Mutasd

>> Egyéb2009-05-04

2008. októberében tulajdonosa lettem életem első Alfájának! Nem volt szerelem első látásra, lassan édesedtünk össze. Hogy történt? Többen jártunk egy kocsival dolgozni, elméletileg váltott lovakkal. Mi történik, ha egy Alfa-rajongó is tagja az autós társaságnak?

Leginkább az, hogy minden nap az Alfával járunk dolgozni, csakhogy az Alfa-rajongó vezethesse a kicsikét. És mintegy mellékhatásként még valami történik: az Alfa-rajongás észrevehetetlenül és megállíthatatlanul tovaterjed az autóban, napi 50 km-en, heti öt napban, évenként kb. 37 hétben.

Aztán egy szép napon – szülinapi ajándékképpen - a volán mögé ülhettem. Az adrenalin felszökött az agyamban, annyira izgultam. Az érzést lehetetlenség leírni, amikor a lovak felnyerítenek és tied a világ. Pillanatok alatt képes lágyan duruzsoló úri kisasszonyból vadmacskává változni.

És azt hiszem ez az élmény meghatározta további életemet. Viccnek hallatszott, de komolyan mondtam a kollégámnak, mikor visszaültem az anyósülésre: ha ezt az autót eladod, én leszek a vevője!

Az a nap is elkövetkezett. Nem azonnal, több mint két év múlva. Azóta minden vezetéssel töltött pillanat élvezet. Kicsit féltem édesapámnak elmondani a „beszerzésemet”. Legnagyobb örömömre így kommentálta: „persze nélküle is lehet élni, de minek”.