Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Újra beköszöntek a fagyos idők és ezzel újra eljött a nagy macska-egér harc a kocsikkal, hogy ne merüljenek le az aksik és mind a 3 kocsi legalább egyszer menjen a héten. Sajnos a leggyengébb láncszem a Giu volt, aki az ünnepek előtt meg is adta magát. Éppen fodrászhoz siettem, mondván, legalább fog menni a kocsi a héten, de már csak alig tekerte át kétszer, de idő hiányában sajnos nem tudtam vele rögtön foglalkozni.
Pár nap múlva már a centrálzár sem reagált a kulcsra. Manuálisan kinyitottam az ajtót, majd a motorháztetőt, de egy jellegzetes bűz csapta meg az orrom, de nem szenteltem neki túl nagy figyelmet, csak az aksit akartam kikapni a motortérből és menni is tovább a dolgomra. Belső világítás híján és a kora sötétedő időnek köszönhetően már csak telefonnal világítva működtem a kocsin kívül és belül is.

Az aksi kiszerelését megkezdve arra lettem figyelmes, hogy az aksit körülvevő szivacs darabjaira van hullva. Ekkor nyilalt belém először a gondolat, hogy ez biza nem magától lett ilyen... Visszanéztem az utastérbe bármi nyom után kutatva meghallottam, hogy valami kapar, de nem tudtam beazonosítani, hogy honnan jön pontosan a hang. Elkezdtem ütögetni az üléseket, szőnyeget, panelfalat, majd visszatértem a motortérhez. Mindeközben továbbra is hallatszódott a kaparás és ekkor már biztos voltam, hogy valami próbál éppen megszökni a kocsiból. Sajnos igazam is lett és a levélrács alatti részen éppen megláttam, ahogy egy méretes patkány próbál kiszökni a kocsiból, ami sikerült is neki. A levélrács mindkét végén lévő szivacsos borításban egy hatalmas lyukat rágva tudott/tak bejutni a kocsiba.

Lassan kezdtem összerakni - a szag, a széttépett aksi borítás, a kirágott szivacsok a borzasztó kellemetlen szag a kocsiban... muszáj gyorsan megnéznem a belteret. Vannak a férfi életében pillanatok, amikor sírni képes, na ez benne volt a top3-ban. A telefon vakujával vizsgáltam át a belteret mondogatva, hogy "ez nem lehet igaz... ez nem lehet igaz...". A lábtérben mindenütt szivacsdarabok, az ajtókárpit bőr borítása megkarcolva, majd haladva hátrafelé, mint egy tőrt hasítva szívembe egy hatalmas lyuk tátongott a hátsó ülés szélén, amin keresztül rágta/ták át magukat a csomagtérbe. Hirtelen azt sem tudtam mitévő legyek, de gyorsan összekaptam magam mondván - fel kell töltenem az aksit és meg kell tudnom, hogy nem e rágtak szét valami vezetékeket is. Időközben közöltem a borzasztó hírt a barátnőmmel is, majd nekikezdtünk a mentőakciónak. Azonnal kiszedtem minden menthető borítást a kocsi hátuljából és átvittem a szüleimhez. Mindennek büdös patkányszaga volt és közben csak arra tudtam gondolni, hogy miért pont ÉN?! Egy csomó másik kocsi van a LEBETONOZOTT, LAKÓTELEPI parkolóban, ahol szinte minden órában KUTYÁKAT sétáltatnak a kocsik közelében, illetve sosem volt kajálva a kocsiban és még a motortere sem volt meleg, mert vagy egy hete nem ment a kocsi és ennek ellenére ez meg tud történni?! Hihetetlen és borzasztó érzés...

Még aznap este gyorsan lerendeltük a legjobb patkányriasztót a kocsiba, szétraktunk egy csomag mérget a kocsi különböző pontjain és még a kutyaszőrt is bevetettük. Másnap délután szinte az összes méreg eltűnt a kocsiból, amit gyorsan pótoltunk is és mentünk is a riasztóért, a feltöltött aksiért és estére vártunk is egy szerelőt, hogy nézze meg a kocsit ha gond lenne a gyújtással. Szerencsére hozott magával egy bikázót is, mert az aksiba annyira keveset tudtunk csak tölteni, hogy saját erőből nem tudta beindítani a kocsit. Ekkor már féltem, hogy valami nagyobb baj lesz és tényleg megrágtak valami vezetékeket és amiatt nem indul. Újrapróbálva a bikázóval második próbálkozásra szerencsére sikerült életre bírni a kocsit, így kicsit megnyugodtam, persze csomó hibakódot dobott a Giu, de tudtam, hogy ezek csak a lemerült aksi miatt vannak.

Így, hogy a kocsi már képes mozdulni, azonnal meg kellett válni a csomó ürüléktől és vizelettől, mert a patkány területvédő állat és ha egy másik patkány megérzi a szagot, az is odapiszkít majd a kocsiba és szétrág valamit. Irány a szüleim háza, ott a bátyám segítségével szétszedtük a levélrácsot, kitakarítottuk az utasteret és szagtalanítottuk, amennyire lehetett, majd irány a mosó, ahol a levélrácsot és annak a helyét magasnyomásúval kitakarítottuk. Ez magában sem volt kellemes folyamat, amit a decemberi hideg és sötétség még rádobott egy lapáttal. Visszafele jövet a mosóból, szinte teljesen párás szélvédővel kellett eljönnünk egy faluval odébbről, mivel a szellőző bekapcsolásával iszonyat büdös patkányszag csapódott be az utastérbe. Hazaérve a kocsit újra teleraktuk zacsakos méreggel, elhelyeztük benne a riasztót is, majd a kutyaszőrt is szétraktuk a kocsiba. Másnap délutánra szintén hiányzott pár tasak és már az utolsó idegszálaimmal játszottak ezek a patkányok. Tudtam, hogy szét kellene szedni az egész panelfalat és megnézni nem e sérültek a vezetékek, illetve nincs e megdögölve a műszerfal mögött egy patkány, de sajnos az ünnepekre való tekintettel már az összes szerelő csak januárban tudott volna fogadni, ami számomra elfogadhatatlan volt. Nem tudtam egy napot sem tovább várni és reménykedni abban, hogy nem rágják szét jobban Giut!

Két napomba telt, mire szét és összeszereltem a műszerfalat, amit a decemberi hideg és a garázs hiánya sem könnyített meg és az sem, hogy még sosem csináltam ilyet. Szinte az egész kesztyűtartó feletti hangszigetelést szétrágták, bepiszkították és vagy öt patkánymérges kirágott zacskót találtam. Tovább bontva a műszerfalat még több szivacsdarabot találtam, amit eltávolítottam és próbáltam szagtalanítóval elfedni a bűzt. Mikorra már úgy láttam több szivacs, ürülék és egyéb nem oda való dolog már nincs a műszerfal mögött, jöhetett az összeszerelés és az imádkozás, hogy minden úgy működjön, ahogy annak kell. Szerencsére ez sikerült is és már csak annyit kértem karácsonyra, hogy ezek a dögök hagyják békén a kocsit.

Sajnos az otthoni praktikák - kutyaszőr és WC illatosító a motortérben, sőt még a hivatalos eszközök közül is a TüV bizonylatos riasztó is egy kalap bélsarat ért, így belefáradva és beletörődve a dologba a maradék mérget is kivettem a kocsiból mondván, hogy nem tudni, hogy járt e benne valami még vagy sem.
Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy mindkét kocsit mihamarabb fedett, zárt helyre tudjam tenni!