Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az ingerszegény áprilist azért fel kellett néha dobni egy-egy gurulással, szigorúan testmozgás céljából, no meg azért, hogy az utánpótlás se maradjon elégetlen szénhidrogén szag és Alfetta-élmények nélkül tavasszal :)

A minap baráti körben remek kis túrát tettünk, amelynek során a motorosok által is méltán kedvelt Mátrafüred-Eger-Lillafüred szerpentineken járattuk meg az öreg, de fiatalos formában lévő vasakat. Bárcsak minden vasárnap ez lenne a program :)

A téli átmozgatásokon kívül végre elindult a tavasz. Volt egy kis autóvillamossági beavatkozás (világítás, index, feszabályzó stb, rakoncátlankodott) és ha minden jól meg a 7végén egy közös öregautós hegyi túra lesz a Bükkben.

A jó idő beköszöntével hála az égnek megszaporodtak a youngtimer / oldtimer összejövetelek. A közelgő Alfacityről nem is beszélve.

Egy kellemes tavaszi esti autókázás végi utolsó pillantás.

A minap betekintettem a vitrinbe, kivettem ezt azt és fotóztam. A mottó Alfetta és a rally sport a '70-es években. A szereplők: egy Alfetta berlina 1974-ből és két GTV 1979-ből és 1980-ból.

A tavasz első napsugarait egy 1/100-as veteránversennyel sikerült megünnepelni. Az Alfariumban tett szanatóriumi látogatást és a jóltartást egy kategória negyedik - a veteránok között kategória harmadik - helyével hálálta meg. Említésre méltó, hogy a másik kategóriában is volt Alfa, ami Lukrécia névre hallgat és ugyanilyen szép eredménnyel zárta a mai napot.

Hiába utcai harcos, azért a korát tisztelni kell és bizony ebbe az is beletartozik, hogy már nem nagyon szeretném kivinni a havas eső áztatta sós utakra. Egyszóval ezek a hetek a pihenés és a további fejlődés jegyében telnek. Mivel a lengéscsillapítók már nem állnak a helyzet magaslatán és a műszerfalra is ráfér egy újrabőrözés, ezért a tömpeorrú ismét átlátogatott az Alfáriumhoz, ahol kicsit mélabúsan, de azért kinézeget a szabadba, remélve hogy közel már a tavasz, virágos partoldallal borított szerpentinek, nyári ruhákba bújt emberekkel tarkított nagyvárosi körutak és hatalmas mezőket átszelő nyílegyenes alföldi országutak :)

Hosszas távollét után - amiben volt épülés, szépülés, kiállítás dicsfényében fürdés és majdnem-verseny is - végre hazaért a kis Alfetta, már a korának is jobban illő rendszámmal. Ez utóbbi megszerzésének nehézségeiről akár egy kisebb fejezetet is tudnék írni, de hagyjuk a bürokrácia keltette kellemetlen emlékek felidézését, ez a pillanat az örömé. A hosszú hétvégét sikerült sok-sok tesztkilométert és boldog pillanatot együtt tölteni, remélem idén még kedvezni fog az idő a folytatáshoz. Lezárásként annyit, hogy az utolsó kép hátterében látszik egy letakart gépezet, a következő projekt, eggyel későbbi évtized terméke, ráadásul egy másik gyártóé, de az is érdekes lesz. Ja és természetesen az is hátsókerekes...

Öreg Alfa nem vén Alfa... amit mi sem mutat jobban, hogy az ilyen vasakat nem a múzeumban kell tartani, hanem rendeltetésüknek megfelelően kell használni. Remek alkalom erre egy veterán hegyi felfutó verseny, pont olyan amire szombaton sok került Visegrádon. Apró hibaként merült fel, hogy mire elküldtem a nevezést, már betelt a létszám, de sebaj, nyugtatott az egyik szervező telefonon, ha valaki visszamondja, a helyszínen még be lehet ugrani helyette. Rövid tanakodás után úgy döntöttem, hogy akármi is lesz, megmozgatom a vasat és csatlakoztam az Alfarium csapatához. Végül senki nem volt olyan bátor, hogy visszamondja a nevezést, így a pályát versenykörülmények között nem látta a gép, de egy percig sem bántam meg hogy lementem. Remek rendezvény volt, az autóknál csak a helyszín volt gyönyörűbb. A hangulatról árulkodjanak a képek itt és az Alfarium facebook oldalán. Zárásként azért még annyit, hogy a 80 nevezőből 9 öreg Alfa volt.