A kezdetekben
Az emberfia minden földtörténeti korszakban előszeretettel vándorolt. Hol azért, mert hideg volt, hol azért, mert jobb legelőt keresett, hol azért, mert éppen űzték. Miután mindenki megtalálta a helyét, kisebb léptékben gondolkozott ugyan, de továbbra is szeretett távol lenni házától, majd visszautazni oda. Miután a túlélés már nem volt központi kérdés elkényelmesedtek, ezért különféle eszközöket kezdtek igénybe venni. Az állati erőt egy idő után leváltotta a technológia, megjelentek a gőzgéppel hajtott szekerek, majd az Otto motor és a világ elindult a motorizáltság lejtőjén.
Mikor egy autó már nem igényelt különösebb gépészmérnöki előképzettséget, hamar a kiváltságosok játékszerévé vált. Ők pedig egy dologra használták – minél elegánsabban és gyorsabban jussanak el egyik helyről a másikra. Lehetőleg minél távolabbra.
Kategória születik
Az autózás első virágkorának azonban hamar vége lett a világháborúk miatt. A kis karosszéria és autóépítő üzemek eltűntek vagy átálltak a hadiiparra. Minden szürke és puritán volt, felesleges funkció és cicoma nélkül. A borzalom rányomta mindenre a bélyegét, de egyúttal józanabbá is tette az embereket.
A háborúk után a fegyverkezésben megizmosodott autógyárak újra a tömegtermelés felé fordultak. Kicsi, egyszerű, mindenkinek elérhető autókat kezdtek sorozatban gyártani. Ekkortájt az életélvezetükről híres olaszok fantáziája is új lendületre kapott. A gyárak kezdték felvenni a ma ismert arculatukat, és egyre-másra dobták ki az új modelleket, melyeket már pontosan be lehetett osztályozni. Voltak kisautók, szedánok, sportautók, luxusautók. Nem volt azonban igazán fényűző, gyors utazóautójuk.
Most mindenki azt várja, hogy vastagon szedve olvassa, hogy a GT elnevezést az Alfa Romeo használta először, de ez nem így van.
Az első ezt a nevet viselő, és a kategóriájának megfelelő autót a Lancia gyártotta 1951-ben az Aurelia B20 GT személyében. Őt követte a mai nevek közül a Ferrari, majd jóval később csatlakozott az Alfa Romeo a Giulia modelljével.
Mi volt a céljuk ezzel a hóborttal? Egyszerűen visszahozták a háború előtti ideális autó eszméjét a kor elvárásai közé szorítva. Vagy kicsit empatikusan fogalmazva hívhatjuk tiszteletnyilvánításnak is a virágkor előtt.
Mit nevezünk GT-nek?
Tegyük fel, hogy szeretnél a pároddal egy művészettörténeti sétát tenni a Louvre-ban. Párizs Budapesttől légvonalban 1250 km. Ezt a távolságot igen sokféleképpen megteheted.
Nekiindulhatsz repülővel vagy vonattal turistaosztályon, stoppal vagy éppen kerékpárral is. Egyik megoldás sem olyan elegáns, mint amikor egy olyan autóval indulsz neki, ami génjeinek egyik felét a versenysportból, másik felét a luxusautóktól örökölte. Céljuk, hogy (maximum) két utasát és poggyászát a lehető legnagyobb kényelemben, a lehető leggyorsabban juttassák célba. Ezt az orrukban elhelyezett erős motorral, a hátravitt hajtással, a legnemesebb anyagokkal és a leghíresebb formatervezőkkel érik el. A fogyasztás és környezetvédelem másodlagos szempont… Lényeg a sportos elegancia íratlan szabályai.
Nem jut hirtelen eszedbe, hogy milyen típusok között keresgélj? Itt egy kis segítség. Ha mai modellt szeretnél – és természetesen olaszt, akkor a legnagyobb eséllyel a szigonyos márkánál találsz magadnak valót. Kisebb a GT kínálat, de mindenképpen érdemes benézni a lovacskás szalonba is (úgyis egymás mellett vannak). Itt azonban vigyáznod kell, nehogy egy sportautót vigyél végül haza. Akkor is sikerrel jársz, ha az Alfánál szeretnél maradni – a 8C-t neked találták ki. Igen, a Competizione inkább túrautó, mint sportautó – ezt a gyári bőröndök is jelzik.
Szóval fél napos utazás zömében kanyargós autópályán, át Észak-Olaszországon, át az Alpokon, majd egy elegáns parkolás a Vendome téren. A kocsi kulcsot átadod a londinernek, és elsétáltok a múzeumba. A műtárgyak között sétálgatva a naplódba egy széljegyzetet írsz: Az alkotások zöme itáliai művészek munkája. Hm…