Nyaralásból hazafelé egy kis izgalom reményében a Stelvió hágón keltünk át. Bormio felől mentünk dél körüli órákban. Tiszta idő, 28 fok a völgyben, 19 fok az átkelési ponton. Az úton több biciklis küzdött, mint autó, szerencsére azokból maximum 10 lehetett. Pár motoros volt még. Gyerekek kaptak daedalont, asszony meg bírja. Kipufogót hangosba kapcsoltam, Race mód és hajrá. Mindenkit megelőztem :D
Jóllehet ide inkább a látvány miatt jönnek, mert a kanyarok lassúak. Legtöbb visszafordító, de volt egy-két gyors kanyarral tűzdelt viszonylag egyenes szakasz. A 200 éppen nem volt meg. Talán az emelkedő és a magasság miatt ritkább levegő miatt.
Pár szűk alagút is lassít, van egy lámpás is köztük, ahol csak egy jármű fér el.
A látvány valóban lenyűgöző. Ahogy fogy a növényzet és a kopár sziklák között feltűnnek a gleccserek.
Fent nem álltunk meg, tömeg volt. Lefelé a nyugati oldal rém unalmas. Semmi más, mint meredek egyenes szakaszok hajtűkkel összekötve. Sajnos az egyik jobbosban a bal eleje leért, bármennyire óvatoskodtam. Kár. Onnantól csak a külső íven mentem. Ha jött valami, inkább vártam.
A képek a keleti oldalon készültek. Valaki ebből él, jól teszi.
