Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A Selenia már régóta a kihagyhatatlan kategória, pedig az élet mindent megtett, hogy most ne jöjjön össze. Matyi félúton egy bukaresti verseny a középiskolai felvételi között, Nati pedig országos bajnokságon birkózott. Egyszerűen minden fontos dolog május tizedik napjára esett.

Mint 15 éve, újra ketten maradtunk. És ha már ketten, akkor csakis Luigival mehetünk. Csak a szombatot tudtuk szabaddá tenni, így reggel 4-kor, zárt tetővel elindultunk az első spideres utunkra. Hatalmas érzés, hatalmas hang és hatalmas fogyasztás jellemezte az utat Budapestre. És a legjobb, hogy ezt még fokozni is lehetett, a Hősök terénél a piros lámpánál tetőt nyitottunk és abba a csodás világba cseppentünk, ami a kabriósok sajátja.

Kilenc óra tájékán érkeztünk meg Parádfürdőre, ahol már várt a rengeteg Alfa Romeo - hazaérkeztünk. Alig fél óránk volt egy kávéra, és már rajtoltunk is. Felemelő pillanat volt, hisz pontosan egy éve, a Selenia Rallin találta ki az Éva, hogy vegyünk egy kabriót.

Az egész versenyen két nagy gondunk volt. Az első, hogy brutálisan nem ült az itiner. Ráadásul rossz irányban csalt, ha az itiner 2 km utat írt elő, akkor reálisan 1,7-1,8 már térni kellett. Nehéz volt, de nem lehetetlen.

A másik gond az volt, hogy a Spider erejét nem tudtuk felmérni. Éva szerint túl lassúak voltunk, szerintem inkább gyorsak. Ha az ember naponta turbódízelt használ, teljesen máshogy éli meg a kigyorsításokat. Végül az Évára hagytam a döntést, pedig most az egyszer nekem volt igazam. 4 perccel tértünk csak el a szintidőtől, de levonattunk pár percet, ami által a célnak kitűzött top tíz menthetetlenül elúszott.

Remekül megoldottuk viszont az ügyességi feladatokat, a pallón áthajtást, parkolást, bójázást, körözést. Az összeset életemben először, lényegében egy idegen autóval, ráadásul 9 év után először manuális váltóval. Ügyesek vagyunk együtt, Luigi egy nagyon jól vezethető autó.

Ekkora már olyan fáradtak voltunk, hogy ülve elaludtunk. Pedig a neheze csak most jött: 318 km hazáig. Nyitott tetővel még élveztük is egy ideig, de az esti hidegben már kénytelenek voltunk lezárni. Az M3 persze szinte végig le volt lassítva a munkálatok miatt, a Spider meg 100-110 km/h annyira hangos volt a mini kabinban, hogy kimondottak fárasztó volt az út.

Bevallom megkönnyebbültem, mikor 12 óra és csaknem 800 km kabriózás után beparkoltam a garázsba. Megcsináltuk, ami még tegnap lehetetetlennek tűnt. Luigi remekül teljesített, az év egyik legjobb napját töltöttük együtt.