Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Párszor már jártam Olaszországban, de kizárólag Budapest – Milano - Budapest viszonylatban, autópályán. Az pedig az egyik legunalmasabb elfoglaltság; nyíl egyenes szakaszok, zajosan befogható helyi adókon betelefonálós műsor, amit a „Controllo della Velocita” táblák foglalnak keretbe. Ilyenkor mindig ábrándozva néztem az elsuhanó falukat, a kis templomokkal, a fasorral a domb oldalán és az elszórt várakkal. Csak rántanám el a kormányt az első sorompónál.

Namost, múlt héten úgy alakult, hogy kényszerűen el kellett hagynom a lakást, így lett belőle egy kis olasz kiruccanás. Végre kiélhettem a vonzalmamat, időm volt, mint a tenger és Pirit is hazavihettem. Nehogy hanyagolva érezze magát mostanában.. Így ma cirka 2000 km-el több van benne, mint egy héttel ezelőtt. Ebből csak kb 300 ment bele a Garda tó körül, ami a célpont volt. De azt a 300 kilométert örökre megjegyeztem.

A tó keleti partján tükör sima aszfalt kacskaringózik, a faluk egymásba lógnak. Ha szemfüles vagy, találsz egy kis táblát jobb kéz felől, amire egy falu nevét írták. Tökmindegy hol van, el kell kanyarodni arra. Az út egy darabig a házak között vezet, kőkerítések mentén, majd pár olajfa sorba rendezve egy lankás kertben. Ha balra nézel, már messze belátod a tavat, pár méter alatt nagyon sokat emelkedsz. De ha vezetsz, inkább előre kell figyelned, mert az út hamar megváltozik. Éles visszafordítók, ferde házak közé fogott egysávos folyosók, végül egy elágazás. Mehetsz San Zeno Montagna felé makadám úton vagy a semmi felé bokrokkal benőtt földúton. Válaszd az előbbit. Tudni kell, hogyha célirányosan mész valami felé, legyen az Monte Baldo, akkor tuti, hogy nem oda lyukadsz ki. Így valahol félúton már lefelé csordogálsz, vissza a tóparthoz. Ugyanezt megteheted a nyugati oldalon is, azzal a különbséggel, hogy itt a hegyek nem lankásan, de határozottan emelkednek, hanem egyből benne vagy a hegyben. Még a paleocén korszakban leomlott sziklafalakba vájt utakon jutsz el az Idro tóhoz. Vagy nem. De az sem baj, mert megállhatsz valahol máshol és 1000 méter felett kávézhatsz a sziklaszirten a tó felett.

Pihenésképp mindenképp térj be Garda város északi felén lévő étterembe, amit Luca vezet. Belépve ő maga fogad, és közli hogy étlap az nincs, amit szeretnél, azt kapsz. Mivel olasz gasztronómiai tudásunk kimerül a Mare és a Carne szavakban, egy húsos menüt kértünk. Cserébe lerajzolta, hogy mit fogunk enni. Három adagban jöttek az étkek, mindegyik akkora volt, hogy egyenként is jól laktunk volna, végezetül egy búcsú üveg bort is haza kellett vinnünk. Szóval, miközben itt ücsörögtünk utolsó előtti napon, Andi észrevett egy plakátot a ház falán: Lancia – Alfa Romeo Meeting Citta Garda, vasárnap. Ez pont az indulás napja, de ha már ez a sorsom, meg kell nézni.

Magára a találkozóra nem mentem be autóval, később eszmélve nem is bántam meg. Csak benzines gépek sorakoztak, engem valószínű kinéztek volna.. A tó remek hátteret adott a sor V6-os 75-ösnek, a pár szép Alfetta GTV-nek, egy tucat Bertone GT-nek és az egy-egy szem Montrealnak valamint Zagato Spidernek. Velük szembe Lancia Delta Integralék hada sorakozott, az egyszerű utcai kiviteltől a Martini Racingen át az S4 változatig. Mire végigértünk, elkezdtek felsorakozni a téren, elöl a Lanciák, majd az Alfák és szép lassan elszállingóztak egy örömautózásra. Mint ahogy ez a pár nap nekünk is. Jó volt.