Mutasd

>> Esemény2013-10-28

Feleségem Zsuzsi, már egy ideje figyelemmel kíséri Alfás rajongásomat és ő is nézegeti a lombard autógyártás újabb remekeit. A facelift utáni 147-es Alfák tetszettek neki. Nem is csoda, nagyon jót tett a formának a Giugaro általi "159-esítés". A típus nekem is régi nagy kedvencem volt, sőt még korábbi Nuova Bravo vásárlásomkor is egy komoly alternatíva volt ( sokat meg is néztem, csak mind rom volt :-( ).
Öt ajtóst szeretett volna, mert a kicsi Milánt már nehéz volt ki-berakni az előző 3 ajtós autójába, meg hát csúcs az a rejtett hátsó kilincs! Fekete, vagy grafit metál volt az elképzelt szín, és fontos volt, hogy ne legyen beige a belseje.
Hosszas kutatás és autónézés után egyik szeptember végi napon megláttam egy hirdetést egy váci kereskedéstől, amiben egy Alfa rosso 1.6 TS-t kínáltak. "Piros???", kérdezte Zsuzsi. "Piros, mint egy Alfa", mondtam. Megnéztük, egyből imádta! Gyönyörűen terpesztett a pici piros autó a 17-es Black Line felniken. Sérülésmentes, szép a belseje is. Átnéztük műszakilag is, különösebb problémát nem tapasztaltunk, egyben van. 84000 km egy osztrák nőnél nem tette tönkre a futóművet sem. Meg is vettük! :-) Szeret vele járni Zsuzsi. Élvezi, hogy nem túl nagy, pörgős motorja sportosan repíti, stabil a futóműve és alfásan vagányak a fények a belsejében. Ő az '59 kicsi testvérkéje! Sokban hasonlítanak is.