Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az 146 JTD volt az első autóm, amely kibírta alattam a 100.000 km-t. A Tipo kirohadt alólam (75e), a Puntot eladtuk (95e), a 146 TS-nek mennie kellett (70e). A vége felé azonban már nagyon kacsingattam a 146 utódja iránt, hiszen nagyon megöregedett az évek alatt, a külső még mindig vadítóan imádnivaló, de belül már messze nem azt nyújtotta, amit elvártam, minőségre, üléspozícióra, hangszigetelésre és egyebekre való tekintettel. Aztán jött a 156. Gyors vásár volt, autó kellett és nem volt idő találgatni. Vakon vettem meg, próba nélkül, minden esélye megvolt, hogy belefussak életem legrosszabb döntésébe. Annál meglepőbb lett, mikor a 3 év után rájöttem, hogy életemben először nem unom az autóm, örömmel ülök bele és az egészséges jobbra vágyáson kívül egyáltalan nem vágyom más autóra. Ezt az érzést még tovább lehetne fokozni pár aprósággal, mint a kormány bőrözése, egy nagytakarítás, egy polír, a felnikre színes logó az elveszett helyett, a 6 euros tesco szőnyeg helyett szép fekete Alfa szőnyeget jajjaj. De hát az élet sokszor a prioritásokról szól és ez most nem annyira fontos, mint más dolgok, de a lényeg, hogy a 156 még mindig imádnivaló és életem legeslegjobb autója.

Mit is jelent százezer kilométer egy 3 éves, más által már levetett autóval? Mi az olcsóbb, jobb, kényelmesebb? Tényleg az új autó az egyetlen megoldás?

Nézzük a számokat. Aki használt autót vesz, két dologra nagyon figyelnie kell. Az első, hogy minden kopó alkatrészt cserélni kell. Nálam ez az akció csaknem 3000 €-ba került, amiben benne volt az olaj, szűrők, vezérlés, kuplung, kettőstömegű, gumik. Illetve azok a dolgok, amik rosszak voltak: relé, termosztát, generátor görgője, tartóbak. Ha erre az ember odafigyel, az esztétikumot, új autó illatot (amúgy durván mérgező) és a modernséget leszámítva szinte új autója van.

A másik fontos dolog a szívás és szívatás megelőzése. Ehhez meg kell egy jó szerelő, ami átkozottuk ritka fogalom. Nem érdemes spórolni vagy ár szerint keresni, mert az olcsó ritkán jó. Picit gyakoribb a közepesen jó szerelő átlagos árért és rengeteg a hozzá nem értő, de nagy pofájú szerelő. Ez márkafüggetlen dolog, de az Alfa esetén többszörösen érvényes. A százezer kilométer alatt rengeteget megtanultam - szerintem a legnagyobb gond, hogy a piac pénzérzékeny. Mindenki olcsónak akar mutatkozni, ezért 150 ezres kiadás mellett már nem meri megmondani, hogy még 15 ezerért cserélni kellene ezt/azt. Ez abban mutatkozik meg, hogy pár hónap múlva ez a 15 ezres dolog 80-90-re dagad. És ha a szerelőnek szerencséje van, ismét hozzá látogat a tulaj, így még keres is a dolgon. Ez sajnálatos hozzáállás, vagy simán a szakmai tudás hiánya. Summa summárum, érdemes olyan embert találni, akinek a lelkiismerete egálban van a szakmai tudással. És mindkettő egálban van a marketingjével. Főleg Alfás körökben hatalmas divat az autó és a szerelő ok nélküli fényezése, akárcsak a nagyotmondás; az értelmetlen önigazolás a feledés homályába tolja a sok káromkodást, kiadást - pénzben és időben egyaránt.

Az időm erősen korlátozva van, de ha lenne, akkor se az autó szervizelésére szeretném költeni. Ez volt az egyik oka annak, hogy eldöntöttem, 10000 km-es szervizperiódust választok. Ez a fele a gyárilag előírtnak, de egyrészt hiszek a gyakoribb olajcsere jótékony hatásának, másrészt szeretem átnézetni az autót minden tizes után, így tervezve be a szervizlátogatást és próbálva nullázni a meglepetéseket.

A százezer km alatt tehát 10 olajcsere várt. Reméltem, hogy ezen kívül messze elkerülöm majd a szervizeket. Nem sikerült. Mindössze 4 alkalommal bírtam ki a tízezres periódust, 5 alkalommal viszont kénytelen voltam újabb megállót betervezni. Viszont - mint a görbéből is látni lehet - a kezdeti nagy befektetés meghálálta magát, hiszen az egyes 10ezres periódusok (ami átlagban 11200 km) konstans kiadást hoztak valahol 15 cent / km környékén. Egy nagy bucka látható csak, ami az utolagos xenonosítás nem kis költsége volt. A lényeg azonban, hogy időben csökkenik az egy kilométer ára, tehát az öregedő autó nem kér egyre nagyobb befektetéseket, jelenleg 18 cent / km körül működünk, ami egy egész szép összeg. Főleg annak tükrében, hogy az auto-motor-sport az 1.6 KIA ceed-et 16 centre hozta ki az első 60000 km alatt. Jelenleg nincs semmi, amit ez az autó ne tudna megadni, mp3, usb meg hasonló marhaságok nem érdekelnek, a többiben meg az új modellek sem nyújtanak többet. Végeredményben tehát a három éves autó kb. harmad áron (a vételár + rendbehozatal) funkcionálisan ugyanazt tudja, mint az új. Mert az újszag, első puppantás érzése, 0 km látványa, karcmentesség ritkán ér meg több, mint 20 ezrest. Euróban.

Mennyibe is került a 100.000 km? Csak a tényeket nézve 17.989 euróba. Hatalmas összeg, jóval több, mint az autó vételára volt. De mi is kerül ennyibe?

Természetesen az autós legnagyobb ellenfele az állam, illetve az állam a benzinkutakon keresztül. 6918 €-t töltöttem át a pisztolyon keresztül a 63 literes tankba, miközben egy literért 80 cent és 1,40 € között fizettem. A biztosítás csak a kötelezőből áll, 1075€. E két kategória a kiadások 45%-át jelentette.

Hatalmas összeg el tud gurulni a kerekek irányába. Ami vigasz, hogy ez új autónál is játszik, persze a gyári garnitúrát kivéve. Én 1934€-t adtam a 8 felni + 12 gumiért, ami még nagyon jó árnak is mondható, hiszen a téli 16-os Bridgestone és a nyári 17-es Pirelli nem éppen az ócska kategória.

Ami igazán fáj, az a futómű. Erre mondja az Alfa fanatikus, hogy ez az ára a remek, sportos futóműnek. Marhaság. Ez egy elcseszett konstrukció és a körülötte kialakult legendák szülte szívatás keveréke. A lengőkarok és a stabrúd viszont bizonyítottan megcsinálhatóak úgy, hogy 30000 km-t simán kibírjanak, így ennek az összegnek illene 1500 € körül megállni. Nálam 2464€ lett, tehát egy ezres a szívásra ment. Ehhez még jön 404 € kerékcsapágyakra, de ez jobb családokban is előfordul.

Marhaságokra (váltógomb, xenon, fólia, hangszóró...) szintén elment egy ezres, de az vesse rám az első sziklát, aki nem szereti csinosítgatni az autóját. A xenon fölösleges volt, a fólia viszont remek.

Az isten nem ver bottal kategóriában volt 2 törött ködlámpa, egy új szélvédő, egy relé, motorháztartó teleszkópok, termosztat, 3 turbócső, halott hátsó ablaktörlő motor, szakadt gumilista. Együtt 915 €, ami egyben az autó hibalistája is a százezer kilométer alatt.

Az isten szerelővel ver kategóriában a már említett ezres mellett volt még 190 euró a két szabadonfutóért, amit már lopás szinten emlegetnék, hiszen a végső károm 1200€ volt az olasz kényszerhétvégével együtt. Mivel a bíróságig nem jutottunk el az ügyvédem tanácsára, ezt a kiadást átírtam a remek kirándulások részbe. A 190 €-t viszont azóta is siratom, mivel az autóban pár km-t teljesítettek csak és a végső cserét az olasz 550€-ért csinálta meg, ez a összeg a vezérlések, szíjak kategóriában virít 1200 €-ra duzzasztva azt.

Nem véletlenül hagytam a végére az olajcseréket és ami vele együtt jár. Bár feleztem a csereperiódust, 547 €-ba kerültek az olajak, szűrők. Vagyis jó 200€-t tudnék 100000 km-en spórolni és annyit megér az érzés, hogy friss olajat kap hűséges társam.

Drága? Olcsó? Nem vitatéma, hiszen kevesen tudnak érdemileg hozzászólni saját (őszinte) statisztikák hiányában.