Hat éve, 2005-ben a Genfi Autókiállításon mutatkozott be először a nagysikerű 156-ost leváltó 159-es. Már a megjelenése előtt is sok volt a találgatás, folyamatosan jöttek az újabb és újabb kémfotók, a várakozás egyre csak fokozódótt, a fórumok a 159-estől voltak hangosak. Majd jött a leleplezés, de a fórumok továbbra is hangosak voltak. A formaterv egyértelműen sikert aratott, a motorpaletta viszont sok Alfa-hívőben ellenérzéseket keltett.

Az akkori GM-házasság ugyanis részben Opel motorokat hozott magával, a benzines egységek a korábbi Twin Sparkhoz képest sokkal többet fogyasztottak, és a hangjuk sem volt olyan szép. A legerősebb motor a rövidéletű 3.2-es Twin Phaser volt, amelynek hangjával ugyan nem volt gond, de fogyasztása az egekbe szökött, menetteljesítménye pedig elmaradt a várakozásoktól.

Ha volt olyan kritika, ami jogosan érte a 159-est, akkor a súlyával kapcsolatos kifogások mindenképpen ide sorolhatók. Hiába voltak papíron erősek a motorok, a több, mint másfél tonna összsúly nagyon bekorlátozta a lehetőségeket, az Alfás menetteljesítmények jobbára elmaradtak. Vígasz volt viszont az ötcsillagos NCAP-törésteszt. A gyár kicsit későn ugyan, de reagált a vádakra, és elkészítették a 110 kilóval könnyebb változatot.

.

De a motorok terén is voltak problémák, főleg a bezinesekkel. A 3.2-es V6 ugyan elég erős volt, de a fele annyit fogyasztó 2.4-es dízel az összkerékhajtással ugyanarra a menetteljesítményre volt képes. Később csatlakozott a palettához az 1750 TBi, valamint legutóbb a 2 literes JTDm motor, amelyek igazi élményforrások voltak, és nagyon jól illettek a 159-es karakteréhez.

Ott volt viszont a beltér, amire soha senkinek nem volt egyetlen rossz szava sem. A Pelle Frau bőrülések, a szálcsiszolt, vagy karbonmintás középkonzol, a kormánykerék, a csőműszerek, az újra visszatérő olasz feliratok, a piros LED-es hangulatvilágítás, a számok, betűk kalligráfiája semmi kívánni valót nem hagytak maguk után. A 159-es bel- és kültere maga volt a megtestesült olasz stílus. Kívül tekintélyt parancsoló, belül elegáns. Ahhoz, hogy valami prémium legyen, nem elég drágának lenni, stílus is kell hozzá. A 159 ebben verhetetlen volt.

Rengetek pletyka és fejlesztési alternatívák kísérték a kicsit sem sima útját a 159-nek, többször felmerült egy V8-as, vagy turbós V6-os erőforrás bevezetése a GTA csúcsmodellben, és a WTCC-s pályaautó ötlete is többször felmerült, de az akkori vezetés a német Karl-Heinz Kalbfellel az élen ezekre mind nemet mondott.

A vásárlók mindezek ellenére szerették a 159-est. Nem tudott akkora sikereket elérni, mint a 156-os, sőt, állítólag soha nem tudta a kitűzött értékesítési darabszámokat elérni. De akik megvették, nem csalódtak benne. Rohodi Mihály, az Autóház Budaörs kereskedelmi igazgatójának elmondása szerint az autó formavilága nagyon sok vásárlót vonzott, többek szerint az SW kivitel a legszebb kombi, amit valaha gyártottak. A benzines motorkat viszont nem szerették, az eladások 80 százalékát a dízel motorok tették ki.

Magyarországon július 14-én lehetett utoljára rendelni 159-est. A kereskedők még megrendelték raktárra az utolsó darabokat, amelyeket az elkövetkezendő másfél évben, az utód érkezéséig értékesítenek. Év végén azonban végleg leáll a gyártás, leszerelik a gyártósorokat Pomiglianóban, és búcsút intenek a Giugiaro formatervnek, a GM és Alfa motoroknak, a kategóriaelső felfüggesztésnek, a dögös Ti csomagnak, mindennek.

Rengeteg személyes élmény fűz a 159-eshez, bár soha nem birtokoltam egyet sem. Emlékszem, amikor megérkezett Magyarországra, és két napon keresztül róttuk vele Budapest utcáit, amikor a Széchenyi rakparton kipróbáltam az automata váltóval, amikor Turbó Tibivel küzdöttem, és persze az is mély nyomokat hagyott, amikor az összkerekes 2.4-est keresztbe tettem Zebegénynél egy szűk, kanyargós hegyi szerpentinen. Nagyon szerettem ezt az autót, mert volt karaktere, tökössége, nem kért bocsánatot azért, mert ő egy Alfa Romeo, az arcodba tolta azt, amije van. Felvállalta a túlsúlyát, a kicsit gyenge motorokat, és egy nagyon szerethető olasz családi autó volt. Sajnálom, hogy itthagy minket, de remélhetőleg utódja hasonló élményekkel fog megörvendeztetni.

Minden jót Alfa159, viszontlátásra!