Régóta tervezem, hogy építek valahova egy beállót az autómnak. Még a 146-nak szerettem volna, de mostanra jutottam el a megvalósításig. A terv eredetileg egy külön kocsibeálló volt, de megmérve a 159 méreteit kicsit módosult.
Nyáron amolyan hirtelen félmegoldásként beálltam a két épület közé, napvitorlát feszítettem ki és ott hűsölt az autó.
Aztán rájöttem, hogy alapvetően ez nem is rossz ötlet. Mármint itt parkolni a két épület között. Amúgy is a munkámban is segítség, ha ott a két épület közt van egy hasznos fedett tér. Mellesleg pont megfelelő méretű, kényelmesen be tudok állni az autóval.
Nekiláttam, megrajzoltam az elképzelést, megmutattam egy "mesterúrnak", aki hümmögött, mondott hajmeresztő összeget, meg egy távoli időpontot. És próbált lebeszélni a "lapos tetőről" és a polikarbonátról.
Nos én nem tágítottam, nekem a laposnak álcázott kis lejtésű tető és a polikarbonát által beengedett fény kellett és kész. Úgyhogy hetekig gyűjtöttem az információt a polikarbonát lapok típusairól, terhelhetőségéről. Aztán megterveztem magamnak. Aztán vagy 4 hét alatt szabad óráimban meg is építettem. Van benne sok szokásostól eltérő megoldás biztosan, de ez így biztosan olyan, ami nekem tetszik. Biztosan olyan, ami gondosan lett lekezelve, kimérve, felépítve. A két épület természetesen se nem egyforma hosszú, se nem párhuzamos. Kellett kattogtatni a lézeres mérőt, és számolgatni, precízen levágni a hosszakat, hogy szépen el lehessen csalni. Sok munka volt, de így volt igazán öröm először beparkolni alá :-)
És picit több mint harmad, jóval kevesebb, mint féláron épült meg az árajánlathoz képest úgy, hogy az anyagminőségen nem spóroltam. Borovi fenyő gerendák, Tikkurilla faolaj, Clima Control-os Makrolon polikarbonát lemezek, aluprofilok.
2017.12.20. A világítás is végleges formát öltött. Maradék gerenda darab, egy használaton kívüli inox lekvár tölcsér és egy Xiaomi Yeelight izzó kompozíciója :-)
Az utóbbi izzó jó móka, sőt itt még haszna is van.
