A megvétel: az olx hirdetés alapján egy dunaújvárosi teremgarázsban megpillantva és egy tulajdonosi próbakör után, a barátnőm egyértelmű mosolygós bólintására, a nekem is tetszetős autóra kimondtam: Akkor ezt megveszem.
Hát a tulaj megszeppenve vette tudomásul és elindultunk a papírmunkára a szomszédos Rácalmásra.
Itt már éreztem az Alfa hatást. Odaléptem felpörgött, szedte a lábait, ontotta a hangját ... de csak óvatosan mert izzott a üzemanyagszint "ledje".
(A vételnél kértem téligumijait lemezfelnin 60-ért.)
Az adás-vétel után első út a Benzinkút.
Hát szomjas volt, de belecsavartam kb. 61 litert 25 ezer párszázért. Bele sem gondoltam, hogy ez utoljára akkor lesz fájdalommentes :-)
Onnan szinte élveztem az autózást, a hangját az erejét és a kényelmet.
Van egy zavaró hangja, az Alfa népbetegsége a lengőkarok, de ezzel a vételkor tisztában voltam. Sajna kopog. A gyári rádiója nem túl dizájnos, meg LCD hibás, de ennyi.
Egyéb prolémája nem volt. Ahová tudtam én mentem autóval én vittem a csapattársaim focizni. Semmi más hibám nem volt.
Aztán egyszer kb. 660 km környékén a munkahelyem előtti "veszélyes" kanyarban leállt. Rögtön tudtam elfogyott a benzin. A kollégák letoltak én meg láttam hol a mutatóm alja. Igyekszem azóta is nem elérni azt a vonalat.
A fogyasztás megállt 9,3 liternél 100-on. Abszolút vegyes fogyasztás volt. Minden volt benne, városi- hosszabbtávú-, óvatos- és lendületes is.
Az üres tank után, nagyon nehezen indult.
>> EseményAlfa 156 2.0 TS // 2014-10-01