2007. június 16-án reggel 9:00 órakor összegyűltek a szebbnél-szebb Alfák. Hosszas beszélgetés, fényképezkedés után végre elindultunk az M3-ason. Persze a belső sávban konvojoztunk egy-két OFF-os kedvére.:)

Kellemesnek indult utunk vége felé járva a Mátrában futóversenyt rendeztek, ami igen lelassította haladásunkat. Előfordult, hogy gyalog gyorsabb volt az út, mint autóval. Mivel nem bírtunk haladni, Sysy autójának felforrt a vize. Problémát gyorsan orvosoltuk, majd tovább mentünk. Hála Bazsa 72-nek és Robinak.:))) Aztán újra kezdődött a probléma… Robi, Lee75 és Sysy félre álltak egy parkolónál, hogy megvárják míg a futók levonulnak, mi a többiekkel tovább mentünk a szállásra. A szállásnál bevártuk Sysyéket, majd elmentünk ebédelni a Szlovák Csárdába.

Ebéd után kezdődött a paintball háború. Két csapat volt 6-6 fővel, a tét a vesztes csapat az esti bográcsozáshoz való előkészületekben (mint krumpli és hagymapucolás, illetve szeletelés, stb.) igen-igen kivette a részét. A második menetnél megbeszéltük a nagy taktikát, hogy háromfelé szaladunk és mindenkinek volt egy párja, aki a másikat fedezte. Móni, Kiskukac anyukája, igazi Rambó volt.:))) Zsotának sikerült egyszer jól fejbe találnia, de Móni a nagy hős megbosszulta. Sysy-t mindig védőnek rakták be a másik csapatban, így volt, hogy ő maradt utoljára. A játszmák végén mindenki úgy nézett ki a sok fej-, test-, farlövésektől, mint a kismalac. De jót mulattunk!

Játék után, kifáradtan, koszosan indulás a szállásra. Konvoj újra Mátraszentimréről át Mátraszentlászlóra. A cél előtt kb egy kilométerre (vagy talán annyi se volt) történt egy baleset. Zsota és Beus sajnos az egyik kanyarban, ismert okok miatt, lerepültek az útról. Szerencsére Alfiban ültek, így megúszták kisebb-nagyobb zúzódásokkal. Mögöttük Gerissimo és Viki végig nézte, ahogy lerepülnek, majd hátuk mögött Bazsa akkorát fékezett, hogy lefordult a gumi a felniről és kipördítette az autóját, aminek később sajnos a kis boxerben is megmutatkozott.

A bennünket ért sokk után, (mikor már Cartársainkat elszállították a hatvani „komoly” kórházba) a szálláson Lee és Gerissimo cartárs vegyigyümi koktélokat kevertek „fájdalomcsillapítóként”, amik igen-igen ütősre sikerültek.:) A vesztes csapat kivette részét a főzésből, de volt a nyertes csapatból egy nagy segítség is. Mire Robi és Ádám visszaérkeztek a kórházból már egész jól „elfáradtunk”.

Másnap reggel már alig vártuk, hogy jelentkezzenek Zsotáék a kórházból, hogy mi újság van velük. Szerencsére minden rendben volt, de a vasárnapi programokat lemondtuk és ebéd után elindultunk Hatvanba a kórházba. Mielőtt oda mentünk volna kis kitérőt tettünk a Bazsánál fellépő pörgés okozta probléma miatt, hátha Robi barátai orvosolni tudják. Ez sajnos 2 órás ide-oda kocsikázásunkba került, mert ugye együtt jöttünk, együtt megyünk… de nem sikerült! Enyhén fáradtan, szomjasan, és persze még mindig feszülten értünk oda a kórházba.

Azt hiszem mindenki akkor nyugodott meg mikor már személyesen tudtunk Zsotáékkal beszélni. Valóban megnyugtató volt őket látni.:)) Ezek után mindenki szépen haza gurult épségben és egészségben.

Remélem jövőre Zsota és Beus szülinapján ugyanitt!:)