Blog >> alfa
Ma rengeteg dolgom volt, de hogy, hogy nem... csak szakítottam egy órát a "projekt"-re. Épp a munkámba voltam mélyedve mikor dudált a "projekt" futár. Micsoda, honnan? Rendeltem? Jaa! Alexandro-tól az antenna. Mert nem bírtam ám ki, hogy ne legyen három antenna, amiből majd kikombinálom a megfelelő megoldást. Ami rajta volt, nem gyári. Amit vettem gyárit, az lengyel utángyártott kemény műanyagból. Amit Alexandro küldött az pedig egy korrekt eredeti darab, nyilván nem új, de normális anyagból van a talpa. És már be is szippantott a "projekt".
Pár perc múlva szétszedve, letisztítva hevertek az asztalon az antenna alkatrészek. Egy kis csiszolás, egy kis festés... de még nem tudom, hatalmas dilemma ez. Legyen a gyári antenna talp a jobb minőségű műanyagokkal és a "lengyel gyári" szár? Valahogy lesz, azért lefestettem amit Alexandro küldött. Bármelyik lesz, jó lesz.
És ahogy nézelődtem itt a műhelyemben itt is, ott is egy alkatrész. Nincs ez rendjén, valamit itthon fogok hagyni. Már a projekt gyomrában kavargok.
Átgondol, letisztít, becsomagol, csoportosít, ott legyen minden, hogy csak össze kelljen rakni. A kárpitban is gyorsan a törött patentokat ki kell cserélni, ezzel se ott menjen az idő. Inkább itt? Hát jó, inkább itt.
Nem tudom miért jó ez, de jó. Élvezem, kicsit kikapcsol, jó kicsit céltalan célra tartani. Vagy öncélú célra. Egyre jobban értem a veteránosokat. Igyekszem elmenekülni tőlük :-D Mielőtt beszippant mégegy "projekt". Pedig hát... egy régi Quattroporte IV-esben azért látnék fantáziát :-DDDD
Egyik nap szólt az autó, hogy nyitva maradt a csomagtartó. Megálltam, megnéztem, de zárva volt. Hurrá, valamelyik típushiba utolért. Vagy mikrokapcsoló, vagy kábelköteg. Elsőre kivettem a zárat, leforrasztottam és szétszedtem a mikrokapcsolót. Láthatóan semmi baja nem volt, és leforrasztva is 'trunk open' jelzés volt, vagyis valahol a két vezeték összeér.
De össze ám! Számomra hihetetlen és érthetetlen, hogy egy 7 éves autón hogy nézhet ki az a kábelköteg így. Nem vagyok lenyűgözve. Ott a város másik végén épül a véleményem tárgyi kifejezése. Nem mondom, hogy régen minden jobb volt, de kevésbé volt spórolós az autóipar. Ott hever a műhelyem közepén két 146 ajtóba való kábelkorbács. Nem nehéz azonnal megállapítani, hogy melyik a tartósabb anyag. És melyikben vastagabbak a vezetékek, jobb anyagúak a szigetelések.
A teljes kábelköteget nem volt időm csatlakozótól csatlakozóig újrahúzni, úgyhogy kivágtam a kritikus szakaszt és kicseréltem a vezetékeket. Csoda hogy bármi működött ott hátul. Lámpák, csomagtérnyitás, nem is értem...
Mondjuk gyanús volt, villogott a km számláló , ami CAN bus bolondságot jelez. Volt rá oka.
Minden állapotban akadozott már a törlés, így javítani kellett. A műtét sikerült és a páciens is életben maradt.
Album
Készül a mű, egyre szebb. Néha megingok, hogy jó nagy marhaság ez az egész felújítás. De amikor meglátom, pláne most, hogy a 'test' le is van fényezve teljesen, elszáll a bizonytalanságom. Egyszerűen gyönyörű ez a szín és ez a forma együtt.
És igen, a háttér ismét nem mindennapi. Az ott ha igaz, egy '60-as évekből származó Alfa Romeo Sprint 2000.
Ahogy közeledik a dél, egyre nehezebb ülnöm a laptop előtt. A munkával jól haladtam, ideje kikapcsolni kicsit. Úgyhogy nekiálltam a hazahozott ajtóborításokat rendbe szedni.
A szövet betét anyaga valami csoda, sima nedves mikroszálas kendővel gyönyörű tisztára lehet törölni. Mondjuk nagyon koszos sem volt, de most "like new" ez is.
Ha már kézben volt, a sofőroldali légbeömlőt is megigazítottam. 7 éve nincs a helyén az alsó lamella, azóta zavar, azóta nem csináltam meg. Na most...
A trükk egyszerű, egy gyorskötözőt be kell fűzni és azzal könnyen vissza lehet pattintani a lamellát a helyére. Mára ennyi :-D
Avagy milyen mélységekig nyel el a projekt. A nap kérdése, milyen színű legyen a lökhárítók "feketéje"? Sosem gondoltam, hogy egy ilyen probléma bármilyen formában felmerülhet, és mégis...
Robi szerint fekete kell, a szürke ronda. Nekem valamiért a szürke tetszik, a fekete túl szokványos és nem is gyári. Elbizonytalanodtam, így megkérdeztem Kingát is.
Szürke lesz, ha a fényező meg nem vétózza.
A sofőroldali zár egy éve rossz. Zár. De nem nyit. Így aztán lehet kerülgetni az autót. Beledugod, elfordítod.. á tényleg, ez nem jó. Átmész, túloldalról nyitod, visszajössz, beülsz. Sportos, de nem túl kényelmes :-)
Most, hogy úgyis ki kellett vennem, szétszedtem és belenéztem. Érteni még nem értem, hogy pontosan miért is nem működik, de tény, hogy a két kis spiáter pöcökből az egyik letört. A műanyagban úgy van kiképezve a helyük, hogy elvileg ettől még működnie kéne, és mégsem.
Jobb ötletem nem volt, elsőre pótoltam a letört pöcköt egy implantátummal, ami soha az életben le nem törik onnan.
Ehhez egy elektronika panel távtartót használtam fel. A letört pöcök helyére a "tuningolt" precíziós akkus fúrómmal készítettem egy M3-mas menetes furatot. Aztán a távtartót nagyjából méretre vágtam, majd gravír gép mini vágó/csiszoló korongjával formára csiszoltam. Végül beragasztottam. Egy bő óra precíziós munka pár mondatban. A zárat összeraktam, majd az autó összeépítésekor kiderül, hogy feleslegesen dolgoztam e.
Youngtimerre vágysz? Felújítanád? Ne Tedd!
Olyan, mint egy örvény, beszippant, aztán csak arra eszmélsz, hogy szervezel, alkatrészeket vásárolsz, logisztikázod a ki-be szerelendő ócska lomokat. Hogy mindenből az a számodra gyönyörű ócska lom kerüljön a számodra gyönyörű ócska autóba, amit a képzeletedben élő végeredményben látni vélsz.
Úgy indul, hogy javítsuk meg szegényt. Úgy folytatódik, hogy hú de szépen fiatalodik, legyen teljes fényezés.
És ekkor válik a kasznis megrendelője projekt gazdává. Amikor rájön, hogy az ő vízióját csak ő tudja olyanná tenni, ahogy a fejében él. Rájön, hogy a "teljes fényezés" nem azt jelenti, hogy odaviszem az autót lyukasan, és visszakapok egy újat. Van ilyen, és van olyan autó ahol jobb ülni és várni néhány évet, mire a hozzáértők újjáépítik.
De ez egy értéktelen youngtimer, egy kopott öreg autó, aminek legnagyobb értéke, hogy szeretik.
Beleestem szépen ebbe a csapdába, naponta rontom a levegőt a Robi műhelyében. Ha fél órám van annyit, ha kettő, annyit. A munkáimat csúsztatom ide-oda, reggelre, estére, annak rovására nem mehet. Így a szabadidőére megy...
Le kell fúrni a jelet hátul? Csavar megrendelve! A kilincs törött? Ugyan, van otthon másik. Rossz a zár? Hát oké, valahogy megjavítom. Á és tényleg.. jut eszembe. Mit is mondott Kingám amikor lecseréltem a gyári rozsdás ajtókat a bontottakra?
"De ez nem az én ablakom!"
Hát jó. Cseréljük csak vissza azt is eredetire. Áhh és koszosak az ajtó borítások, jöjjenek csak haza, ha lesz időm letakarítom. És áll halomban a sok apró alkatrész, fejben már tudom, hogy mi hova kerül. És azt is, hogy mennem kell és szervezni, csinálni, hogy minden oda kerüljön.
Megéri? :-)
Már rég az autónak kellene gurulnia, de nem. Két ember találkozott, akik nem szeretik a félmunkát, úgyhogy be lesz fejezve úgy ahogy kell. Nem lesz romantikusan kopottas, itt ott javított. Tudtam rá időt is szakítani, úgyhogy beletettem én is jópár óra munkát, nekiálltunk szétszedni és előkészíteni az autó elemeit a teljes fényezéshez.
És igen, az ott egy Alfetta ami várja majd a sorát, talán egyszer elkészül.
...
