Blog >> restoration >> td
Mióta elkészült az autó , nem nagyon készült róla méltó fotó. Egy amolyan utána állapot. Nem volt ideális idő, az autó sem volt tiszta, de ma elvittem lefotózni. Egy közeli, de nem sokak által ismert helyre, ahol nyugodtan leállhattam az út közepén. Más apropója is volt a kiruccanásnak. Régóta győzködnek engem műszakilag hiteles ismerősök, hogy a Xado 1Stage jó. Én nagyon nem hiszek benne, de beletettem, majd leírom ha valami változik. Kárt nem tesz, mert akkor már sok ismerős autója heverne romokban. Amíg fotóztam, békésen esett az ónos eső, a barna trutyi meg oldódott alapjáraton. Egyelőre ennyi, a fotók miatt örülök, hogy kimentem, jól mutat a zöld autó a téli tájban. Aztán jól lemerült a telefonom, így ennyi kép lett.
Feltettem ma a koronát a régi-új projektre, felszereltem az egyedileg készült Momo replika kormányt. A kétarcú autó kész. Az érzés közel van egy új autó rendeléshez, ami megérkezett. Kicsit személyesebb élmény, mert benne a kezem munkája. Kinga nem meri vezetni, túl új. Új? 22 éves!!
Sorsszerű, de nyár óta ma volt először olyan helyzet, hogy kellett a két autó. És itt volt. Mire kellett, újra itt parkolt. Ha már a tulajdonosa cserben hagyta és a 159-cel ment, legalább nekem jutott az élmény.
Szokatlan volt nagyon. Pöccre indult. Aztán kicsit remegett, füstölt. Öreg már. A földúton puhán gurultunk ki, egész elfelejtettem, hogy nem minden autó döcög. Nem koppant, nem nyösszent, semmi nem zörgött, csörgött benne. Mint egy új?
Hangosabb azért mint a 159, nyersebb. Öreg autó, mit várok? Aztán fent a főúton szépen kisimult, pontosan vette a fokozatokat, újra éreztem a mechanikus kapcsolatot a motorral, váltóval. Finoman működött az egész. Tényleg újszerű.
A parkolóházba beérkezve ablak le, húztam egy parkolójegyet...majd ablak fel. Mondom fel. Na, ez lassan vánszorgott. Öreg már, majd tavasszal meggyógyítom.
Aztán leparkoltam. A szélére, oszlop mellé, nehogy valaki mellé álljon. Lezártam. Jé, működik a zár, jó lett. Visszanéztem rá. Mert egy Alfára vissza kell. Basszus, ez olyan mint egy új :-))
Egy 22 éves új autó, tökéletes időgép.
Elkészült, el sem hiszem :-) Furcsa volt beülni és eljönni vele. Szerintem Robinak is, mert vagy 5 percig még járkált az autó körül, ellenőrizte mégegyszer az ajtók záródását, nézett ide, nézett oda. Aztán csak beültem, megköszöntem a srácoknak mégegyszer a szép és alapos munkát és elindultam az autóval haza. Működik minden, szépen óvatosan hazahoztam.
Itthon kicseréltem az akkumulátort, kicsit rendbeszedtem a sarut, ellenőriztem a folyadékokat, vissza került az EÜ doboz, kicseréltem pár kerékcsavart, átnéztem az autót.
Aztán indultam is vele, pár dolgot a közelben elintézni.
A fék is magára talált 10-20km alatt. Fura érzés, kész, működik, olyan mint volt, csak szebb. Sokkal szebb. Az autó mindig ilyen volt, nagyon újszerű és öreg egyszerre.
Illik hozzá az új ruhája..
Eltelt pár nap megint, de végre akadt újra pár órám. A gumidugók, patentok megérkeztek, hát felszerelkeztem a saját szerszámaimmal és kimentem Robihoz. Persze hogy bevállaltam... nekiálltam kifuratolni a küszöböket. Valamiért úgy gondoltam, hogy úgy lesz a jó, ha nem patentok hegyével karcolgatunk, hogy hol legyen az a lyuk.
Vittem a precíziós tuning Metabo-t, pár friss fúrószárat, lépcsős süllyesztő fúrót és ami a legfontosabb, tolómérőt és tűfilcet.
Szerencsére a legelső furat a sárvédőben mindkét oldalon megvan, tehát volt támpont, nem kellett újra kitalálni a toldat helyét, adta magát.
Két órámba telt, "többször mérj, egyszer fúrj" jelszóval elkészíteni mind a 12 furatot.
Nem fájt megfúrni, így lesz ez jó. Viszont meglepően nem ment könnyen, vastag az a lemez. És legalább láttam, hogy a küszöbön van anyag bőven, nagyon tisztességes védőréteget kapott.
Fotón már nincs megörökítve a furatok lejavítása, mert időre rohantam, szóval szépen kijavítgattam, aztán huss otthagytam az egészet. És remélem holnap egy tényleg kész autó vár majd. És még egy alapos belső takarítás...
A kirakós még nincs kész. Az autó már menetkésznek tűnik, immár kint parkol a műhely előtt az "átadás" előtti utolsó simításokra várva. Mivel 146-hoz küszöb nincs már se égen, se földön, ezért került fel 155-ös Alfáé. És persze azért, mert Robinak épp volt ebből egy pár. Mindenkinek így volt célravezetőbb.
Ami 146-hoz elérhető, az csak sima lehajlított lemezdarab a végeken lévő gömbölyítések és az A- B oszlop csatlakozás nélkül. A megoldás hátránya viszont az, hogy ahol kell, ott nincs furat rajta, ahol nem kell, ott viszont van.
Ezen hónapok óta nem egyezünk igazán Robival. Tegyük fel a küszöbspojlert, vagy ne? Torjay Laci és Csik tanácsát is kikértem, őket hiteles és értékes tudással rendelkező embereknek tartom, ebben a témában kiemelten.
Most ott járunk, hogy Robi is belement, fúrjunk, védjük le rendesen, és tegyük fel azt a spojlert úgy, ahogy gyárilag van. És ugye ott az a sor felesleges furat. Azokat pedig egyenként szépen ledugózzuk.
Így van ez, amikor már azt gondoltam, hogy tényleg mindjárt kész, még mindig ott áll az autó, nehogy víz jusson a küszöbbe a még nyitott furatokon.
Sokadik pakk érkezik a patentcentrumtól, pár gumidugót még holnapra várok.
Közben pár aprósággal igyekeztem még közelebb lökni a projektet ahhoz az élményhez, amit szeretnék elérni.
A kulcson sosem volt embléma, 7 éve is hiányzott már róla. Eszembe sem jutott eddig foglalkozni vele, de most... most így lesz kerek.
A csomagtérajtó borítását is átcseréltem a Dávid által küldött darabra. Egy tisztítás után ez tűnt jobb állapotúnak, nincs törött patent alj rajta.
És végül, de nem utolsósorban Alexandro-tól (akinek ismét ezer köszönet!) érkezett egy antenna tömítés. Így már érthető a dolog, hogy hogyan rögzül ez gyárilag.
Mindezeken túl ha már szóba jöttek a segitők, tamogatók, ezer köszönet Kazes cartársnak a sok apró ám annál hasznosabb tippért amit a projekt során kaptam tőle.
A munka általam vállalt része kész. Az ajtókon rajta a kárpit, nagyjából be is állítottam őket, irtó finoman csukódnak az ajtók még mindig. És bár eddig egyszer próbáltam, de a zár is működött. Nyit, zár. Hihetetlen. :-)
Az utastérből szépen elfogytak az alkatrészek, és semmi nem veszett el, semmi nem maradt ki és pláne semmi nem tört el. Elég odafigyelős munka volt.
Az antennát is összekombináltam a régiből és az újból. Az új antenna megkapta a gyári darab műanyagjait, így néz ki legjobban.
Tegnap délután, mikor kész lettem az ajtókkal, Robival megálltunk mellette és csak néztük, közben beszélgettünk. Ez a szín...
Közben megtudtam amit nem is sejtettem. Ehhez a színhez előbb feketével kellett aláfújni az egész autót. Így lesz maximális a csillogás.
Ma vittem még egy friss akkumulátort is, mert ami benne volt, az feladta. 7 éve azzal vettük az autót, és hihetetlen, de soha semmi gond nem volt vele eddig. Sejtettem, hogy ez az 5 hónap állás be fogja tenni a kaput neki. Egy szintén haldokló Varta (még a jtd-ből) volt benne átmenetileg, hogy az összerakáskor tudjam az ablakokat húzgálni fel-le.
Ma volt időm, elszaladtam az akku boltba, hogy Robiékat se szívassam vele, ha nem indul az autó. Fél szemmel sandítottam a csinosan dobozolt Exide-ok felé, de végül egy 72Ah-s Start Power akksit hoztam el. A közeli autóelektromosnál szoktam az akksit venni, látta amikor az Exide-okat méregettem, segített gyorsan a döntésben. "Az Exide bír 4 évet, a Start Power meg 4 évet", válasszak :-D
Választottam, hoztam, vittem, az akkumulátorral együtt hagytam ott egy téli szélvédőmosót és már most tényleg csak várnom kell. Még egy kicsit.
4 órát beletettem ma. Túl kéne már esni ezen. Ugyanakkor jobb ha én csinálom az apró bizbaszok visszaépítését. Az előkészületek nem voltak feleslegesek. Helyére ment a sofőroldali cserélt zárszerkezet, javított zár, régi ablakok, régi kilincsek, jobboldalt elöl cseréltem az ablakemelőt is a régire és a jobboldali eredeti tükröt is visszakapta az autó. A csavarhalmazból a szebbeket válogattam, szépen helyére talált a sok pici lom. Az első ajtók működnek, már csak a kárpit híjja. Hátul az ablakok bent, kilincs szerkezetek a helyükön. Sokat haladtam, és amit haladtam, jó lett. Ez jó érzés.
Végre a szép ablakok vannak bent, végre szépen nyilik az ajtó a kilincsekkel, és nem ér bele a kilincs éle a friss fényezésbe. Fel le másznak az ablakok, és egy apró mütyűr sem veszett el. Holnap folyt. köv.
Ma rengeteg dolgom volt, de hogy, hogy nem... csak szakítottam egy órát a "projekt"-re. Épp a munkámba voltam mélyedve mikor dudált a "projekt" futár. Micsoda, honnan? Rendeltem? Jaa! Alexandro-tól az antenna. Mert nem bírtam ám ki, hogy ne legyen három antenna, amiből majd kikombinálom a megfelelő megoldást. Ami rajta volt, nem gyári. Amit vettem gyárit, az lengyel utángyártott kemény műanyagból. Amit Alexandro küldött az pedig egy korrekt eredeti darab, nyilván nem új, de normális anyagból van a talpa. És már be is szippantott a "projekt".
Pár perc múlva szétszedve, letisztítva hevertek az asztalon az antenna alkatrészek. Egy kis csiszolás, egy kis festés... de még nem tudom, hatalmas dilemma ez. Legyen a gyári antenna talp a jobb minőségű műanyagokkal és a "lengyel gyári" szár? Valahogy lesz, azért lefestettem amit Alexandro küldött. Bármelyik lesz, jó lesz.
És ahogy nézelődtem itt a műhelyemben itt is, ott is egy alkatrész. Nincs ez rendjén, valamit itthon fogok hagyni. Már a projekt gyomrában kavargok.
Átgondol, letisztít, becsomagol, csoportosít, ott legyen minden, hogy csak össze kelljen rakni. A kárpitban is gyorsan a törött patentokat ki kell cserélni, ezzel se ott menjen az idő. Inkább itt? Hát jó, inkább itt.
Nem tudom miért jó ez, de jó. Élvezem, kicsit kikapcsol, jó kicsit céltalan célra tartani. Vagy öncélú célra. Egyre jobban értem a veteránosokat. Igyekszem elmenekülni tőlük :-D Mielőtt beszippant mégegy "projekt". Pedig hát... egy régi Quattroporte IV-esben azért látnék fantáziát :-DDDD
Készül a mű, egyre szebb. Néha megingok, hogy jó nagy marhaság ez az egész felújítás. De amikor meglátom, pláne most, hogy a 'test' le is van fényezve teljesen, elszáll a bizonytalanságom. Egyszerűen gyönyörű ez a szín és ez a forma együtt.
És igen, a háttér ismét nem mindennapi. Az ott ha igaz, egy '60-as évekből származó Alfa Romeo Sprint 2000.
Ahogy közeledik a dél, egyre nehezebb ülnöm a laptop előtt. A munkával jól haladtam, ideje kikapcsolni kicsit. Úgyhogy nekiálltam a hazahozott ajtóborításokat rendbe szedni.
A szövet betét anyaga valami csoda, sima nedves mikroszálas kendővel gyönyörű tisztára lehet törölni. Mondjuk nagyon koszos sem volt, de most "like new" ez is.
Ha már kézben volt, a sofőroldali légbeömlőt is megigazítottam. 7 éve nincs a helyén az alsó lamella, azóta zavar, azóta nem csináltam meg. Na most...
A trükk egyszerű, egy gyorskötözőt be kell fűzni és azzal könnyen vissza lehet pattintani a lamellát a helyére. Mára ennyi :-D
