Maxx146 tollából:

A már megszokott változékony nyári időjárás és a riasztó időjárás-előrejelzések ellenére gyönyörű napsütéses idővel jutalmazta június tizedike az első zebegényi 145/146 találkozó résztvevőit. Bár az előre beharangozott esemény kezdetben sok tulajdonos érdeklődését felkeltette – két héttel előtte még legalább 20-25 Alfa fogadására készültek a szervezők – végül mégis inkább családias hangvételűre sikerült.

A reggeli gyülekezőhöz összesen hét 145-ös és 146-os, valamint egy Alfa Sud érkezett a már tradicionálisnak mondható helyszínre, a Váci út–Megyeri út kereszteződésénél lévő Agip kút parkolójába. Egymás üdvözlése és néhány gyors mosatás után hamarosan elindult a ’konvoj’ Budapestről Zebegénybe. Szívmelengető élmény volt rápillantani a minikaravánra a visszapillantóból vagy az első szélvédő mögül attól függően ki – ki hol foglalt helyet benne.

Rövid terepezés után úgy fél 11 magasságában érkezett meg a Kuha tanyára a kis csapat, ahol Kau és 146-osa fogadta a sort, Laci bácsi – a házigazda – invitálta vendégeit (a gépek méltatása közben) az ódon terméskő kúria hűs teraszára. Itt röviden mindenki bemutatkozott és természetesen szólt néhány szót imádott autójáról is, közben két újabb Alfa legénysége csatlakozott hozzánk. Visszatérve a parkolóba elmélyült beszélgetésbe elegyedtek az Alfisti–társadalom képviselői, az oldalbordák pedig helyenként bekapcsolódtak, mások pedig az utánpótlás pesztrálásával foglalatoskodtak. Egy szűk óra múltán alig sikerült becsábítani a társaságot az udvarról, pedig már ott várt mindenkit a fogadó egyik egyedi specialitása az ott készült kecskesajtból kreált 20 személyes sajttál, a ház ajándékaként! Persze az ínyencség elpusztítása nem okozott gondot, elismerést váltva ki mindazokból, akik megkóstolták. Ekkor érkezett utolsó résztvevőként az esztergomi szekció egyik jeles tagja Bg500 és kis családja. A gasztronómiai unikum azért nem terelte el a figyelmet a nap ünnepeltjeiről, így rövid úton visszatérünk a parkolóba és sorra nyíltak a motorháztetők, érkeztek a hasznosnál hasznosabb karbantartási–tuningolási tippek.

Mindenkinek nagyon tetszett Julius Cesar 145 1,8 TS – ének öblös hangja, nemhiába nőtt meg a rendszer átmérője 60mm-re. Sokan kipróbálták a gyári Recaro üléseket maxx146 rossójában. Az itt megjelent négy argento 146 1,6 TS közül kettő volt facelift utáni, de örömmel állapíthattuk meg, hogy még közöttük sincs két gyárilag egyforma sem. Tulajdonosaik gyermeki örömmel fedezgették föl egymás kocsiján a kis különbségeket, melyek nagy valószínűséggel a különböző évjáratoknak, felszereltségeknek és piacoknak köszönhetők. Sokan elmondták, hogy milyen fejlesztéseket terveznek, vagy épp nem terveznek a jövőben; néhány kisebb bosszantó hiba elhárításának módja is szóba került de érezni lehetett, hogy a résztvevők szavaiból mindig a feltétel nélküli szeretet és tisztelet tükröződött az adott gép és az Alfa Romeo iránt. Különös, de nagyon kellemes formája ez a Cuore Sportivo érzésnek, ha egy márkatalálkozó ilyen kellemes, családias hangulatú.

A korelnök mindenképpen a fekete Alfa Sud volt, Szutyok szívesen megmutatta minden érdeklődőnek a 23 éves technikát, ő képviselte egyedül a boxer hangzást. Végül is részt vett nyolc Alfa 146 az összes létező TS motorral - TI-től az 1,4-ig – a kivételt egy 2,0 TD jeletette, volt három 145 – két egyhat és egy egynyolc – és a Sud.

Az összejövetelt később ’csak’ az ebéd miatt szakítottuk meg, ami tárkonyos ragulevesből, marhapörköltből és házi lekváros palacsintából állt. Miután az elismerő szavakat begyűjtötte a szakácsnő (Éva néni) visszasereglett a nép a parkolóba. Miközben a gyerekek játszottak az udvaron - vagy épp csendes pihenőt tartottak – addig a felnőttek java továbbra is az autókra koncentrált. Érdi György kizárólag jeles alkalmakra tartogatott TI –jét hozta el Paksról, ami nem csak optikai tuningot kapott gazdájától egy hatalmas szárny és rengeteg fólia képében, hanem mindenféle földi jóval ellátta kedvencét futómű, felni, kipufogó és hangtechnika terén (remélem nem hagytam ki semmit), az autót már többen jól ismertük a klubos találkozókról, de eddig nem nyílt alkalmunk jobban szemügyre venni.

Kis idő elteltével nekiindultunk a tanya mögötti domb meghódításának a program szerint kizárólag gyalog – az oda vezető út profi off road pályának is beillene – a nehéz terep leküzdéséért cserébe a tetőn elénk tárult a festői Dunakanyar. Dömöstől egészen Esztergomig el lehetett látni, szépen csillogott a Bazilika kupolája a szikrázó napsütésben.

Visszafelé útba ejtettük a tanya kis tavacskáját, a szemfülesebbek látták a narancssárga-mintás koi pontyok úszkáló raját is. Sok fénykép is megörökítette az eseményeket, melyek legtöbbje Stee146 érdeme, de a többi kép is nemsokára elérhető lesz reményeink szerint!

Fél öt körül jutott eszünkbe, hogy meg kellene látogatni a szobi fagyizót, sajnos addigra sokan jelezték, hogy menniük kell haza, így oda már csak három kocsival érkeztünk.

Így lett vége az I. Zebegényi 145/146 Találkozónak. Remélem mindenki nagyon jól érezte magát, jövőre ugyanitt ismét összejöhetünk, akár nagyobb létszámmal is!

Forza Alfa!!!