Lola új gazdát talált. Ez a jelentéktelennek tűnő történés mégis megfelezte az itthon fellelhető 3.2 V6 GTV-k számát. Ez kicsit elszomorít. Örültem volna, ha itthon talál gazdára, de ez nem az az autó, amit itt keresnek, mert nem lóg ki a bele és átlag GTV-hez drága. Tehát csóróság van itthon, egy hét alatt 600+ megtekintésből 0 érdeklődő volt. A Mobile.de-n viszont váratlanul nagy érdeklődés volt iránta. Két komoly vevő is vitte volna, egy carabinieri Olaszországból és egy autóipari mérnök Thaiföldről. Pár nap eltéréssel az utóbbi nyert. Emberünk élőben nem is látta az autót, viszont több videót és kb 200 képet küldtem róla. Alku nélkül megvette, egyedül az átadást kellett leszervezni. Végül elvállaltam, hogy ha állja a költségeket, kiviszem a nyaralójához Graz mellé, ahol az ausztriai kollégája átveszi az autót.
Ez megtörtént tegnap. Tökéletes utolsó kirándulás volt. Kis Lola mit sem sejtve gyönyörűen muzsikált. Miután tudatosult benne, hogy ő már nem jön haza, kicsit azért hisztizett. Sosem esett le egy alkatrésze sem, de az utolsó utáni úton, mikor a garázshoz vittük, az ajtóban lévő csipogó hangfalborítását ledobta magáról. A menetpróbán kiderült, hogy a vevő és aki átvette az autót annál a cégnél dolgozik, akik ez a motort finomhangolták az Alfának.
Biztos, hogy jó helyre került. Finom utak, finom benzin, barátkozhat egy Alfa Duettóval és egy 105 GT-vel. Igazából oda való, nem ide a roncs utakra. Fáj a búcsú, de jobb így mindenkinek.
Igazából, kicsit többet is kérhettem volna érte, akkor is elviszik, de az ára még így is pár tízes különbséggel annyi volt, amennyiért én is vettem. Tehát nem buktam rajta. Amit ráköltöttem, nem számolom, hiszen azt amúgy is elszórtam volna valami értelmetlen dologra :)
Folytatás? Ahogy az élet hozza :)
Alapjaiban megváltoztathatnak a terveket Lolával kapcsolatban.
Történt ugyanis, hogy a kaposi talin a differenciálmű elfáradt. Illetve 99%, hogy az, de még szétborítva nem lett, csak emelőre álltunk.
Tehát az autót így nem árulom tovább.
Gyári diffit belevenni felesleges (drága és ugyanez lesz a vége). Bontott diffit keresni felesleges (annyival nem olcsóbb, mint amennyivel rövidebb a várható élettartam)
Ergo, Q2 diff kell bele.
Ez egyben egy felhívás azokhoz, akik tudnak új Q2 alkatrészt (+ a kellékanyagokat) beszerezni, ajánlatok jöhetnek :)
Szóval jó ez a KUL csak mindig kurta drágára jön ki :)
(Tavaly egy csúnya fehér Fabia okozott nem tervezett pluszkiadást, idén a tréler...)
Kezdődött az akksi töltéssel, mert mindig rajtahagyom, persze. Aztán kértem útvonal engedélyt és elautóztam a műszaki vizsgára. 22.000 Ft / két év, csont nélkül. Illetve ott jelezték, hogy az jobb féltengely gumiharangja kiszakadt.
Olajcsere (Selenia 10w60 Racing), olajszűrő, pollenszűrő és légszűrő csere, az említett alkatrész cseréje, illetve a nyest által elrágott ablaktörlő spricni-cső cseréje az Alfariumnál.
Az autó műszakilag hibátlan, nem ment tönkre semmi a nagy állásban. Örülök neki.
Ebben az évadban nem sok említésre méltó dolog történt.
Éves futás: 3405 km
Szerviz igény: nulla
Apróság: a vezető oldali ajtón a szigetelést vezető vékony műanyag sín rosszul volt feltéve, ezért már repedt is volt, és könnyen lejött a fémpatentről a teteje. RMel böngészve észrevettük, hogy ez igazából egy filléres tétel, így rendeltünk egy párat és a helyére is tettük.
Bosszúság: a KULról hazaérvén nem volt kedvem a garázsba állással bajlódni, így éjszakára elöl hagytam a játékomat, Meglett az eredménye, egy menyét vagy ilyesmi átrágta a szélvédőmosó spricnijének a vezetékét. Remélem azt érezte hazamenvén, mint a fiúk előző éjjel a tisztázatlan eredetű mákpálinkától.
Idén nem felejtem el kivonni a forgalomból és fél év múlva ugyanitt folytatjuk!
Annyi idő alatt, ameddig kattogtam a kormányon és a váltógombon, egy komplett Overhaulin évadot leforgatnak, de sebaj, nem hajt a tatár :)
Váltógomb: eléggé kifényesedett már, mondjuk más baja nem volt, azért vágytam a cserére. Végül a páromtól kaptam ajándékba, nem kis tortúra árán, ahogy mesélték (kb három hónapot vártak rá, mire megküldték a fekete bőr-piros varrásos, fa, fém váltógombok után azt amit rendeltek). Mint kiderült, nem volt butaság ez, mert az utolsó gyári váltógombokkal bohóckodtak. Akár másé is lehetett volna ez, és akkor keresgélhettem volna az aftermarketen.. A közbenjárást köszi Gudmannak és Rohodinak.
De ha már, akkor a kormányt is cserélni kellene, mert nagyon elütne a kettő.
Ollahtól jött az alap, Föcköstől az ajánlás (Horvát Peti bőrös), így szép lassan az is elkészült. Először alcantrával akartam behúzni, hogy kényelmes legyen, végül maradtam a teljesen gyári utánzatnál. A textúra és az árnyalat csak 90%-ban azonos a váltógombéval, de pont ugyanolyat lehetetlen találni. A kocsiban úgysem fog látszódni. Lakkot kérésre nem kapott (amennyit használom, kibírja évekig), így egyforma matt minden és egy réteggel vastagabb lett a fogása, mint volt.
A bőröst ajánlom, de csak akkor, ha nagyon ráérsz. Míg máshol egy nap és 20-25K egy kormány, itt két hét és 14K. Ám a minőség kifogástalan.
Mostanában nem vagyok olyan autóbuzi, mint régebben. Begyűr maga alá az autósok ellen irányuló állami utálat, vagy valami hasonló oka lehet. Mostanában már azon is elgondolkoztam, hogy mégis eladom valakinek Lolát, aki jobban kihasználná, és nem csak garázsban tartaná, hogy csendben elöregedjen.
Majd az a gondolat ütött szöget a fejembe, hogy talán plusz két henger és plusz egy liter visszahozná a régi rajongásomat. Na de ki az aki szőrén elcserélné a Maseratiját egy Alfára? :)
Aztán ma, jó hosszú kihagyás után elmentünk a fiúkkal egy autós kirándulásra, és helyreállt a világkép. Sokat segített ebben, hogy egy etapra kipróbáltam a 3.0 V6 24V Spidert és rájöttem, mennyire különbözhet két V6 is. Nem azt a 200 köbcit vagy 20 Le-rőt érezni főleg. Ez a motor sokkal jobban hasonlít a 147 GTA-k vagy a 3.2 GT-k viselkedésére, hangfekvésére. Finoman, határozottan lendületesen kezd bele a gyorsításba. A motor orgánuma is hasonló, szép, teli, gazdag hangzású, olaszos igazi motorhang. Lola meg nem ilyen. Gondolkodás nélkül kibassza alólad a széket, megfogja a grabancot és nekitol a falnak. Közben ordas szívóhanggal fejeli meg a fenti motorhangot. Egy udvariatlan geci.
Eközben olajat egyáltalán nem eszik, benzinből is épp hogy 12 litert elcsipeget (idén eddig rendre meglepett, hogy mennyit elmegyünk egy tankolással). A múltheti váltókar nyikorgás is megszűnt, csak a csomagtérajtó zsanérja és a motorház zárja kíván némi zsírzást.
Szóval hova ennél jobb hobbiautó?
A nemzeti ünnep napján kibújt Lola a ponyva alól, kölcsön aksival. Ez várható volt, de az meglepett, hogy semmi mást nem viselt meg a téli szünet. Pöccre indult, nem ropog semmi, gumik nem lettek kockásak, működik minden. Mint ha nem is olasz autó lenne :)
Ma autós kirándulást tartottunk. Bp-Zebegény, végig hatodikban, Párkány-Visegrád-Bp csordogálás. Csoda, ha 200 km alatt annyit fogyasztott Lola, mint Bazsi GT-je.. Sebaj, idő jó volt, társaság jó volt, hát öregszünk.. Még a fényképezőgép akksiját is otthon hagytam.
Ebben az évadban várható, ha nem lesz világvége
Váltógomb csere - ha megjön egyszer a megfelelő (a párom születésnapi ajándéka lenne, állítólag az összes Európában található váltógombot meghozták már, de egyik sem az amelyik kell)
Kormánybőrözés - ha már megvettem Ollah kormányát, kellene kezdeni vele valamit
Felni fényezés - ráfér egy felújítás, és egy két árnyalattal sötétebb ezüst.
És ha nem megyek ki vele versenypályára, márpedig többet nem akarok, akkor még féket és gumit sem kell cserélni idén. Erre a nyakamat még nem teszem..
Most, hogy eltelt a kedvenc évadzáró találkozóm (ahol bekapcsolva maradt a RaceCrono, így legalább megtudtam, hogy a legjobb időm 400m-en 15,3 mp 151 km/h célvonali sebességgel) nincs több program Lola naptárában. Szerencsém volt ma, a délelőtti esős időből délutánra kellemes napsütés lett, így eltudtam végezni a szükséges dolgokat; autómosás, szárazra törlés mindenhol, gumiabroncs és tömítések ápolása, gumik túlfújása, garázstakarítás, beállás. Célszerszám nélkül régi lepedőkből csináltam éket a kerekek alá, ami igazán látványos lett :) Az aksit direkt nem húztam le, mert tervezem havonta beindítani és járatni kicsit, átforgatni a kerekeket, kormányművet.
Végül ráhúztam a ponyvát és rázártam az ajtót.
Korrekt cég, előbb elküldték a megfelelő fékcsövet, mint ahogy mi visszaküldtük a rosszat. Ez most végre passzentos, fajin, fekete.
Érzésre egy hangyányit keményebb lett a pedálérzet.
Ollahnak még egy köszi.
Valahol elnéztem a kilométeróra állást, mert ma konstatáltam, hogy egy ezressel több van benne, mint ahogy emlékeztem, és mint utoljára feljegyeztem a blogba.
Amilyen lelkesedéssel készültem a mai programra, annyira balul sült el.
Új fékek - jól működtek, nem fáradtak, jól fogtak végig. És ami a legjobb, hogy hiába kemény a sportbetét, továbbra sem csikorog hidegen.
Gumik - kurva jók, összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az utcai gumik. Bár ez várható volt. Hatalmas a gördülési zaja, hatalmas a gördülési ellenállása, a kormányhoz érezhetően nagyobb erő kell. Cserébe nem tudtam megnyikkantani sem, ahol múltkor gáz nélkül sodródtam le az ívről, ugyanott már gyorsíthattam a belső ívről.
Örömöm egészen az első futamig tartott, miután hatalmas repedések jelentek meg a futófelületen. Olyanok, amiknek nem kellett volna, hosszanti éles, szövetig érő repedések. A tapasztaltabb Evós kollégák végképp lebeszéltek a további erőltetéstől a sztorival, ami arról szólt, hogyan járt a társuk egy hasonló rally slickkel a célegyenesben, mikor szétvált a gumi. Súlyos pusztítás ment végbe a kerékjáratban.
A csalódásomat tetézi az eladó inkorrekt hozzáállása. Rendben, hogy használt gumi, de az az elán, amivel elhajtott feldühít. A 4ből két gumi hasonló repedései gyanúsan gyengébb minőségről árulkodnak. Ennek még azért utána járok.
!!!!! Mindenesetre a nézsai (ez egy falu) Adars kft-t kerüljétek el. !!!!!!
Azért nem bánom a mai napot, mert sok alfás kilátogatott és jó társaság verődött össze.
Valaki okos ember mondta, hogy az autóversenyzés veszélyes sport. Igaza volt. Szar érzés volt azzal kezdeni a futamot, hogy a visszapillantóból végignéztem, ahogy egy forrófejű evós beriszál és frontálisan beleszáll a védőkorlátba.
Szerencsére a társaságunkat egy két technikai bakit leszámítva elkerülte a baj.
Atom leégett a nyakam és a kezem.
