Blog >> td

>> EseményWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-11-23

Mindeközben... 200km-re otthontól így lett egy szabad napom, aminek nem annyira örültem, határidős munka van, nem hiányzott. De beláttam, hogy ha útvonal engedélyes sztori lesz a dologból, akkor nem egy napot bukok, vagy az autó kerül parkoló pályára amíg időm nem lesz foglalkozni vele.
Így hát inkább csaptunk egy Alfás napot. Jorjie és Kazes is ráértek szerencsémre, és benne voltak a kalandban.

Jorjieval elszaladtunk reggelizni egy tartalmasat. Naná, hurka, kolbász, adjunk az energiának. Aztán irány egy autómosás, mert Alfás nap csak tiszta járművel az igazi.
Mifinél is elidőztünk egy keveset, rég láttam, nem változott, jó volt látni :-)
Újra bepattantunk a kék 146-ba és robogtunk Kazesért. Onnan már hárman gurultunk ki Érdre a bontóba. Itt sem jártam még, csak hallottam róla. Hangulatos volt, ott rontottuk a levegőt vagy másfél órát. Megnéztünk, megtapogattunk mindent. Megtudtunk pár dolgot a Lönci-féle Bravo-ról, ami történetesen ott pihenget, és láttunk mindenféle csodát. Egy hihetetlen állapotú 146-ot is többek közt. Szépet, zöldet.
Aztán bejelzett a gyomrunk.

Ettünk egy "gyorsat" Budaőrsön, mert pont útba esett. Vagy pont nem, de annyira ez nem számított most. Így aztán az Olasz Autók Házát is meglátogattuk. Meglepő. Egy Alfa szalon, ahol megkérdezték, hogy mit szeretnénk, a kérdésemre válaszoltak, udvariasak voltak, és megnézhettük az Alfákat. Nyilván nem úgy mentünk be, hogy most aztán Alfát veszünk, és ez látszott rajtunk, mégis...

Hogy mennyit számít látni, beülni, megtapogatni! A Giulia nagyon megfogott. Olyan vonalakat, töréseket, íveket lehet élőben felfedezni, amit unalomig nézett képeken sem sehogy. Beültem, megtapogattam, és kiváltotta azt a "kéne" érzést. El tudnám képzelni magamnak. És sajnos ott elidőzve világos lett, hogy csak magamnak. A kis öt fős családunknak ez az autó alkalmatlan. Hátul konkrétan két személyes, és ez a legnagyobb baja. Ellentétben a Stelvioval, ami élhető a hátsó sorban is, tágas, szellős, és hatalmas a csomagtere. Oda-vissza mászkáltam a szívszerelem és az ész sugallta választás közt. A Giulia kéne, a Stelvio a megoldás. Egy órát biztosan elidőztünk ott, és ez az egy óra bármennyi fórumozást, neten utánanézést felülmúlt. Nagyon-nagyon nem szeretem a SUV-okat. De ha a 159-ből én Alfába szeretnék ülni, nincs más választásom.

Beültem a KIA Proceed-be anno, mint ésszerű választás. És azt éreztem, hogy pont ugyanolyan ülni benne, mint a 159-ben, viszont ehhez az autóhoz semmi közöm. Tökéletes kompromisszum, jó áron, de valahogy nem kell. A Stelvioban pedig másképp érzem magam idegenül, de legalább Alfa. Kavarogtak a gondolatok, és közben azért megnézegettem a Tipo-kat, 500-asokat. A Tipo meglepett. Hatalmas belül, jól néz ki, és még sima ötajtós változatban is tökéletes családi autó. Az árán meg kerekedett a szemem. Stelvio? Giulia? Tipo? Elvesztem, nincs jó megoldás, majd kialakul.

Tovább...vagyis zná', suhanjunk a 146-al. Régi duma, de felemlegettük. "Zná" :-)
Volt egy hangulata így autózni. Kazest hazavittük, ott is elidőztünk még. Meglestem a csipkerózsika álmát alvó Giuliettáját is. Lehetne még autó belőle, hátha egyszer lesz is. Aztán irány a friss műszakis zöldért, már sötétedett, és még 200 autópályás kilométer állt előttem.

A TD pedig szépen összekapta magát a négyórányi út alatt. A kezdeti morgása kitisztult, az amúgy nagyon direkt gázreakciója felélénkült és a hazafelé úton már érezhetően vidáman szaladt. Még az odaúton feltűnt, hogy jobban megy, mint emlékeztem. Úgy rémlett, hogy 140-nél elfogy az ereje, onnan már csak küzd. Hát nem. Hazafelé 125-re állítottam az órát, ott egész halkan mormol. Ha kellett, szépeket gyorsított 150-160-ig, sőt egyszer 170-ig is elengedtem, könnyedén vitte.
Kipihent nem voltam este, de nagyon össze sem tört a dolog. Jó volt az Alfás nap. És meglepően jó volt a TD-vel is az a 400km.

>> SzervizWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-11-05

A műszaki vizsga közeledtével kicsit túlszervizeljük az autót. Ennyit tényleg megérdemel, illetve azt hiszem mi is megérdemeljük, hogy végre rendes fék legyen rajta. Két éve centrírozták a dobokat, ragasztották a hátsó fékpofákat, és nem lett jó. Félrefog, egyre durvábban. A teli első tárcsák pedig nincs mit szépíteni, harmat gyengék. Műszakin biztos átküldtük volna nagyjából úgy, ahogy van. Én viszont rendes féket szeretnék, úgyhogy most ennek is eljött az ideje.És pár egyéb beavatkozásnak is.
Úgyhogy holnap nagyszervíz.

>> Tuning és extraWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-10-08

Ez egy élmény, komolyan. Azon túl, hogy az autó mint autó is szórakoztat, külön élmény a youngtimer volta. És mivel nem egy felkapott divat youngtimer, lehet hozzá meglepő dolgokat találni. Hogy milyen kibontani egy eredeti dobozában ki tudja mióta pihengető Ricambi Originali fékbetét szettet? Nagyon jó. Hogy vajon fog is majd? Reméljük :-)
A doboz bontás élménye már megérte. Mellé rendeltem egy előtét ellenállást a hűtőventilátorhoz, nem árt az sem, ha működik.

>> Eseményn00body00 // Alfa 146 1.9 TD // 2019-10-07

Mivel a 166-ost ki ütötték alólam, így kellett egy másik autó, de mi is lehetne más; mint Alfa hirtelen kevés pénzből egy 146-osba tudtam beleülni. A történetünk ma délelőtt kezdődött, és remélem sokáig tart majd, persze a 166-os is meg van még ő most a gyógyuláshoz vezető utat keresi.

>> EgyébWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-10-07

Kazes barátom még szeptemberben felajánlotta nekem, hogy segít. Egy pár féknyerget kiválasztani Marklarnál, majd rendbe rakni, hogy műszakira feltehessem az autóra.
Én addig jutottam a történetben, hogy Marklartól eljutottak a féknyergek (és egy utastér lámpa) Zolihoz. Nem szokásom feleslegesen kérdezni, pláne másokat noszogatni, amikor nekem segítenek, így Zolit sem háborgattam ezzel. Majd lesz valahogy.
Ma vártam pár kisebb küldeményt, csupa elektronikai alkatrészeket, hozta a GLS. Plusz a kezembe nyomott egy nagyobb, nehezebb dobozt, hogy még ez is.. Ez nem fizetős. No..mondom ez mi lehet.
Elolvastam a címzést, és elakadt a szavam :-)
Most is csak keresem őket, nem is tudom hogy írjam le az érzést ami rám tört. Nagyon jól esett. Kibontottam a gondos alapos csomagolást, kézbe vettem a féknyergeket.
Egy cartárs, egy jóbarát fordította rá az idejét, hogy ezt elkészítse nekem. Nem beszéltünk anyagiakról, mi mennyi hozzá, posta hogy lesz. Nem kérdezett, nem kérdeztem. És most itt egy garnitúra gyönyörűen felújított féknyereg, ami innentől számomra többet ér mint egy szett gyári új alkatrész.
Én akartam Suzukit a 146 helyett? KIA-t a 159 helyett? Egy dolgot azt hiszem szem elől tévesztettem. A barátaim ITT vannak.
Köszi Kazes :-D

>> AutóápolásWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-09-29

Minden hétvégén felnyitom az orrát, ellenőrzöm a folyadékszinteket. Elindult az újabb "szezon", ilyenkor ez jár neki. Inkább csodálkozni nyitom fel, mint bármit csinálni. Mindene működik, porszáraz a 23 éves motortér. Iskolaszezonban néha kér egy kis olajat, de ennyi. Kicsit nézegetem, aztán lezárom. Ma már érdekes látvány egy ilyen robusztus, egyszerű motortér. Nem régi japán benzinesen kifinomultan szép, inkább kicsit munkagépesen szögegyszerű.

Ha már munkagép, az előfűtése is kapott egy kis okosítást pár hete, így még kényelmesebb a használata.
Nem nagy dolog, a régi időkapcsoló órát lecseréltem egy Sonoff s20 wifis okos aljzatra. A lényege annyi, hogy az okos konnektor a wifi hálózatunkra rácsatlakozik és mobil applikációval érem el. Bárhonnan, akár külső hálózatról is. Az időzítéseket is az app-ban tudom állítani, illetve onnan ki-be tudom kapcsolni. így nem kell majd a -15 fokos reggelekre készülve kisétálni a garázsba átállítani az időkapcsolót. Az autó persze minden reggel előfűtve indul, nagyon bevált.

>> EseményWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-08-05

Két éve a Glavoi völgy volt az utolsó hosszabb útja az autónak. Aztán hengerfej tömítés cserét kért. Egy kicsit most izgultam emiatt. Újabb hengerfejezésre sem vágytam, és igazából két éve csak városban megy az autó. A kaszni felújításon kívül semmit nem csináltunk vele. Elindul, megy, kanyarodik, megáll. Igen ám, de a Bihar hegység nem alföldi város. Pádis 1300m-en van fent (a környéken jóval magasabbra is felmegyünk, mert szép), és ide a tengerszint környékéről egy 20km-es szakaszon jutunk fel. Álom szép szerpentin, nagyon jó út, 10-20% közti emelkedőkkel, elképesztően szűk hajtűkanyarokkal. A mi konvojunkból is állt meg már itt autó..
Hát mit mondjak. Nagyon jót szórakoztam, igazi vezetési élmény volt. Kicsi küzdelem a technikával belefért, ott derült ki a hegyen, hogy hiába javítottam meg a hűtőventilátor csatlakozásait, mégsem indult el. Sebaj, ablak le, fűtést ráhúztam és fűztem a kanyarokat. Mivel tudom, hogy akkor melegszik legjobban, ha 2000 alá engedem és befullad, nincs turbónyomás, igyekeztem végig 2000 fölött forgatni. A vízpumpa is jobban keringet így. Kanyarokban amennyivel bírtam átfűztem, hogy ne padlógázon kelljen gyorsítani, hanem szépen, közepesen taposva, keveset lassítva.
Egyszer sem érte el a 80-as utáni pöcköt a hőfok, bőven alatta tudtam így tartani. Aztán megláttam, hogy hol találtak sátorhelyet... Ó te jó ég, ha én a 159-cel jövök. Az ott le sem megy, nem hogy aztán fel. Meredek, sziklás, hepehupás, és a végén út sem volt, csak legurultunk a hegyoldalban óvatosan.
És megint feltűnt ami mindig ilyen terepen. A 146 TD-nek valamiért ez nagyon fekszik. Áthintázik mindenen, szinte nem is döccen. Bólogat fel-le, de nem koppan, semmi Alfás kemény futóműre utaló reakció. Inkább mint egy hintaágy. Nagyon élvezem, hogy ezt is tudja. Szerpentinen a Vitara-t magunk mögött hagytuk rendesen, olyan kanyartempóban toltam. Aztán pár kilométerrel arrébb a sziklákon is kiderül, hogy az öreg technika milyen jó.
Egy szó mint száz, a bizalmam visszajött. A vízcsövek puhák maradtak, az autó gyönyörűen működött. Szebben mint két éve. Az adagoló is a helyén lehet most, mert simábban járt, szebben reagált, jól is ment, nagyon jó volt vezetni.
És igen, ahova vitt minket, az még mindig az a hely, ahova visszamegyünk. Annyira szép, annyira miénk :-)

Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.

>> EseményWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-07-28

Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.

>> SzervizWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-06-08

Az előfűtő beépítésekor két éve még egy időzített bombát hagytam. Az egyik aljzat nem vízmentes házú, hanem én tömítettem ipari gumival és zsugorcsővel (mivel nem volt raktáron vízmentes Weipu aljzat akkor). Időnként ránéztem, de alapvetően nem volt gond vele. Most is széthúztam, megnéztem, és ahogy vettem ki, magával hozott a motortérből egy szabadon lógó vezeték véget...
A hűtőventilátor előtét-ellenállásáról simán csak leporladt a csatlakozó. Így a 30+ fokok közeledtével jobb ha működik az a ventilátor, szóval kicuccoltam a forrasztós szerszámaimat. Itt most nem törekedtem a veterános szintű gyárias megoldásra, inkább két rendes csúszósarut alaposan körbezsugorozva felforrasztottam. A levett alkatrészeket pedig eltettem a "146 cuccok" dobozba :-)
Ha meg már ott matattam, a bombát is megszüntettem, épp jókor. Az ipari gumi feladta, a forrasztások el voltak már oxidálva, víz jutott be. A következő télen ez már csapkodta volna a kismegszakítót.

Plusz tanulság: az előfűtő kábel egy szakasza kültéri "gumikábel". Ez jól hangzik, kültéren és ipari berendezéshez használom rendszeresen, viszont motortérben kiegészítő védelem nélkül alkalmatlan.
A rezgések, mozgások nagyon könnyen kidörzsölik. Érdemes tehát egy műanyag védőcsövet még rátenni, ami a mechanikai hatásoktól megvédi.