Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

OFF, mert OFF-ossal voltam, nem Gabriel Arkangyal-al. Viszont leírom, mert tanúságos lehet minden CarTárs-nak, aki elolvassa.

2013.03.14. – életem legszörnyűbb napjának reggele.
Reggel 7-kor keltem München-Unterhaching egyik szállodájában. Kollégámmal a cégünk Headquarter-ében volt egy komoly értekezletünk 9:00 órai kezdettel.
Gyors reggeli, majd irány a cég. Odafele teletankoltuk a cég által a kiutazásra nekünk bérelt Skoda Octavia 1.6 TDI-t. Sajnos nem egy alfa, és csak 105 lovas, de Ceglédtől Münchenig egy tankkal eljött. Akkor még nem is gondoltam, milyen fontos lesz ez.
A megbeszélés a vállalatnál 16:31-kor ért véget. 17:30-kor vágtunk neki a hazaútnak. Végig én vezettem, mert a kollégám már az idősebb korosztályt gyarapítja, és este nem lát tökéletesen.
Szerencsére végig szépen tudtunk jönni, bár Salzburg után volt némi havazás, de attól lehetett szépen jönni. A Mondsee pihenőnél megálltunk enni, meg egy kicsit kinyújtóztatni magunkat. Mivel a megbeszélésen folyamatosan vedeltem a német teaszerű kávét, a vér-koffein-szintem még elég jól állt.
Lejőve a bécsi Ring-ről kevéssel Schwechat előtt már havas volt a sztráda, de olyan 50-es tempóval lehetett jönni. Kisvártatva feltűnt előttünk két hókotró, tandemben haladva tolták mindkét sávot. Hegyeshalom előtt szépen fordultak vissza a következő kanyarra. Hát igen! Az osztrákok tudják mi a teendő!
23:00 óra körül Magyarországra értünk. Az M1-en szintén hókásás volt a sztráda, de itt is lehetett haladni. Mondtam is a kollégámnak, hogy ha így haladunk Pestig, kicsit később ugyan, de biztonságosan hazaérünk. Nincs itt komoly baj.
Valahol Mosonmagyaróvár magasságában a sztráda feletti információs táblán azt a feliratot olvastam, hogy a 81-es út a kamionok számára le van zárva. Nem akarok arra menni, úgyhogy különösebb jelentőséget ennek nem is tulajdonítottam.
Kisvártatva egy felhajtóról bekanyarodott előttünk egy hókotró. Kicsit lassítottam is, gondoltam magam elé engedem, de ez a marha a leállósávot kezdte el kotorni. Be sem jött elénk. A Győri elkerülőre érve meg ki is ment a sztrádáról.
Na mondom, innentől már biztos okés a pálya, ha már a hókotró is elmegy.

0:00 óra, M1, Győr elkerülő, 119. km
Egyszercsak mindenki lassít, majd megáll. Orkán erejű szél, szakad a hó. Várunk. Úgy negyed óránként néhány métert előrearaszol a sor.
Hát itt el leszünk egy-két órát araszolgatva – gondoltam – úgyhogy mindig leállítottam a motort. Kellemes meleg volt a kocsiban, minek fogyasszam az üzemanyagot. A világítást is én kapcsoltam le elsőnek a kocsisorban. A skodában amint beindítom, úgyis bekapcsol a helyzetjelző ilyen nappali fény jelleggel. A GPS-t is kikapcsoltam, meg kihúztam a szivargyújtóból, az se fogyassza az áramot.
Várakozás közben elkezdtem keresgetni a rádióállomások között, hátha mondanak valahol valamit. Kisvártatva ráakadtam a Győr Plusz rádióra. Összekapcsolták magukat az a környékbeli Ozon rádióval. Megszakították a műsort, és folyamatosan mondták a híreket az M1-ről és a környékbeli utak helyzetéről. Sokan betelefonáltak, hogy merre mi a helyzet. Akkor tudtuk meg, hogy az M1-es mind Budapest felől, mind Hegyeshalom felől már délután 5-kor beállt, de senki sem foglalkozik a dologgal. Az 1.sz. főútról is telefonáltak, hogy ÁCS-nál beragadtak. Egy kamion keresztbe fordult, az út bedugult, a kocsikat befújta a hó.
Az M1-en állítólag Bábolna környékén az emelkedőn – mivel a sztráda nem volt letakarítva – a kamionok visszacsúsztak és keresztbe fordultak. Mintegy 15 kamion torlaszolja el az M1-et mindkét irányban.
Nos ez mintegy 20 km-re volt tőlünk. Szóval legalább ilyen hosszú a kocsisor előttünk. A szembejövő sáv viszont teljesen üres volt.
Néha, úgy fél óránként elment egy-egy autó. Hogy honnan jöhettek, nem tudom. Viszont bizalommal töltött el, hogy időnként néhány métert araszolunk. Csak történik valami, gondoltam.
Azt is mondták a győri rádióban, hogy van egy busz Bőny és Bana között, aminek 16:20-kor kellett volna megérkeznie, az utasok a buszon fagyoskodnak 7 órája, de nem tudják őket kimenteni.

2013.03.14 3:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
Négy km-ert haladtunk az elmúlt 3 órában.
Hajnali 4-kor kezdtem ráeszmélni, hogy nem mozdulunk innen egy darabig. A tank félig volt. Viszont az araszolgatás közben elhaladtunk néhány, az út közepén, vagy a szélén hagyott autó mellett, és a rádióba is sokan betelefonáltak, hogy elfogyott az üzemanyaguk és már nem tudnak fűteni. Úgyhogy mi takarékoskodtunk. Óránként beindítottuk az autót kb. 5 percre, hogy kicsit belangyosodjon, és ne fagyjon le a szélvédő. Arra számítottunk, hogy hamarosan elindulunk. Elvégre a Budapest-Bécs autópályán vagyunk! Ha valami prio 1, akkor az ez.
Nem így volt. Kabátban vacogtunk a kocsiban, én elalvás ellen szotyit törögettem. Óránként ki kellett szállnom, mert egy vékony öltönycipőben voltam és a lábam kockára fagyott, a felfázás meg tudjuk mivel jár. Amikor beindítottuk a kocsit, akkor levetettem a cipőm, bekapcsoltam magam alatt az ülésfűtést és törökülésben kuporogtam az ülésen. Odakint tombolt a hóvihar. A kocsi hőmérője szerint csak -3,5 fok volt, de mikor kiszálltam, majd elvitt. Mintha az Északi sarkon lennék. Kávé hiányában a nikotin tartott ébren.
Szerencsére, még az araszolgatás alatt ki tudtam húzódni a külső sávba, a belsőben pedig egy román kisteherautó állt mellettem, így némiképp szélárnyékban voltam.
Időnként hazatelefonáltam, hogy tudják: életben vagyok, de nem tudok mozdulni. Alfás Viktor barátom is felhívott, mondta, hogy édesapja a kamionnal Tatánál ragadt be, valamint Andy barátunk Bábolna környékén akadt el.
Hajnali 5:00 óra körül előttünk a messzi távolban feltűnt egy sárga villogó fény. Valami történik! Megmenekülünk!
De semmi sem történt. A győri rádiósok elérték a rendőrséget, és a szóvivő azt mondta, hogy a Budapest felől Győr felé álló sort hátulról kezdik el visszafelé „kibontani”. De velünk, a Pest felé állókkal mi lesz? Erről semmi hír. Ezt a „kezdik kibontani a sort” viszont elmondták hajnali 4-kor, majd 6-kor is, de igazából semmi sem történt. Próbálkoztak.
Azután az is elhangzott, hogy minket a 81-es úton beterelnek Győrbe. Hát én ott álltam, de semmi nem történt.
Szívszorító volt hallani a győri rádióban a sok segélykérő telefonhívást: „elfogyott az üzemanyagom, kicsi gyermekekkel vagyok, valaki segítsen!”, „pici baba van az autóban, segítsenek!”, az inzulinom a csomagtartóban van, idős vagyok, de nem tudom kinyitni a kocsiajtót a hótól, valaki segítsen!”.
A sztráda érintett szakaszain a benzinkutakon és gyorséttermekben az emberek úgy álltak, mint a heringek, a polcok kiürültek, a benzineskannák elfogytak. Volt apuka, aki 30 km-ert gyalogolt a hóviharban, hogy két liter üzemanyagot és pár szendvicset vigyen a kocsiban didergő, éhező gyermekeinek.
Viszont jól esett hallani, azokat a telefonokat, melyben a győriek segítséget ajánlottak fel. Élő egyenes adásban bemondták a mobilszámukat, a lakcímüket, és hogy hány embert tudnak befogadni. Voltak akik teherautóval élelmiszergyűjtésbe kezdtek, vagy kannákban forró teát főztek és indultak ki a sztrádához segíteni. A Magyar ember emberségből kiválóan vizsgázott.
Szervezésből viszont megbukott a rendszer. A rádióban bemondták, hogy valamelyik kollégiumot nevezte ki a megyei védelmi bizottság melegedőnek. A rádiósok próbálták telefonon elérni a kollégiumot, de nem sikerült. Végül a rádiót hallgatva egy közelben lakó átsétált a kollégiumba. A portás semmiről sem tudott.

2013.03.14 7:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
Ránk virradt. Nem találok szavakat! Egész éjjel a sorsunkra hagytak minket! A kutya felénk sem nézett!
Nekem már annyira fázott a lábam, hogy a bőröndömből előszedtem az előző napi koszos zoknim, és a tartalék zoknim is, és mindet felhúztam a lábamra. Egy kortyot sem ittam, mégis fél óránként ki kellett szállnom „leüríteni a fáradt olajat”.
Még jó, hogy éjjel átraktam a bőröndöm a hátsó ülésre, mert hajnalra befagyott a csomagtérzár. Hát igen, ez nem alfa.
A nappali fényben borzalmas látvány tárult elénk. A sztráda üresen álló túloldalán méteres hóbuckák. A mi oldalunkon az autók között 30 cm-es hókupacok. Az emberek a kocsijukban dideregnek. A kocsisor végét egyik irányba sem látni.
Túléltük az éjszakát. Most már csak történik valami!
Már 24 órája vagyunk ébren.
A rádió szerint mintegy 3-4ezer gépjármű és kb. 40 000 (!!!) ember töltötte az éjszakát az M1 fogságában.
Mondanom sem kell, ez a győri rádió volt. Az országos rádiókban semmi hír nem volt rólunk.
Hihetetlen! XXI. század, Magyarország!!!
Éjszaka többször azt az MMS-t nézegettem, melyen a gyerekeim puszit küldenek nekem. Még valamikor késő éjjel, a dugóba kerülésünk után nem sokkal küldte a feleségem. Annyira szerettem volna már magamhoz ölelni őket!

2013.03.14 10:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
10 órája ülünk a kocsiban!
Feltűnt gyalog egy tűzoltó, a vállán egy óriási flex-el Budapest irányából, majd elsétált mellettünk.
Kisvártatva feltűnt egy elég rozoga és kicsi hómaró. Mintegy 200 méterre tőlünk a szembejövő sávban elkezdte takarítani a havat, de egy óra alatt egy kamionhossznyit sem haladt előre.

2013.03.14 12:00 óra, M1, Győr elkerülő 115. km
12 órája ülünk a kocsiban, és 29 órája nem aludtunk!
Feltűnt egy katasztrófavédelmis terepjáró. Fél óráig álldogált a szerencsétlenkedő hómaró mögött, majd visszafordult. Megállt mellettünk. Ekkorra visszajött a tűzoltó is, vállán a flex-el. Három autóval előttem átvágták a szalagkorlátot. Kiszálltam, és megkérdeztem, hogy ma eljuthatok-e Pestre. Reménytelen. Mondta a katasztrófavédelmis. Szerencsémre az előttem lévő autó áthajtott a szalagkorlát résén, úgyhogy nekiindultam én is. Visszamentünk Győrbe a legközelebbi lehajtón. Mondanom sem kell, néhol a kocsi ajtajáig ért a hó.
Beérve Győrbe felhívtam a főnököm, mert emlékeztem, hogy az öccse Ménfőcsanakon lakik, Győr mellett. A srácot én is ismertem, voltunk együtt továbbképzésen. Mivel Győrben az összes szállás már megtelt – ezt tudtuk a rádióból – ezért megkérdeztem ott aludhatunk-e. Győrből ugyanis egyik irányban sem volt kiút. Persze örömmel várnak, megadták a címüket – nem Ménfőcsanak volt, hanem Győrszemere, Ménfőcsanakon csak vettek házat, de még nem költöztek át.
Beütöttem a címet GPS-be. A 83-ason kellett menni Pápa felé. Igen ám, de az is le van zárva. Az útzárnál a rendőr megkérdezte, hogy hová tartunk. Mondtam, Győrszemerére. Oké, odáig mehetek, addig járható az út.
Csakhogy a 83-as elhaladt az M1 felhajtója mellett. Ott viszont olyan kocsisor állta el az utat, hogy reménytelen volt tovább menni. Megint várakozunk. Megállítottam egy szembejövő autót. Ő azt mondta, forduljak vissza, és a mögöttem lévő kereszteződésben lekanyarodva kikerülhetem a kocsisort. Már azt hittem itt is beragadok, de sikerült.
Hát a 83-as út is kalandos volt, több helyen óriási hóban törtem utat magamnak, és egy helyen a fagyott szántóföldön keresztül kellett egy kanyart kiegyenesítenem, mert ott a hótorlaszban vesztegelt egy kamion.
Végre megérkeztünk. Kedves emberek szeretettel, meleg étellel és előkészített vendégszobával vártak.
35 óra ébrenlét után végre ágyba kerültem. Még egy éjszakát nem mertem volna bevállalni a sztrádán.

2013.03.15 Győrszemere
Reggel megköszönve a vendéglátást nekiindultunk. Az országos híradások szerint az M1 felvezetéssel, de járható Budapest felé.
Győrbe beérve az ellenkezőjét tapasztaltuk. A felhajtók előtt mindkét sávban hosszú kilométeres sorok, fenn a sztrádán továbbra is álltak a kocsisorok.
Az 1-es főútról ellentmondásos híreket kaptunk. Szlovákiát nem mertük megkockáztatni. Szerencsére a kocsit bérbeadó cégnek volt Győrben telephelye. Felkerestük, leadtuk az autót. Rendesek voltak, kivittek a vasútállomásra. A rádió szerint mára már a vasúti közlekedés helyreállt.
Így volt. A 10:20-as Graz felől érkező IC-vel, 20 perc késéssel indultunk a Keleti Pu. felé. Ácsnál óriási hófalak között haladtunk el.
A Keletiben elértem a Békéscsabai IC-t, ami megállt Szolnokon.

2013.03.15-én, 15:45-kor, 36 órával a tervezett hazaérkezés után, 12 órás sztrádafogságot és számos hányattatást átélve, végre magamhoz ölelhettem a családom.

Szeretném tudni ki mindezért a felelős!!!