Blog >> alfa

>> Eseményszelod9 // Alfa 159 SW Ti // 2019-08-09

2019.08.05.

38 ezer kilométer és egy év négy hónap után eladtam az első Alfámat. Sajnos nem volt kihasználva az autó mérete. Gondos (alfás) gazdája lesz, abban biztos vagyok.

>> Szervizmarci91 // Alfa 146 1.6 TS // 2019-08-07

Szegény gépezetet télen a parkolóban tolták meg hátulról a 146 feliratnál, 1 hónapja pedig egy koccanásom volt, amiben nem én voltam a hibás, de persze ilyenkor az előttem indokolatlanul satuzó jóember nem lehet az, tehát én jártam meg ezt is.

Nos, ez az autó hozzámnőtt és nem szeretnék beállni a leharcolt, városi autósok névsorába, ezért elhatároztam, hogy ősszel és télbe nyúlóan az alábbi munkákat fogom megcsinálni:

-első és hátsó lökhárítók lecsiszolása, újrafényezése fekete csík nélkül
-hátsó lengéscsillapítók cseréje
-lökhárító feletti beömlő pótlása (már folyamatban, csak borzasztó ritka a FL-es)
-olajcsere (Selenia + Metabond eco)
-hátsó horpadás javítása, fényezése
-első rejtélyes koporászás száműzése
-jobb első kerékagy cseréje (bontott agy abs jeladóval és új SKF csapággyal)
-beszerzett hátsó szárny fényezése, felragasztása
-váltócsere
-teljes polír

Nem kevés munka, de ha túl leszek ezeken, újra a korát meghazudtoló, megkímélt állapotban fog ragyogni pont, mint amikor 2012-ben beleszerettem a mindössze 98E km-es futásával együtt.
Nem engedem, hogy kikopjon alólam!

>> SzervizShadin // Alfa 159 1750 Tbi SW Ti // 2019-08-04

Egy kis szerelés ismét. Valami kopogott elől és már csak ezek nem voltak kicserélve.
Kopogás megszűnt és sokkal egyenesebb az aszfalt a kerekek alatt.

Album...

>> EseményWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-08-05

Két éve a Glavoi völgy volt az utolsó hosszabb útja az autónak. Aztán hengerfej tömítés cserét kért. Egy kicsit most izgultam emiatt. Újabb hengerfejezésre sem vágytam, és igazából két éve csak városban megy az autó. A kaszni felújításon kívül semmit nem csináltunk vele. Elindul, megy, kanyarodik, megáll. Igen ám, de a Bihar hegység nem alföldi város. Pádis 1300m-en van fent (a környéken jóval magasabbra is felmegyünk, mert szép), és ide a tengerszint környékéről egy 20km-es szakaszon jutunk fel. Álom szép szerpentin, nagyon jó út, 10-20% közti emelkedőkkel, elképesztően szűk hajtűkanyarokkal. A mi konvojunkból is állt meg már itt autó..
Hát mit mondjak. Nagyon jót szórakoztam, igazi vezetési élmény volt. Kicsi küzdelem a technikával belefért, ott derült ki a hegyen, hogy hiába javítottam meg a hűtőventilátor csatlakozásait, mégsem indult el. Sebaj, ablak le, fűtést ráhúztam és fűztem a kanyarokat. Mivel tudom, hogy akkor melegszik legjobban, ha 2000 alá engedem és befullad, nincs turbónyomás, igyekeztem végig 2000 fölött forgatni. A vízpumpa is jobban keringet így. Kanyarokban amennyivel bírtam átfűztem, hogy ne padlógázon kelljen gyorsítani, hanem szépen, közepesen taposva, keveset lassítva.
Egyszer sem érte el a 80-as utáni pöcköt a hőfok, bőven alatta tudtam így tartani. Aztán megláttam, hogy hol találtak sátorhelyet... Ó te jó ég, ha én a 159-cel jövök. Az ott le sem megy, nem hogy aztán fel. Meredek, sziklás, hepehupás, és a végén út sem volt, csak legurultunk a hegyoldalban óvatosan.
És megint feltűnt ami mindig ilyen terepen. A 146 TD-nek valamiért ez nagyon fekszik. Áthintázik mindenen, szinte nem is döccen. Bólogat fel-le, de nem koppan, semmi Alfás kemény futóműre utaló reakció. Inkább mint egy hintaágy. Nagyon élvezem, hogy ezt is tudja. Szerpentinen a Vitara-t magunk mögött hagytuk rendesen, olyan kanyartempóban toltam. Aztán pár kilométerrel arrébb a sziklákon is kiderül, hogy az öreg technika milyen jó.
Egy szó mint száz, a bizalmam visszajött. A vízcsövek puhák maradtak, az autó gyönyörűen működött. Szebben mint két éve. Az adagoló is a helyén lehet most, mert simábban járt, szebben reagált, jól is ment, nagyon jó volt vezetni.
És igen, ahova vitt minket, az még mindig az a hely, ahova visszamegyünk. Annyira szép, annyira miénk :-)

Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.

>> EseményWarbiRunner (Gyuri) // Alfa 146 TD // 2019-07-28

Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.

>> SzervizPoló // Alfa 156 2.0 TwinSpark Distinctive // 2019-07-27

Eltört a vezetőoldali napellenzőm. Először Trencsiknél vettem egy gyári újat, FL előttit. Itthon derült ki, hogy FL utánit kaptam, más a felfogatása, nem lehetett felcsavarozni a helyére. Honlapjukon kinéztem egy másik gyári újat, aminek olyan a felfogatása, amilyenre nekem szükségem van. Visszavittem az előzőt, megkeresték a raktárban azt, amit kinéztem másikat, viszont ennek meg az anyaga volt más. Így ott maradt az is, visszakaptam a pénzem.
https://fiatalkatreszek.hu oldalon találtam másikat, képről nem derült ki, hogy milyen a felfogatása. Írtam nekik e-mailt, azóta se válaszoltak. Amúgy valószínűleg az is FL utáni. Sehol nem találni FL előttit, mindenhol a 156022344 számú van.
Elaforgtól vettem egy FL utánit, leköszörültem olyanra, mint az FL előtti és felszereltem.

.. és picit le is hagytuk. Mármint kilométer futásban most érte utol a 159 a TD-t. Picit túl is szaladt. Pár napig most úgyis pihen, hátha összejön egy azonos állás.
Addig is pár fotó. Szépen megy, gyorsan szalad, halkan suhan, nincs vele gond. Elég jól bevált végül ez az autó, egyetlen félelmemet (=fórum para) sem igazolta. Az apró nyűgjei is elkoptak, most csak úgy... jó.

>> Egyébtdemeter // Alfa Giulia B-TECH 200LE // 2019-07-17

Nagyon régen nem írtam már bejegyzést, aminek meg is volt az oka. Egyrészt az utóbbi időben rengeteget dolgoztam és nem sok időm maradt erre. Többször nekiálltam, de fáradtan nehéz volt koncentrálni. Amikor végre történt valami érdekes, akkor vagy nem értem rá, vagy nem volt elegendő a sztori ahhoz, hogy egy szép hosszú bejegyzés születhessen belőle.
Leírhattam volna itt pár sorban, hogy Julcsi új olajat kapott 5000-nél, aminek a cseréje teljesen meglepett (nívópálca hiányában egy teljesen felhős felületen keresztül, az anyacéggel élő, folyamatos kapcsolatot teremtve először a motort 80 fokra melegíteni, majd ilyen melegen leengedni, hogy ez után az új, betöltött olajat egy másik, szintén felhős alkalmazással, szintén online kapcsolatban egy ciklikus algoritmus beállítsa, megmérje majd az eredményt egyből reportolja az anyacégnek).
De azt is megírhattam volna azt, hogy ugyanez a felhős app 2x is lefagyott miután az adaptív tempomatban szoftvert frissített a szerviz - de hálistennek azért mindenki jól van.

Vagy, hogy miként sikerült meghúznom a jobb első felnimet (és kapni szívinfarktust) egy kiálló padka darab segítségével, (akitől ezúton is elnézést kérek).
De nem, nem akartam ilyenekről írni. Ezek már ugyanis a mindennapok része.
Ezek azért történnek meg velem, mert Julcsi elkezdte betölteni az eredetinek szánt, funkcionális szerepét: autó lett belőle. Bekerült a hétköznapi körforgásba, a mindennapok része lett. És mint tudjuk, ilyenkor nem csak az a dolga, hogy szép legyen és jó. Elkezdett igáslóként viselkedni.
Igazi, szántós igáslóként.

És hát hiába is próbálóm ilyen prózaian, lehangolóan kezdeni a mondanivalómat, a helyzet az, hogy mindez egy kicsit sem unalmas :) Sőt, elképesztően jók ezek a “szürke” hétköznapok. Talán legjobban az alábbi tizenéves, - számomra máig kedvenc - Alfa 147 reklám tudná visszaadni mire is gondolok pontosan

Alfa 147 reklám 2006

Szóval írok inkább az Alfa érzésről, (amit egyesek Alfa vírusnak, de én Alfa érzésnek hívok), ami a szürke hétköznapokban is ott van minden Alfás szívében. Ez a fránya érzés , ami nem akar szűnni a kezdeti időszak után sem - sőt az 5 év 159-ezés után sem. Amit csak az ért, akinek van ilyen autója - mindegy milyen modell.
Ami tényleg olyan, hogy ha az ember bezárja az autót, akkor visszanéz rá, vagy időnként meg is simogatja azt. Ennek fényében kell elképzelni az alábbi - kicsit sem fiktív - napot.

Egy szürke nap Julcsával.

Reggel felkelsz, a telefon a fejed mellett. Pár új email, főoldal: alfaamore.hu. Megnézed, hogy írt-e valaki valami érdekes témában. Úgy tűnik nem. Az előző estéhez képest csak a jó csajok és a Pihent agyúak frissült. Ez kihagyhatónak tűnik...

Felöltözés.

Rájössz, hogy a ruhatárad egyszerűen nem passzol az autódhoz. Azelőtt sohasem érezted ezt. Még sosem jutott eszedbe, hogy az autódhoz öltözz, pláne nem férfiként. Ez így nem mehet tovább - gondolod magadban.Így hát hatodszor is elhatározod, hogy ma elmész és veszel valamilyen tisztesstéges ruhát magadnak.

Indulás.

Őrületesen néz ki ez a dög - gondolod magadban, amikor végre meglátod az udvaron. ÁÁhh, ilyen nincs! Egy istenverte macska megint a te autódra mászott fel és koszolta össze azt, pedig előző nap mostad le. Olyan, mintha direkt azt nézné, hogy melyiket mossák le és egyből arra mászik fel a retkes mancsával. Karcolások vannak? Szerencsére nincsenek, de már hallottál olyat, hogy másnak... A macska megfogásának technikai lehetőségein jár az eszed, de ezek túl durva módszerek lennének..
Beülsz, indítasz. Az ülés előretolódik alattad. A mutatók kilengenek. A motor halk hangon duruzsolni kezd. Néhány másodpercig még elégedetten végignyalod a szemeiddel a műszerfal gyönyörű formatervét. Telefon bedug, Android autó, Balázsék a rádióban épp az Alfákat fikázzák. Tuti fizet valaki érte.

Útközben.

Nem szól rosszul a hangrendszer, de azért jobb volt a régi... Közben valaki írt valami érdekeset az amore-n, de nem szívesen olvasod vezetés közben, kár lenne összetörni emiatt magadat. Na mindegy, majd megnézed a munkahelyen. Bakker, ez már a negyedik Alfa 2 kilométer alatt! 1 nem köszönt. Hát, mi van itt ma? (B. eset. 2 hete egy Alfást sem láttam, esküszöm. Mi van itt ma?)
Jó érzés, hogy köszönnek, jóleső érzés.

Megérkezel a munkahelyre.

Leparkolsz. Egy kicsit mégis csak beljebb kéne állni, nem? Valami jó szándékú még a végén meghúzza. 2x is megnyomod a bezáró gombot a távirányítón a biztonság kedvéért és közben lesed, hogy tényleg villan-e a lámpa. Basszus, de jól néz ki, úr isten...

Napközben.

Az ablakból látod Julcsát, szerencsére megvan még. Basszus, egy nagy teherautó odaállt mellé. Reméled, hogy a sofőr nem nyitja majd rá. Megy a para, hogy jó helyen állsz-e, nem nyitják-e rá, nem tolatnak-e bele. Délutánra jégesőt mondanak. Az időkép szerint nem erre jön, de azért néha ránézel.. Hát, elég sötét az ég. Bizakodsz.
Napközben néha ránézel pár releváns oldalra, de nagyon nem ezzel kellene foglalkozni most. Koncentráció zavar.

Hazafelé.

Elégedetten veszed tudomásul, hogy a napot túlélte a drága, sehol egy karcolás.

Mehetünk.

Úgy kb. másfél km után azt látod, hogy nem hideg már, ezért azon a hosszú, egyenes szakaszon nyomsz neki egy kövéret. Közben üvölt a Prodigy. Elégedetten veszed tudomásul, hogy a világ legszebb autóját vezetheted. És a hangja is fantasztikus! Nem kell ide sport kipufogó meg QV, elég ide ez is a boldogsághoz. Lehet a 280 lovas kellett volna?! - Áhh, tök jó ez, hova ennél jobbat már? - gondolod magadban.
A pálya lehajtójánál elképesztően szépen veszi a kanyart, bedől ugyan, de jó érzés. A passatos, aki eddig szorosan mögötted jött persze nem merte ilyen gyorsan bevenni a kanyart, tökre lemaradt... Mosolyogsz magadban.
A lámpáknál gyorsításkor egyre többször veszed észre azt, hogy a szembejövők az út helyett az autódat nézik. Egy idő után kifejezetten érdekelni kezd, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak képzelődsz. Skizofrénia ? Nem tudod eldönteni.

Hazaérsz.

Leparkolod Julcsát. Szánalmas, hogy a macskák mire képesek. Egyre ocsmányabb az a folt ott a tetején.

Délutáni rohangálás.

El kell mennetek a könyvesboltba. Jó messzire álsz, nehogy rányissa valaki az ajtót. Amikor kiérsz, azt látod, hogy három fiatal srác az autód mellett áll és arról beszél, hogy ez a színösszeállítás mennyire jó már. Rohadtul utálod a feltűnést, de ez már nem lesz jobb. Ez egy ilyen autó - könyveled el magadban.
Gyakran érzed azt, hogy Ferrarit vettél.

Ha már itt vagy, bemész nézni valamilyen elegáns inget. A fehér nyári rövid ujjú ing pont passzol az Alfához. Ez az amit kerestél! Kifelé jövet jössz rá, hogy az asszony táskája is fehér. Micsoda színösszeállítás :)

Hazafelé.

Az asszony vezet, ő is imádja, neki is jár. Egy útépítés mellett lassítani kell, ahol az útmunkások összesúgva mutogatnak felétek. Nem világos, hogy most az autót, vagy az asszonyt stírölik inkább.
Megálltok tankolni. A kutas letegez, majd megkérdezi, hogy belenézhet-e egy kicsit. Úr isten de szép, mennyi volt? Nyögdécselsz valamit, de igazából nem jó érzés. Nem is ismered ezt az embert.

A kúton rájössz, hogy a macska nyomát nem tudod tovább nézni. Ezt le kell mosni róla. Csak azt a részt? Áhh, az egész foltos lesz akkor... Még jó, hogy készültél, és mindig van nálad pár törlő rongy. Hátha valaki azóta fejbe lőtte már helyetted azt a dögöt és nem mászik fel újra - gondolsz bizakodva a jövőre.

Este

Davide Cirone megint egy tök jó videót tett fel a youtubera. Milyen mázlista valaki, hogy állandóan király olasz autókat tesztelhet !


Aztán rájössz, hogy te is ezt csinálod állandóan.

Végre jó helyre vittem az autót. Olyan szerelőhöz, aki hamar fogad, gyorsan és korrektül megoldja a dolgokat. Az autó sikeresen levizsgázott, hibátlan állapotban találták.
Én azért tudtam egy halk kopogó hangról, ezt meg is említettem Zolinak, a szerelőnek. A vizsga után átnézte, meg is találta a kopogás okát. Az volt amit én is sejtettem, a jobb hátsó stabilizátor bekötés pici gömbfeje. A csere megtörtént, tényleg hibátlan a vas :-)