Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Napok óta nem esett és a hőmérséklet is megfelelő a Pirelliknek. Kihasználtam hát az októberi kellemes időjárást, hogy megmozgassam az autót a hegyekben. Pontos terv nem volt, de ismerős utakon akartam hajtani.

M43-M5-M0-M3 eseménytelen, kivéve, hogy elfelejtettem a 21-esre fordulni, így Eger felé mentem tovább. Ott rendületlenül dolgozott a civil A3 és több járőr is volt. Mind éppen fogott valakit. 25-ös tele volt, vonatoztam. Balaton felé már egyedül mentem, de a hegyen olyan nyirkos volt a fehér aszfalt, hogy az autó fara gázadás nélkül is elindult.

Az ózdi mol egy fix pont. Oly annyira, hogy sikerült időpont egyeztetés nélkül találkozni Kornél barátommal, aki az öreg járgányt hozta bevetésre. Később volt tervben összefutni, valahol a hegyekben, de midketten örültünk a véletlennek.
Aggtelek környékén kezdtünk. Kornél Imola (1-4. kép) felé gyakorolt, én a gyorsabb Jósvafő - Szin irányt céloztam. Előbújt a nap is végre.

Innen Pelsőc felé mentünk át Szlovákiába. Megbeszéltük a későbbi találkozó helyszínét: NyIlas és Szepespatak között az 533-ason a pihenőnél. Időpont ismeretlen, ki-ki saját tempóban, választott útvonalon.
Pelsőc után 587-en Csetnekre mentem. Jó kis hullámvasút van arra, tempós, élvezetes. Utána 526-on Jolsva. Ilyen irányban még nem mentem, sokkal jobb. Az út Nandrásig kiváló, utána a szirki elágazásig döcögni kell, majd újra jó aszfalton folytatódik a kanyargás. Elvétve még nyirkos volt az út a fák között, de tapadásban nem volt hiány. A szirki lurkók újjongva integettek.

Már visszafelé tartottam Csetnek előtt, amikor Kornél csörgött, hogy a megbeszélt helyen van. Uh, nagyra sikerült a kerülő, a GTV meg gyors. Nyomás 587 majd 67, Veszverés 533, Nyilas. Húzok a hegyre, ismerős járgány jön szembe. Várakozás helyett jobb a kanyargás.

Végül Nyilason álltunk meg ebédelni és beszélgetni késő délután. Kellemes volt a csönd, rajtunk kívül nem törte meg a vidék nyugalmát senki. De szerintem az autóinkból jövő élvezetes hangorkánnal nem is lehetne jobb szolgálatot tenni a helyieknek.

Rövid pihenő után ezen a szakaszon élvezkedtünk tovább. A déli oldalt preferáltam. Váltakoztak a gyors, intenzív terhelésváltós és a lassú visszafordítós kanyarok. Párszor megálltunk egy-egy fotóra, videóra (5-6. kép). Megvitattuk a tapasztalatokat, vizslattuk a gumikat. Az aszfalt érdesnek tűnik, tapad rendesen, de eszi is a gumit. Az első gumiknál kívülről a második blokk már alacsonyabb, mint a többi. 2-3 mm lehet még a jelzésig. Most van benne 10k km. Még egyszer ennyit elmegy.

Az idő rohant, a benzin fogyott, már csak 21 km hatótávot láttam a kijelzőn, aztán már azt sem. Az E pirosra váltott én meg még fent csapatok a hegyen.
Rozsnyón van kút legközelebb, addig viszont lejt az út, csak elég lesz odáig. A-ban 80-nal elcsorogtam a kútig. Sima (7. kép).

18 óra volt ekkor, besötétedett, haza is kellene érni 22 előtt. Sajnos a Mecenéf Szomolnok Stósz szakasz így kimaradt. De az élmény megvolt Nyilas alatt.
Érdekes módon az alkaromban éreztem fáradságot. Sokat tekergettem és szorítottam a kormányt ma.

1150 km, 14,5 l/100km átlag
Közben meglett a 45k km. Éves szerviz következik.

Reggeli után indultunk a 7A-n kelet felé. Az aszfalt jobb, mint nyugati irányban de több a település és a kóbor kutya. Kanyarokból itt sincs hiány, élvezetes, jó tempót lehet menni. Az E81 főút az Olt folyó mellett már kevésbé volt haladós. Kamionokból és autókból is akadt bőven. A néha szaggatott záróvonal és a beláthatalan kanyarok is nehezítették a haladást. Azért ilyenkor jól jön az 510 Le.

Az E81 és E68 elágazásnál tele töltöttük a tankot. Már csak pár km és rátérünk a 7C-re. Átadtam a volánt a feleségemnek, hadd menjen felfelé először Ő. Az volt ugyanis az elképzelésem, hogy amíg a többiek fent nézelődnek, én megyek egy oda-visszát egyedül. De nem sikerült. Legalább is nem úgy, ahogy képzeltem.

A burkolat átlagon aluli, kopott, hiányos, kátyúk is vannak. Egy kabrió Merci előzgetett bőszen előttünk, jól ment. De egy alkalmas pillanatban elé kerültünk. A forgalom meglepően gyér volt. Nem is kellett sokat kerülgetni másokat, csak az úthibákat és a kerékpárosokat. Szépen haladtunk felfelé, amikor ijesztően közel jött egy szalagkorlát jobbról, balról meg egy méregzöld Q. Köszi Feri, majd beszartam!

Lassan elfogytak a fák, feltárult a kígyózó úttest a hegyoldalban. Felettünk a felvonó, alattunk a mélység. Száguldottunk felfelé. Még pár visszafordító és fent leszünk. Na de mi ez a sok autó, és miért állnak? Basszus, dugó. Itt nem jutunk fel egyhamar.

Rögtönözni kellett. Megkértem Mesit, szálljon ki kicsit és élvezze a kilátást, amíg megyek egy oda-visszát. Hacsak nem akar rosszul lenni. Megfordultam, hajrá. Lefelé sima volt, alig mentek arra, de aggasztott a felfelé araszoló autók sora. A fák közeledtével fordultam meg, nem mentem az aljáig. Jó menet volt, alig veszítettem pozíciót. Mesi beszállt és ültünk a dugóban tovább. Amikor előre láttam, elmentem a sor mellett, paraszt, tudom.

Amikor felértünk végre, kiderült a dugó oka. A legtöbben parkolni szeretnének majd élvezni a kilátást, de a hely szűkös, várni kell a felszabaduló helyekre. A parkolóőröknek kivételesen stresszes itt a munka. Az út mentén pavilonok, lakókocsik. Lehet vásárolni ételt, italt, emléktárgyat. Kártyát legtöbb helyen elfogadnak. Étterem is van. Akinek nem elég a mászás, annak ott a drótkötélpálya. A tömeg elért ide is, népszerű hely, megfizetjük az árát.

A parkolóba bejutni sem volt könnyű, de a fene se gondolta volna, hogy kijutni majdnem olyan nehéz lesz. 50 méter 20 perc.

Át az alagúton már szinte senki sem ment, lehetett volna haladni a déli oldalon, de az aszfalt rémesen rossz volt. Lépésben lecsorogtunk a fák vonaláig, itt elbúcsúztunk Feriéktől, Ők nem vállalták be ezt a szakaszt, inkább visszamentek észak felé a szállásra. Mi az aktív pihenés jegyében a tavat vettük célba egy kis vízi sportolás erejéig.

A burkolat helyenként kiváló volt, máshol meg pocsék. A kettő minőség váratlanul és logikátlanul váltotta egymást. Pl. 2 jó szakaszt megszakított 20 méternyi rossz egy kanyar közepén. Egy idő után feladtam, egységesen tata tempót vettem fel. Így jó alkalom nyílt megbámulni az út szélén koslató medvéket.

Kisvártatva elértünk a tóhoz. Ki-ki kiválasztotta a magához illő vízi járművet. Péter, Roxi és Andris egy kenuban foglaltak helyet, Mesivel 1-1 túra kajakot béreltünk. Jó lett volna a gátig evezni, de az nem fért volna bele egy órába, és az idő ellenünk dolgozott. A dugóban állással sok-sok percet veszítettünk. A víz kellemes volt, jól esett beugrani kikötés után.

Délre folytattuk utunkat, a gátnál még megálltunk. Akkor szembesültünk azzal, milyen mély is lehet a tó. A gát 168m magas, ennél a vízszint kb. 10 méterrel alacsonyabb volt. Huh.

Innen az út egy alagúton keresztül vezetett tovább. A kijárat után a hibátlan aszfalt meredek sziklafalak mentén kanyargott. Pár diónyi kődarab aggodalomra adott okot, de nem esett ránk egy sem. A medvéknek már csak intettünk. Néhány km után a hegyek elfogytak, az út átlagos főútként vezetett tovább.

Argyasudvarhely szélén megálltunk vacsorázni, majd elköszöntünk a többiektől. A ma éjszakát már nem a szálláson töltjük, indulunk haza. Az indulás villámgyorsra sikeredett, a két Giuliát hamar szem elől tévesztettem. A 7A elágazásig mehettünk volna együtt, de a google tudott egy rövidebb utat (703H) én meg vakon követtem. Gyanús volt az út minősége, de gondoltam ha véget ér a telelpülés, jobb lesz, láttam már ilyet. Vernesti után valóban jobb lett, meg is örültem. Elhanyagolt út volt, a padkát felverte a méteres gaz, a fák lombja 2 méterrel az út fölött összezárt, de legalább tudtam haladni 40-nel. Rudeninél már megvolt a 80.

A 703G visszalépés volt, 30. Ez egészen a Paltenu tábláig tartott, onnantól ugyanis megszűnt a burkolat. Kövekkel tarkított poros földúton mentünk tovább. Előtte is felmerült bennem, hogy vissza kellene fordulni, na de mi lesz az elpocsékolt idővel? Nehéz lépés és visszafelé még egyszer szar lesz.

Bíztam a szerencsémben, ennél már csak jobb lehet. Egy görög rendszámú Mini jött szembe az amúgy sötét néptelen tájban. Csórikámat is bevezette a google a csőbe. Távolban közvilágítás fénye sejlett, mintha ott már lenne aszfalt, nem volt. Robaia településtől azonban feloldozást nyertünk. Új burkolat fényvisszaverő felfestés, csillogó szalagkorlátok, sebesség amit az út engedett. A kanyarkövető fényszóró zseniális. Már csak 479 km hazáig.

E81-re kiérve sosem látott kamion forgalommal szembesültünk. Durvább volt a forgalom, mint nappal, azért haladtunk. A1-en végre kitisztult. Még egy tankolás Kútfalva mellett, majd a felhajtóról kilőve rárepültünk a pályára ismét. ATV hiba on. Határon 15 perc, fél háromra otthon is voltunk.

A túra remekül sikerült a néhány felmerülő nehézség ellenére. A társaság nagyszerű volt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Jó egyensúly volt az autózás és a kikapcsolódás között.

Autós szemmel nézve a 7A út bejárt szakasza kiváló élményt nyújt. Változatos kanyarok 40-80 közötti sebességgel, rövid egyenesek, szerényebb képességű autóval is élvezetes. 67C erdei szakasza hasonló, kicsit nyújtottabb, helyenként gyorsabb kanyarok, hosszabb egyenesek.
67C magas hegyi szakasza többnyire visszafordítókból és az összekötő egyenesekből áll. Korlát kevés van, észnél kell lenni. Kell a kraft, talán a 156-tal is megütheti a mércét, de a forgalom többet aggatna.
7C-n biztosan ki lehet fogni kevésbé forgalmasabb napot is, de az aszfalt minősége sokat ront az élményen. A fák közötti szakasz a néhány visszafordítón kívül gyors, enyhe ívekkel tűzdelt egyenesek. Fák fölött visszafordítók, meredek egyenesek, kell a kraft. Gyengébb autóval csak a látvány nyújt vigaszt, legfeljebb lefelé lehet vitézkedni ha ügyesen bánsz a fékkel.
Egy 66A – 67D –E79 körutat el tudnék képzelni még a fentiekhez csapva, de ott is várni kell a jó burkolatra.

Romániában van még potenciál, de mindenképpen többnapos programot érdemes szervezni. Talpviszketésre továbbra is egy szlovákiai kiruccanás a gyógyír.

1590 km körüli távot tettem meg háztól házig. Ebből az oda-vissza szakasz közel 1000 km.
41576km

Reggeli után útnak indultunk. A feleségem maradt kívánsága szerint, majd délután felveszem. Addig belefér egy magányos csapatás a hegyen. A falut elhagyva kezdetét vette a kanyarvadászat. Hamarosan egy motorost értem be, akinek tetszett a tempó. Utánam eredt. Elenyésző volt a forgalom, jól tudtam haladni, de kb. 25 km után kavarogni kezdett a gyomrom, visszavettem a gázból. Intettem a motorosnak, menjen csak, ha tart még a lelkesedése. Pár kanyar után utolértem, ő is belassult. Jó kanyarból is megárt a sok.

Megálltam Obarsiánál, ettem egy almát, közben Feri utolért. A Transalpinára már együtt mentünk fel. Élénkebb volt a mozgás, sokan igyekeztek a csúcsra. Nálunk gyorsabban senki nem ment, mindenkit megelőztük :D

Pár kép erejéig megálltunk. Feriék bevárták a többieket, én tovább haladtam délre élvezkedni és tankolni. Novaci előtt fordultam vissza tele tankkal. Másfél óra múlva értem vissza a panzióhoz. Az asszony még nem készült el. Belefért volna még egy hegyre futás.

A 7A-n átadtam a volánt, szeretné kipróbálni a váltófüleket. Eleinte nehezen ment, a gázt elvette kapcsoláskor. Kicsit döcögtünk, de 15 perc után már egészen jól belejött. Közben a kocsi beadott egy ATV hibát, ami a difivel kapcsolatos. Mi a fene?!
A hibajelzés a motor újraindításakor eltűnt, de erőteljes gyorsításra azóta mindig előjön. Valami megkotlott :(

Délután 5-kor találkoztunk ismét a többiekkel a hegyen. Megmásztunk egy csúcsot - jól esnek az efféle aktív szünetek két vezetés között. Forrásvízzel megtöltöttük a kulacsot és utána indultunk a szállásra. Lefelé kicsit megnyomtam, hogy maradandó legyen az élmény. Egy lankás egyenesebb szakasz után rövid féktávott vettem. Szerintem szép manőver volt, de ezt már nem tolerálta az utasom, Obarsia után meg kellett állni 20 percre. Így is sikerült visszaérnünk 8 előtt, még rendelhettünk vacsorát.

Eltettük magunkat, nagy várakozással tekintünk a holnapi transzfogarasi kirándulásra.

Transzfogaras, Transzalpina, sokak által magasztalt autós útvonalak. Egy olyan kanyarvadász autóval, mint a Giulia Q, bakancslistás tétel.

RomeoOne fiatal, lelkes kilométergyűjtő meg is szervezte kis csapatunknak ezt az emlékezetes túrát. Feri, denpet, Rimóczi András, jómagam, ki-ki asszonyával együtt jártuk be az erdélyi utakat.

A szombat délelőtti indulás az M43 Mol kútról rövidesen egy órás határátkeléssel folytatódott. Schengeni határokhoz szokott ember lévén, kellemetlen volt a várakozás. Az akadály után az A1 autópályán gondtalanul tudtunk haladni. Mivel nem beszéltük meg a sebességet, kicsit szétszakadt a mezőny. Feri húzott elöl valami űrtempóban. Én fokozatosan emeltem ugyan a tempót, hátha beérem, de ezzel csak a többieket hagytam el.

Egészen Igazfalváig jól haladtunk, de a pálya következő szakaszán balesetet jelzett a térkép. Emiatt kicsit hamarabb kellett áttérni a 68A főútra, mint terveztük, ugyanis a pálya Marzsina után egy szakaszon nem épült meg. Így fordult elő, hogy Facsádon a google egy mellékútra terelt a főútról – ami a jelentős kamion forgalmat tekintve jó ötletnek tűnt. Csakhogy a főútra visszatérés egy stop táblás kereszteződésen keresztül történt és mások is jó ötletnek találták erre kerülni. Szóval újabb dugó, talán csak fél óra.

Szászsebesen a Mol kúton találkoztunk újra. Tankolás után ebédre egy kebab a belvárosban. Irány a 67C.

Az út sokáig a falvakkal teli völgyben kanyarog, Sebesláz után kezd tisztulni és meredekebbé válni. Itt már tempót tudtam menni. Az aszfalt jó, széles is. Amikor a feleségem megunta a jobb1-ben hánykolódást, cseréltünk. Egészen Obarsiáig Ő vezetett, ügyes.

Rövid szusszanás után felvágtattunk a Transalpinán a csúcsra. Kissé forgalmas volt, 19 óra körül jár az idő. Az autó hasított, előzés könnyen tisztán ment. Sok a visszafordító, szűk kanyar, de élmény a kigyorsítás. Amíg mások a fokozatot keresik, mi már el is mentünk mellettük. Lassan elfogynak a fák, messzire látni, ahogy kanyarog az út a hegyen. Üvölt a V6. Hamar felértünk.

Megálltunk, séta, bámészkodás, csapatfotó. A levegő hűvös, pulcsiért kiált. Szamarak, juhok a mezőn, meg amit hátra hagynak. Figyelni kell hová lépsz. A látvány lenyűgöző.
Későre járt, még egy órára van a szállás, holnap ugyanitt. Voineasaban várt minket a panzió. Az oda vezető 7A jelű út kanyarokban nem szenvedett hiányt. Úgy tűnt, sosem lesz vége. A burkolatot átlagosnak mondanám. Pár kátyú, néhány süllyedés, figyelni kell. Még éppen alkalmas élvezetes autózásra. Többnyire lefelé vezet, szinte csak gurultunk. Fáradt voltam már, nem éreztem az út ritmusát. 40-70 közötti sebességgel haladtunk, egy örökkévalóságnak tűnt az az egy óra.

Az este jó hangulatban telt, későn kerültünk ágyba. Másnapi cél a Transalpina.

Egy rövid Eger környéki túrának indult a dolog, de a szervezők visszaléptek. Közben tovább adtam a hírt Kornélnak, aki továbbgondolta a túrát északabbra és a melegre való tekintettel beiktatott egy vízparti pihenőt is. Ez volt a fix pont. Többi része szabadon választott ki-ki autója szerint.

Nehezen indult a nap, sőt már az éjszaka is nyugtalanul telt, fáradtan keltem. 6 órai indulás. Át a városon, M5-re fel. A szatymazi pihenő előtt szólt az autó, jobb hátsó kerék nyomása esett, csak 2.0 bar. Bassza meg, defekt? Pihenő felújítás miatt zárva. Tempót visszavettem. Következő lehajtó a balástyai. A falu szélén van egy benzinkút, odáig bírja ki, talán még gumis is akad, és akkor nem ugrik a napi program.

A kerékben tényleg csak 2.0 bar volt, felfújtam, átnéztem a gumit, semmi idegen anyagot nem tapintottam. Vissza a pályara, majd lesz valahogy. Többször nem szólt, nyomás rendben volt. Hát ez hogy?

Az M5-öt Újhartyánnál el kellett hagyni torlódás miatt. 405, M4, M0, M31, M3.
Hatvan után egy Huracan szakította meg a monoton autózást. Csinálta az utat, rátapadtam. Már majdnem elértük a lehajtót Eger felé, amikor lassult a sor, elakadásjelzők villogtak, egy furgon állt bele a belső szalagkorlátba, alkatrészei beterítették az utat. Páran megálltak, a Lamboval elslisszantuk a szabad sávban.

Eger után számítottam a kanyarokra, de meglepődve vettem észre, hogy a 25-ös utat már ezen a szakaszán is újítják. 3 vagy 4 lámpás terelés volt, hosszan egy sáv, torlódás, várakozás. Mónosbél felé tisztult az út. Balaton, Ózd, Putnokon tankolás. Eltelt az idő a sok szarakodással, kevesebb maradt a hegyekre.

Szirk felé szokásos, szinte üres utakon lehetett haladni. 28-30 fok volt a hegyekben, tapadt a Pirelli, harapott a Brembo, nem finomkodtam egészen Turcsokig. Ott éreztem, hogy elmelegedett, visszavettem a tempóból.

Jolsva, Csetnek, Veszverés, Nyilas, Hollópatak, Telgárt. Itt megáltam megcsodálni a viaduktot és kajáltam végre. Már majd rosszul lettem az éhségtől, de nem volt időm szusszanni. A reggeli csúszások miatt ki kellett hagynom a 66-os út Szepesvéghely felé vezető izgalmasnak ígérkező szakaszát.

14 órára érkeztem Imrikfalvára, Kornél is akkor érkezett. Jól esett a felfrissülés a tóban, pihenő a parton. 16 után fotó az autókról, indulás. 533-as felé mentem, kis kitérővel Novoveská Huta felé Szomolnoknak vettem az irányt. Rohamos ütemben fogyott a benzin és elszalasztottam egy útbaeső kutat. Valamiért azt gondoltam Szomolnokon is lesz lehetőség tankolni. Hát nem volt, így Stószra nem tudtam elmenni, legalább is azonnal.

Irány Rozsnyó, Dénesen át. 30 literrel indultam vissza Stószra. Kár lett volna kihagyni azt a szakaszt. A műszerfalon ezúttal a G-mérő volt középen. Lassulás 0.74, kanyarban 0.79 volt az érték. Utcai körülmények között ez már bőven az élvezetes de szerintem még biztonságos tartomány. A technika ezt tartósan elviseli, tudja. Jó kis autó ez, a fék is jól szerepelt.

Hazafelé a gyorsabb utat választottam. E58, Nagydaróc, 71, 21, M3 stb. Az M5-ön még egy torlódás várt. Egy furgon teljes terjedelmében lángolt a leállósávban. Durva.

1172 km

Alfacity napján jelezte az autó, hogy ellenőrizzem a fékbetéteket. A májusi ellenőrzés alapján számítottam erre.
Kézenfekvő lenne a gyári betéteket megvenni, de az áruk nagyon magas, még úgy is, hogy szerelékkel együtt adják.
Bújtam a különböző fórumokat, milyen alternatívák vannak. Végül a Brembot választottam, többen gyárinak írták. Próba szerencse.
A tárcsák elbírnak még egy betétet, azokat nem cseréltem.
Az első fékhez való szerelékkel sajnos beszoptam 2x is. A betétekkel együtt rendelt csomag hiányosan érkezett. A másnap vásároltból pedig csak a csavart tudtam használni. A csapok nem mentek bele a furatba, a rugós lemezen a gyárinak volt még egy plusz füle, ezért a régieket raktam vissza.

Bejáratást megcsináltam. Fékhatás olyan, mint korábban. Teszt holnap következik.
37477 km

A jobb első kerék az új gumival 90 km/h-nál vibrációt okozott. Ekkor tudatosult bennem, hogy a régi gumival is megvolt ez, csak 160-nál.
Elvittem görgőztetni.
Két benyomódás is volt a felnin egymással szemben. Egy nagy tojás volt a belső oldala.
Javítható volt, most szépen fut.

Gumicsere alkalmával megnéztem az autót alulról.
A splitter karcolásai gyarapodtak. Az elején lévő karcok gyanítom nyitott állapotában keletkeztek.
Meglepődtem a bal oldali katalizátor sérülésén. Az is leért valahol, fura.
Hátsó lökhárító rései és az alsó borítás tele apró kaviccsal.
Első lökhárító tele rovarral még a 2498-as útról. Ilyen sokáig még sosem kellett mosni, egyedül nem is bírtam :)
Motortér megnyugtatóan poros, sehol nyoma szivárgásnak. Viszont a meleg szép lassan amortizál: a csövekre tekert textil illetve szigetelő szalagok válnak le és a levegő bevezető csatorna is megrepedt az olajbetöltő mellett.
A légszűrőház gumibakjai pedig átszakadtak, így az egész a motor tetején nyugszik. Javítani kell.

Eljött a gumicsere ideje.
A csomagtartó csak egy gumi befogadására alkalmas, a többit az utastérbe, a lehajtható hátsó ülésre kellett betenni. Legalább valahogy befért :)

A kerekeket magam szereltem le. Döbbenten láttam az állapotukat. Erre mondják, hogy ki van fizetve. Ez az utolsó túra hozadéka. Előtte nem volt ennyire durva. Rendesen elfogyott, különösen a belső blokkok sínylették meg.

3. képen jobb első, kilátszó szövet.
4. jobb első felülete
5. egyik hátsó belső fele, blokkok teljesen eltűntek, az eltérő színű a hordozó réteg
6. hátsó felülete, hordós

Ha már lekerültek a kerekek, megmértem a féktárcsák és betétek vastagságát.
Tárcsák kopása (mm):
BE 0.66, JE 0.56, JH 0.45, BH 0.42
Betétek vastagsága 3.9-4.0 mm között egységesen.
Jobb első felnim sajnos kapott, nem kerek a belső fele. Ki lett egyensúlyozva, próba után derül ki, jó lesz-e vagy el kell vinnem görgőztetni.

35085 km, ebből legalább 10% Race, 70% autópálya, maradék vegyes országút, város.
Mondhatnám, hogy kiváló a gumikezelésem, de egyúttal köszönöm az őrangyalomnak ezt a defektmentes 35kkm-t :D

Kihasználtam a száraz meleg áprilisi időt és elvittem a Q-t egy szlovákiai túrára a gyári szerelésű, kopáshatáron lévő gumi utolsó tizedmillimétereinek elmorzsolásához..
Emellett egy olyan útvonalat is szerettem volna találni, amely összeköti a korábbi bevált helyszíneket a márciusban felfedezettel.
Ehhez összeállítottam egy ígéretesnek tűnő útvonaltervet.
Itthoni szakaszt gyorsan le akartam tudni, hogy a kinti utakra több idő maradjon.
Cél Bánréve. M5-M0-M31-M3-21-23-25-Ózd. Ózd előtt még mindig le van zárva a 25 egy szakasza, így Bekölce felé kellett kerülni.

Bánréve után Tornalja, Deresk (1. kép), Szirk (2. kép), Turcsok, vissza Szirk, majd ismét Turcsok párszor. Az út mentén megritkították a fákat, ijesztő volt a sok tuskó. Miután rosszullétig kanyarogtam, megálltam pár kép erejéig (3. kép), majd az 526-oson indultam tovább nyugat felé.

Egy darabig jó az út Nyusta felé, élvezetesek a kanyarok, de utána romlik a buroklat minősége, ez csökkenti az élményt. Klenócon megálltam enni pár falatot. Ismerős volt a főtér, a 156-tal is itt áltunk meg az első szlovákiai felfedező túrán (4. kép). Az 526-oson egészen Herncsvölgyig mentem. Habár eredetileg Rimakokván le akartam térni a
2724-esre. Majd legközelebb.

Herencsvölgy után 529-esen északra. A Forgácsfalva - Feketebalog szakasz kiváló (5., 6. kép). Új aszfalt, széles út, gyors kanyarok. Annyira tetszett, hogy mennem kellett még egy oda-visszát. Gyönörű táj, a Magas-Tátra megigéző (5.kép Breznóbánya felé).

Breznóbányán tankoltam, utána Garamolaszkánál tovább északra a 72-es úton Királylehota felé. Felejthető szakasz sajnos. Utána 18-ason mentem tovább nyugat felé. Lipótszentmiklósnál tettem egy kitérőt észak felé a kilátás miatt (8. kép). Rózsahegynél rákanyarodtam az 59-esre délnek. Ez az út több szakszon is felújítás alatt volt félpályás útzárral, lámpás tereléssel. Emiatt mély nyomot nem hagyott bennem. Egyetlen pozitívum, hogy a 6 lámpás szakaszból 5-ben én indultam elsőként a lámpától, így két lámpa között zavartalanul haladhattam lényegében egyedül.

Az 59-esről letérve a 14-esen folytattam utam. Ez nagy csalódás volt. A burkolat vacak és még fehér is. Az út ugyan széles, de a kanyarok nagyok és sűrűn követik egymást. Előzni lehetetlen. Megvolt egyszer, elég ennyi.

Ezután 65-ösön délre. Sima főút, haladós. Ahogy elértem a Garamot, letértem a 2492-es útra, hogy elérjem az 51-es utat. Na végre egy kis izgalom. A Szinpetri - Szin szakaszhoz hasonlítanám. Gyors szakasz. Tetszett, oda-visszát mentem és kajálni is itt álltam meg egy viadukt alatt (9., 10. kép).

Bélabánya után a 2538-ason irány Szklenófürdő. Ez kivételesen jó szakasz, már a márciusi túrán is bebizonyosodott. Először elmentem majdnem Geletnekig. Az egy gyorsabb szakasz, de gondoltam a Q-val jó lesz. Egyszer elment, de visszatértem a Szklenó - 51-es szakaszra, az az igazi. 2 oda-vissza után már annyi rovar lett a szélvédőn, hogy alig láttam ki. Közben a gyomrom is felfordult és a nap is lement. Ideje volt haza indulni.

Selmecbánya után az 524-es úton indultam tovább, csakúgy mint legutóbb. A kanyarkövető fényszóró prímán teszi a dolgát. Ez az út is megérne egy oda-visszát.
Bátnál tértem le az 1551-esre, Zsember után 1550, Hontmarót után 66 (seggem a ...), Hont Mo. 2-es főút, Rétságon tankoltam, M2, M0, M5.

Ez a selmecbányai térség messze van a nagy kedvenc rozsnyóitól, és sajnos közte nincs annyi élvezetes út, hogy megérné a kettőt összekötni. Viszont külön-külön járható szerintem. A rózsnyói térség több lehetőséggel kecsegtet, azonban távolságot tekintve kb. egyforma messze van. Mindkét esetben 300 km-t kell autóznom az első izgalmas kanyarig, ha Rózsnyó felé Egertől számítom az izgalmat. Ha viszont szigorúan a szlovák szakasz távolságát nézem 60-80 km-rel többet kell autózni a kanyarokért.

Így vagy úgy, párszor meg fogom még tenni ezt is, azt is. Nagy kanyar volt a mai. Ennyit még nem mentem egyszerre túra kapcsán. Kimerítő volt.