A '60-as '70-es évek fordulóján a nagy nevű olasz karosszériatervezők ontották az érdekesebbnél érdekesebb tanulmányokat. A Bertone-ház 1968-as Carabo modellje jól példázza ezt a gazdag korszakot.
Az autót Marcello Gandini tervezte, akárcsak a későbbi Lamborghini Countach szériamodellt is. A Carabo sportautó-tanulmány a '68-as Párizsi Autószalonon debütált és az első megdöbbenések után sikert aratott.
Az autó egyben biztonsági, kísérleti modell is volt. A 33 Stradale alvázára épült, formája mérföldkő volt a sportautó gyártásban. A mindössze 1000 kilogrammos, nem egészen 1 méter magas, ék alakú karosszéria magán viseli a korszak jellegzetes arányait, de egyben a végletekig letisztult formában tálalja azokat. Az autó színválasztása szokatlan: az alapszín színjátszó zöld, de a karosszéria egyes pontjait fluoreszkáló narancsszínnel fényezték le.
A nagy üvegfelületeken többrétegű, biztonsági üveget alkalmaztak, ami a hagyományos üvegnél jóval könnyebb, és visszaveri a napsugárzás egy részét. Az elsők között itt mutatkozott be az új ajtó mechanika, ahogy az ajtók felfelé előre nyílnak. A 230 LE-s, injektoros V8-as, 1995 cm3-es Alfa Romeo motort hátul, középen építették be, amely a hátsó kereket hajtja és 5 sebességes manuális váltóval van felszerelve. A teljesítménye 230 LE és 260 km/h sebességig gyorsítja az autót. A 100-as tempó 6,5 s alatt éri el.
A Carabo főbb vonalait tekintve előrevetítette a később kultikussá vált Lamborghini Countach formatervét. Külön érdekesség, hogy az autó tervezése és építése mindössze 10 hetet vett igénybe. Az Alfa Romeo Carabo-ból egyetlen darab létezik, melyet 1989-ben az Alfa Romeo és a Bertone emberei közösen restauráltak, majd kiállították az aresei múzeumban.
