A gondok engem nem akartak elkerülni, alig estünk át a felújításon, máris további hibák adódtak. Egy Borsodi út során derült ki, hogy kilyukadt a vízhűtőm, persze a legkietlenebb tályon: Emőd és Mezőcsát között egy mellékúton. Kilóméterekre senki, asszony, gyerekek mögöttem. Szerencsére el tudtam gurulni egy szeméttároló-feldolgozó telephelyig (víz nélkül), s ott segített rajtam két remek emberke. Mit ad isten éppen autót javítgattak őrködés közben, és volt náluk hőálló tömítőpaszta, úgyhogy megoldottuk a meleg helyzetet. Nálam véletlenűl pont volt egy 25 literes kanna, azt is és a hűtőt is teletőltöttük, majd útnak indultunk. Most ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem nekik a segítséget. Tatáig párszor újra kellett töltenem a hűtőt, s bár 90-el jöttünk végig az autópályán, valahogy azért haza értünk. Természetesen új hűtőt nem tudtam szerezni, de ismerőseim ajánlottak egy javító mestert, és meg is javította elég jól sikerült. Beszereltem és ezzel ez az ügy is lezárult.
Ha mégoly hosszadalmas is volt a beszámolóm, itt a vége. Teljes a kép, úgyhogy most helyettem beszéljenek e három képek.
A végső fázis az átalakítás során a motortér rendbetétele lett (hogy tiszta legyen a Cuore Sportivo). Azért szerintem jól sikerült, és így biztosan Ő is jobban érzi magát.
A lökhárítók után nekifogtam a sok vacak rendbetételének (bár már nem olyan kitörő lelkesedéssel).Csiszolás, szórógitt, festés, minden díszcsíkot ablakkeretet, stb. Ezeket a vékony bigyókat még rosszabb volt helyrepofozni mint a nagyobb elemeket, sok estét, s nappalt töltöttem lent a garázsban, de az előttem lebegő cél erőt adott.
Azért a fényezésből én is kivettem a részemet. Gondoltam a lökhárítókkal megbírkózom és a hűtőmaszkkal. A hibák javítása itt sem volt kis feladat, lévén szó műanyagról megtudtam, hogy ehhez speciális, műanyaghoz való anyagok vannak kitalálva (gitt, töltőalapozó, festék stb.) Maszkolnom is kellett, mert két színt kaptak a lökhárítók, a fölső rész mattfeketére, míg a többi színre lett fújva. Nem is lettek rosszak (pedig az én kezem munkáját dícsérik, ha dícsérik).
Ettől kutyább meló nem sok lehet. Már kezdett elegem lenni a csiszolásból meg a gittelésből, de gondoltam ezzel is spórolok valamicskét a fényezés árából. Bizony mondom néktek barátaim több ilyen gondolatom nem lesz, én többé nem fogok autót csiszolgatni, s nektek se jó szívvel ajánlom.
A kasznis barátom jó munkát végzett, de amint már említettem még sok munka volt hátra, elő kellet készíteni a fényezéshez.
Miután 2006 szeptemberének közepén már nem tudtam tovább tétlenűl nézni az idő vasfogának munkáját, nekikezdtem a nagy átalakításnak.
Darabokra szedtem a vasat bár a szívem e közben majd meg hasadt.
Reméltem minden darabnak tudom majd a helyét a végén, ha a fényezési munkák elérték a végét. A gép farán és a hátsó íveken némi kasznis meló is akadt, ezeket jobbnak láttam ha másra marad.
A kasznis meló után jött a java, csiszolás, dörzsölés és sok-sok paszta.
Amint elérkezett 2006 tavasza újabb problémák merültek fel. Meglepődve tapasztaltam, hogy amikor teletankolom a gépet szivárgások jelentkeznek a tank alatt. Amikor leszereltem észre lehetett venni egy korábbi sérülés nyomait, ami a tank tetején éktelenkedett. Hogyan történhetett nem tudom, csak úgy sérülhetett a tetején ha nem volt felszerelve, s talán ráejthettek valami nagyot. Eme sebek helyén a lepattant festék nyílt utat engedett a rozsda fogainak, aztán már csak idő kérdése volt a lyuk létrejöte. Szerencsére - minden háztartásban akad - volt egy másik ugyanolyan tank a garázsomban, persze egy kis felújításra szorult. Kromofág, RO-55, alapozó, majd a végső réteg (természetesen ez is piros). Miután felkerült, még kapott pár kavicsvédő jellegű alvázvédő réteget az aljára, s most már mind a ketten megnyugodhattunk.
Ahogy az idő rosszabbra fordult éppen olyan mértékben kezdett leromlani hű társam egészségi állapota is. Az adagolója már megannyi sebből vérzett és ez agodalommal töltött el, kisvártatva az adagolóátültetés mellett döntött a család. Ehez már segítségül kellett hívnom a korábbi gazdát, és ezúton szeretném kiemelni Horváth Sándor kollégám és katonatársam segítőkész és áldozatos munkáját. Együtt hamarosan végeztünk egy kedves donor adagolójának átültetésével, s immáron újúlt erővek kezdtük meg további kilómétereinket a december elejei hóban.
