Blog >> 10perc >> 166

Dehogy akartam én ilyet... A legkisebb bajom is nagyobb jelenleg. Persze, Alfásként mindig vágyik az ember egy véhatra, de az ilyen bűnös és beteg ideák manifesztációját valahogy sokkal szívesebben NÉZI az ember outsiderként erre alkalmasabb, "szimpatikus bolondok" által kivitelezve. Szóval megvevődött, most ezt a szerepet adta számomra a lehetőségek széles tárháza. Nem sok időm volt töprengeni rajta, 10 percet adott rá a sors, a jó ismerős - és az ex-tulaj. Szemmel verés, próbakör, telefonálás Andy-nak ( pusztán a megerősítés miatt, hogy tényleg elmebeteg vagyok - ebben sosem cáfol meg ) után; illetve a pénzügyminiszter Asszony rábólintását követően töltöttük is az okmányokat.

A legkisebb megbánás nélkül itt és most ki merem jelenteni, hogy évjáratában a legszebbek között van perpill. itt, Mos Eisley-ban . Zé mesterrel megnézettem ( idézem szavait: végre egy őszinte autó, őszinte óraállással ), jövő héten meetingelnek a verdával. Egy-két apróbb tennivaló orvoslása után ELADÓ lesz!