lábakkal falom a kínait, de ez a gondolat hamar elillant...
Bella úgy döntött, hogy neki a mai napra már elég. Kulcs behelyez, elfordít, majd teker felet. Mondom mi a szösz?! Biztos csak hisztis... Na akkor újból - kulcs behelyez, elfordít, de már csak a relé kattanását hallani. Csodálatos... biztos a törött akkusaru a ludas. Felhívom Balcukát, nem e tud beugorni a parkolóba bebikázni. Pár perc múlva meg is jött, felkötöttük, de ekkor jött a rossz hír Balcuka szájából - "Asszem´ meghalt az önindító..." Csodálatos. A valamikori zászlóshajó, a márka csúcsmodellje, egy kifinomult luxusgép most egy mocskos kötélen fog lógni mindenki szeme láttára ?!
Szégyen nem szégyen, haza kell jutni... Pár méter gurulás után máris röffent a motor és gyorsabban akasztottam le a vontató kötelet, mint egy tini lány a bugyiját a diszkóban.
Kértem időpontot Bogyó barátomtól, hogy vesse rá szakértő szemeit (mivel ő főállásban pont ezzel foglalkozik) Még aznap szétszedte és küldött is pár képet, ahol már csak a szénkefék gondolata létezett valamikor úgy 68-körül. Teljes felújítást igényelt és másnap már mehettem is érte. Sosem éreztem még ennyire, hogy egy alkatrészt ideje volt kicserélni. Teljesen máshogy indított, nem gondolkodott, nagyon selymesen, könnyedén. Maga a Nirvána volt ezt hallani. Nagy esélyjel ez volt még a gyári önindító, ami felújításra szorult, de ezt 350K Km után csak a saját butaságomnak köszönhetem, hogy eddig vártam vele.
Köszi Bella, hogy eddig bírtad a régivel. Pár nap és vár rád egy újabb kis kiruccanás fel a hegyekhez...
