MMVI beszámolója:

Az Alfa Romeo Club Magyarország idén is megtartotta szokásos, immár hagyományos Alfa Romeo gyorsulási versenyét. Ez volt a tizedik a sorban. Az Események rovat legvégén, a 2001-es váci gyorsulás képgalériájával összevetve látható, hogy az akkori "baráti összejövetelhez" képest mennyit fejlődött ez a rendezvény.

A tavalyi nagy sikerű kiskunlacházai verseny után idén az écsi Rábaring adott otthont versenyünknek. Sokaknak (főleg az ország másik végében élőknek) költséges és hosszú utazást kellett leküzdeniük a részvétel miatt, de szerintem aki eljött nem bánta meg, sőt az ovál pálya használatával feledhetetlen élményben lehetett része.

Természetesen mint minden Alfás összeruccanás előtt most is indult kisebb-nagyobb konvoj Budapestről (a már-már hagyományosnak tekinthető budaörsi Agip kutas gyűjtőhelyről) és sok más városból is. Mivel a korán kelés néha, főleg görbe éjszakák után nem erőssége az emberek nagy részének, ezért voltak akik (többek között én is) lekéstek a budaörsi konvojról.
Élményben így sem volt hiány ugyanis a belvárosban összejött egy kisebb konvoj: elöl egy rosso youngtimer GTV, utána egy gyönyörű 75-ös, majd én a rosso 145-tel (időnként negyedik tagja is volt a konvojnak, egy szürke 156-os, bár Őt nem láttam a talin). Nem semmi látvány volt, a hangokról nem is beszélve. Egy mini Alfa-történelem bemutatót láthattak akkortájt a Rákóczi úton!

Az autópályás "vegetálás” után Győrnél kellett Écs felé lehajtani a 82-es útra. Szerencsére ki volt táblázva az útvonal, így könnyen odataláltunk a bejárathoz. A beléptetési ceremónia után (ahol az esztergomi talihoz hasonlóan egy Alfa rendőrautó fogadta a látogatókat) célba vettük a pályát, de először a parkolót sikerült megtalálni, ahol más sorakoztak a szebbnél szebb Alfák. Feltűnő volt, hogy milyen sok, a felvidékről érkezett cartárs tette tiszteletét a rendezvényen. Később érkeztek és a parkolóban foglaltak helyett a Maserati Club jeles képviselői; sajnos a honi Ferrari közösség nem tudott részt venni, pedig biztosan mindenki örült volna egy-két maranellói paripának.

Kiderült, hogy onnan nem lehet megközelíteni a pályát csak egy fenti útról. Miután átkeltünk a parkolóban lévő olajteknőgyilkos középső padkán és letudtuk a felső utat, leértünk a pályára, pontosan az ovál ív végére. Akkor már szép sorban álltak egymás után a gyorsulásra váró vasak. Innentől kezdve a versenyé volt a főszerep. Egymás után indultak a párosok, az ellenfelük az óra és a mellettük haladó cartárs volt. A selejtezők során jó pár említésre méltó élmény ért. Ilyen volt többek között a túraautó bajnok spoiler-ekkel és matricákkal felszerelt 155-ös, BeryQ4 cartárs gyönyörű 145-ese (innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk a Szúnyognak), és a kis kék pályaversenyes 147-es, ami magas fordulaton eszméletlen hangon üvöltött. Az üvöltési versenyben előkelő helyezést ért volna el Koryy GTV-je is. Hiába, a 3.0 V6 az 3.0 V6! A tuningolt 156 JTD-k is látványosak és gyorsak voltak, mondjuk aki a rajtnál mögéjük állt testközelből tapasztalhatta, milyen amikor "kormol a vas”! Az egyiket egy hölgy vezette, aki kategória 3. helyet szerzett a teljesítményével, és Ő lett a leggyorsabb női versenyző. A kategória győztes 33-as rajt-elrugaszkodása sem volt egyszerű, ahogyan a tuningolt Q4-ek előtt is érdemes kalapot emelni mind látvány, mind hanghatás, mind gyorsulás szempontból is. Természetesen minden résztvevő Alfája a maga nemében különleges volt és emelte a rendezvény fényét!

Kora délután kezdődtek a döntők, ahol a kategóriákat most időhatárok közé jelölték ki. Ebből fakadóan előfordulhatott, hogy nagy köbcentis gépek összekerülhettek hasonló időt futó kisebb Alfákkal is, sőt nem egyszer meg is tréfálták nagyobb testvérüket! Az egyes kategóriákat és végeredményeiket lentebb láthatjátok.

A díjátadó ceremónia után pedig megkezdődhetett a teljes Rábaring használata. Azért különleges ez a pálya, mert habár a vonalvezetése cseppet sem nevezhető izgalmasnak (két egyenes+két nyújtott balos) a két balkanyart a pályán döntöttre építették. Már kívülről nézve szemre sem volt egyszerű látvány, de a kormány mögött majd 170-180-nál még durvább volt. Hármasával engedték fel a versenyzőket a pályára, természetesen előtte kaptunk egy kis eligazítást, mert a döntött kanyarok nem kis vezetéstechnikai kihívást tartogattak azoknak, aki még nem próbáltak ilyet. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül balesetveszélyes, tehát maximális odafigyelést igényelt.

És az élmény? Egyszerűen leírhatatlan! Az első körben még nem tudtam mire számíthatok így csak autópályás sebességgel mentem rá, de így is kapkodtam a levegő után, és a szívem a torkomban vert. Pedig az még semmi nem volt! A maradék két körben már arra összpontosítottam, hogy minél nagyobb tempóban, minél közelebb a falhoz haladjak át a pályán. Itt már sikerült 170-180-al átzuhanni az ovál kanyarokban… és ha a szívem az elsőben a torkomban volt, akkor most már ki is ugrott a helyéről! Annyira belelkesültem, hogy el is felejtettem az utolsó körömben járok, így a pályabírók zászlólengetése és egy satufék akadályozta meg az újabb körömet. Utána még kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt az élményt. Remélem sikerül még ide rendezvényt szervezni, mert az ovált mindenkinek ki kell próbálnia!

I. kategória - 18 mp felett
1 Tóth István Alfetta
2 Kretskó Vilmos 147 JTD
3 Kurucz Gergely 147 1.6 TS
II. kategória - 17-18 mp
1 Kiss Péter 156 1.9 JTD
2 Ifj. Hajek Péter 156 2.0 TS
3 Somogyi Attila GT
III. kategória - 16-17 mp
1 Bajtay Attila 156 2.4 JTD
2 Nagypál Vince 164 3.0
3 Kudela József 166 MJTD
IV.kategória - 15-16 mp
1 Vagy Vince 33 1.7
2 Borsos László GTV
3 Rádóczi Anikó 156
V. kategória - 14-15 mp
1 Werhofer Zsolt 155 Q4
2 Groll Róbert GTV 3.2
3 Bablonkay Korné GTV 3.0
VI. kategória - 14 mp alatt
1 Maszkály Zsolt 155 Q4
2 Turza László 155 Q4