Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ismét ellátogattunk Kiskunlacházára a gyorsulási versennyel összekötött klubbos találkozóra.
Már az odaút is izgalmasan telt, mert a Dunán komppal keltünk át. Fehérvártól rettenetes utakon mentünk. A 62-es még a balkáni jelzőt sem érdemli meg. Mély nyomvályú, felpúposodott út, kontár javítások, letört szél. A 80-as tempó már életveszélyes. A Spiderrel gyakorlatilag csak úgy lehetett haladni, hogy a bal kerék a szaggatotton, a jobb pedig a sáv közepén lévő púpon volt, különben folyamatosan leért volna az alja. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Háromszor így is leért.
A Dunán átkelve csak rosszabb lett a helyzet. Ennyire töredezett aszfaltot még nem láttam.
A találkozón meglepően sokan voltak. Ahogy tavaly, az idén is mentem egy kört az Alfás fél órában. Sok őrült autóst és autót lehetett látni a gyorsulók közt. A legjobban a szárazjéggel hűtött cooleres valami tetszett. A hangzavar és a koromfelhő óriási. Az égett gumi illatát még másnap is éreztem.
Mivel tavaly korábban hazamentem és nem volt esélyem se a kupára, ezért most tovább maradtunk. Aztán szólítottak a döntőre, ahol az első előfutamot megnyertem vmaast 164-e ellenében. Nagyon egyformán ment a két vas, mindkettő 2.0TS motoros. Nekem a rajtolás sikerült jobban, az döntött. A végső ellenfél egy gázolajos Mito volt, bentről simább győzelemnek tűnt, mint a 164.
Szóval elsők lettük a kategóriánkban.
Hazafelé az M8 hídját érintettük, így egy darabon emberhez méltó utakon is mehettünk. A 62-es örökre bevésődött, soha nem megyek arra.
Csak itthon vettük észre, hogy a trófeán tavalyi dátum van.