Blog >> 5
5 éve lehetek boldog tulajdonosa ennek a gyönyörű 159-nek.
Videót is csináltam róla belinkelem ide a YouTube videóm a kipufogó beszereléséről és a hangjáról!
Az első videó róla: Alfa Romeo Brera 2.2 JTS Paris 5 Garage kipufogó
A második videó róla: Alfa Romeo Brera 2.2 JTS Flyby hang
Mivel belül ülve szép hangja volt Bellának mindig azt akartam hogy kívülről is az legyen.
Elkezdem kipufogókat keresni hozzá.
Sok Brerás ismerősöm van de a legnagyobb baj hogy szinte mindegyikük külföldi így élőben nem tudtam egyiket sem meghallgatni csak az általuk küldött videókat.
Ezek alapján a Superspintnek és a Ragazzonnak van a legszebb hangja.
Itt lett 2 problémám is egyből.
Az első a Superspintnek nagyon szép hangja van de brutálisan drága és itt nem arra gondolok hogy 500 Euro hanem az egész rendszer több mint 2000 Euró szóval off.
Második pedig hogy a Ragazzonnak csak nagyon magas fordulaton van szép hangja de addig nem szeretném mindig pörgetni szóval ezt is elvetettem.
Aztán a neten valahogy szembe jött velem egy olasz tuning cég és ők Alfákat tuningolnak legfőképp azon belül is a 159/Brerát.
Hallottam egy 2.4 dízel Brerát az ők rendszerükkel és nem akartam elhinni olyan hangja volt mint egy benzinesnek. Gondoltam akkor a szívó 2.2 JTS ből még szebb hangot tudnak varázsolni ezért felvettem velük a kapcsolatot.
Küldtek is videót és igazam lett olyan hangja volt a 2.2 JTS-nek mint amire vágytam. Nagyon szépen kihozták a hangját alacsonytól a magas fordulatig én pedig pont ezt akartam hogy ne csak magas fordulaton legyen szép hangja.
Mondom ezt nem hiszem el :DD
Instant rendeltem is abban a pillanatban 😁
Aztán ahogy megjött ismerősömmel be is szereltük.
A szerelésről és a hangjáról csináltam is két videót fennt van a YouTube csatornámon 😁🍀
Ja és jól gondoltam hogy nagyon le van folytva a gyári kipufogóval egyenként 8kg volt egy dob így összesen 16 kg-al lett könnyebb Bella és érezni lehet hogy jobban is megy.
Régóta nem írtam mióta összetörték az autóm elejét. KB 2hónapot volt a szervizben a kocsi. Érzéseim vegyesek a karosszéria munka szép lett hál isten. Viszont voltak érdekes dolgok. Kértem egy állapot felmérést ami minden valószinuseg szerint elmaradt tudtam h a fektarcsak cseresek és az egyik motortartó bak is. Ennek ellenére mikor visszakaptam azt közölték minden hibátlan. Mikor az autót visszakaptam kivolt égve a rendszam tábla világítás és az egyik feklampa is, a szőnyeg a vezető oldalon nem volt a helyén a patent elvolt torve. Hátul vmilyen oknál fogva az egyik tolatóradar szenzorjat is cserélni kellett. Hazahozatalnal már furcsa hangja volt az autónak de nem találtam a hibát. 2nap múlva már csak 1baros turbonyomasom volt. Szijtarcsaba vhogy beleert a turbocso... Ezt már ink magam orvosoltam rendeltem egy újat 20000ft volt. A teljes javítás... 1.300000ft volt... Ebből avulási dijkent én 200000ft fizettem plusz ugye a turbocso.
Kigurultunk a szalonbol és rögtön irányba vettük a gumist. Rohadt jók a gyári Pirelli Pzero-k, nekem csak pozitív tapasztalataim vannak vele a GT-vel, de azért elég nehezen lehet felmelegiteni, így amellett döntöttem, hogy az enyhe idő ellenére feltegyem a téli gumikat.
Felni: MSW 82 18" ET40 (OZ Wheels termék)
Gumi: 225/45 R18 Barum Poláris 5
Ma kíváncsiságból az autó alá pillantottam, hogy az olajcsere után minden rendben van-e a leengedőcsavarral, nem csöpög-e az olaj. De nem csöpöghet, mert rendesen meghúztam, ahogy kell. Viszont majdnem agyvérzést kaptam, amikor az autó alá néztem. Egy marha nagy olajfolt volt az autó alatt! Próbáltam meghúzni a csavart, de nem sikerült, elforgott. Na fasza! Tönkrement a menet! De hogy mehet tönkre, ha az olajcsere után senki nem nyúlt hozzá??? A csavart nem téptem meg, nem húztam túl... akkor??? Egy újabb X-akta. Na mindegy, valahogy orvosolni kellett a problémát, mégpedig gyorsan. Mivel nem volt kéznél egy másik olajdekni, ezért a legegyszerűbb és leggyorsabb módot választottam a javításhoz (illetve ez egyelőre csak tákolás). A csavart betekertem góccal és így tettem vissza a helyére. Tömít is és rendesen meg lehet húzni. Egyelőre jól funkcionál, nem csöpög az olaj. Szükségmegoldásnak jó, de nem maradhat így, ezért beszereztem (bartel) Marklartól egy bontott deknit. Sajnos ennek a menete sincs túl jó állapotban, így megy majd egy műhelybe menetcserére. De előtte még elvittem homokszóróhoz (3200,-), hogy teljesen tiszta legyen.
2019.01.28.
Úgy néz ki, hogy a gócos "tákolás" tartósabb, mint gondoltam. Egyáltalán nem csöpög. A következő olajcseréig nem nyúlok hozzá, feleslegesen nem engedem le az olajat addig. Közben elvittem a deknit a HÜLLŐ Kft.-hez, ahol először nem sikerült tökéletesen a műtét, de aztán másodszorra 100%-osan megoldották a menet cserét (8000,-). De gondolkodtam, lehet nem cserélem le a deknit, hanem felfúrom a menetet nagyobbra. A gyári menet M22x1,5, így M24x1,5-re fel lehetne fúrni. Még nem tudom, de olajcseréig kitalálom. :-)
Folyt.köv.
Tapasztalatok a négy évszakos Vredestein Quatrac 5 -ről. Megvolt az első havas, jeges városi teszt. Kifogástalan. Csak annyira kell óvatosnak lenni vele, mint amúgy bármilyen gumival.
Hóban: Szépen irányítható az autó, nem éreztem egy pillanatra sem kompromisszumosnak. Jót autóztam vele.
Jégen: Teljesen jeges útra futva érezni különbséget, valamivel később csúszik meg fékezésnél a téli gumi. Ezt konkrétan össze is hasonlítottam, másnap ugyanott mentem a 159-el (Vredestein Wintrac Xtreme). Érezhetően jobban tudtam jégen lassulni, még az abs ropogás előtt (a TD-n nincs ABS, onnantól nem ér :-)). Viszont teljesen elfogadhatóan működött a Quatrac is jégen. Forszíroztam jobbra, balra, szépen tartott, kezelhető maradt, nem dobta el magát.
Eddig igazán hátrányát nem tapasztaltam, nem bántam meg és pláne nem érzem azt, hogy a mindenre jó az semmire se volna jó. Városi autóra nem vennék többet külön téli és külön nyári gumit.
Végre elkészült a felni felújítása és festése, valamint megjött a festékem a féknyergekre is. Délután gyorsan el is vittem a gumishoz. Másfél óra múlva minden kész is volt. Szerintem elég jól sikerült minden.
Dehogy akartam én ilyet... A legkisebb bajom is nagyobb jelenleg. Persze, Alfásként mindig vágyik az ember egy véhatra, de az ilyen bűnös és beteg ideák manifesztációját valahogy sokkal szívesebben NÉZI az ember outsiderként erre alkalmasabb, "szimpatikus bolondok" által kivitelezve. Szóval megvevődött, most ezt a szerepet adta számomra a lehetőségek széles tárháza. Nem sok időm volt töprengeni rajta, 10 percet adott rá a sors, a jó ismerős - és az ex-tulaj. Szemmel verés, próbakör, telefonálás Andy-nak ( pusztán a megerősítés miatt, hogy tényleg elmebeteg vagyok - ebben sosem cáfol meg ) után; illetve a pénzügyminiszter Asszony rábólintását követően töltöttük is az okmányokat.
A legkisebb megbánás nélkül itt és most ki merem jelenteni, hogy évjáratában a legszebbek között van perpill. itt, Mos Eisley-ban . Zé mesterrel megnézettem ( idézem szavait: végre egy őszinte autó, őszinte óraállással ), jövő héten meetingelnek a verdával. Egy-két apróbb tennivaló orvoslása után ELADÓ lesz!
Teljesen véletlenül, a neten böngészve, ráakadtam egy használt Novitec Powerrail 5 M100 tuning boxra. Nem akartam feltétlenül tuningot, illetve ez, csak a listám végén szerepelt, de ennyiért nem hagyhattam ott.
A box korábban egy 1.9 8V-s Fiat Bravoban szolgált, de mikor gazdája megvált autójától a doboz nála maradt, s így meghirdette!
Egy gyors egyeztetés a gyártóval, és már rendeltem is meg!
Két dolgot nem szeretnék:
1. Az eredetinél magasabb fogyasztást
2. A DPF gyorsabb tömődését!
A felépítés, beszerelés:
Először is le kell szedni a motor felső burkolatát. Tulajdonképpen a tuning egy műanyagdobozból (1. kép), és egy gégecsővel védett kábelkötegből (3. kép) áll. A kábelköteg egyik vége (2. kép) értelemszerűen a boxba megy, a másik vége pedig az autóra. Itt 2 kábel található 2-2 véggel. Az egyik kábel a rail cső végén található nyomásmérőre (rail pressure sensor) (6-7. kép), a másik pedig a szívócsövön található nyomásmérőre (Ladendrucksensor) (8-9. kép) megy, sorba kötve a dobozt a gyári kábel csatlakozója, és az érzékelő csatlakozója közé.
Egyenlőre a boxnak nincs végleges helye, azt az akksi elé szorítottam be egy szivacs darabbal. Ha jobb idő lesz majd fixen rögzítem valahova. A kábeleket a gyári kötegekhez fogom kötegelni. A művelet végeztével a burkolat megy vissza a helyére
Az élmény:
Az autó a dobozkától megtáltosodott. Mondhatnám úgy is, hogy tömegéből vagy 200 kg-ot letagadhat. Alacsony sebességi fokozatban, ugrik mint a gepárd - még száraz úton is sokszor pörgeti a kerekeit -, sokkal gyorsabban és vehemensebben reagál 1-ben és 2-ben a gázpedál lenyomására. Utazó tempónál pedig jóval rugalmasabb, nincs akkora gondolkodási idő! Egyenlőre nincs sok közös km. Később frissítek.
Egyéb észrevétel:
A turbónyomás mérő óra nem megy fel csak 1,6-ig, és ha eléri ezt a szintet, onnan 0,1-0,2 bart hirtelen visszaesik a mutató. Ez a visszaesés a dinamikán nem érezhető.
A FES az egészből nem lát semmit, hibaüzenetet nem dob ki!
Fontos:
A motort hidegen, még jobban kell kímélni, amíg az be nem melegszik, a turbó nyomás nem mehet 0,8 bar fölé.
Paraméterek elméletileg:
150 HP => 180 HP
320 Nm => 360 Nm
Fogyasztás:
Egyenlőre, semmilyen fogyasztás emelkedést nem tapasztaltam. Az előrejelzések szerint ez ± 1 liter a gázpedál kezelésének függvényében. Az elmondások alapján várható az is, hogy a Compot is átvágja. Az utóbbi, tankoláskor majd kiderül. A blogomat ekkor majd frissítem...
Update 2012.04.28.:
Sajnos nem sok mérési adatot szereztem a fogyasztásról, amihez hozzá is jutottam, azt is torzítja a ti felni.
A kevés adatból úgy tűnik, hogy többet nem eszik tőle.
Viszont az amúgy is viseletes kuplungomra nincsen jó hatással. Mondhatni összeférhetetlenek. Padlónál, amikor megjön a nyomatékcsúcs 2000-es fordulaton "csusszan" egyet.
Ennek okán, most kivettem belőle. A kuplung eddig jónak tűnik, nem csúszik. Lassan elkezdhetek gyűjteni egy kuplung szettre...
A másik ok, hogy kiszedtem, a fogyasztási adatok gyűjtése a ti felnikkel. Szeretnék összehasonlítási alapot. A további tapasztalataimat itt publikálom!
Update 2012.05.29.:
A mai napon egy teli tank boxnélküléség után visszatettem a kis csodatevőt!
Sikerült neki "végleges" lakhelyet találni az ECU tartóján (8-12. kép) az akkumulátor előtt.
Rögzítést az egyik oldalon egy db A2-es M5x15-ös csavarral, a másik oldalon egy kábelkötegelővel oldottam meg.
Véletlen
Valahol Keszthely egyik utcáján elkábulva és a szikrázó napsütéstől megittasodva tántorogtam visszafelé, igazából pontosan azt sem tudtam hova vissza, de szent meggyőződésem volt, a létező legjobb irányt szemeltem ki magamnak. Végül is Keszthely nem az a város ahol el lehet tévedni, és ha jobban belegondolok, ha eltévedek, akkor talán még jobb az élet…aztán meg velem volt a fejfájás. Többféle fejfájás létezik, van a tompa, a lüktető, a szúró és az elviselhetetlen. És van az, amelyik simogat, amitől mosolyognod kell és abban a pillanatban csak egy kívánságod van: soha ne múljon el! Egy dologban voltam biztos, hogy valami előadást hallgattam az egyetemen, aztán a közeli park kedvenc padján kötöttem ki, és onnan már mindegy volt mi történik velem.
Talán egy óra, vagy fél sem telt el, amikor a napsütés már annyira égetett, hogy át kellett mennem az út másik oldalára, hogy kicsit megfürödjek az árnyékban.
Szembe jött velem. Először talán mint mindenki, én is azt gondoltam rosszul látok, biztosan a kábult fejem torz (és mégis szép) szüleménye a látvány, aztán meg az jutott eszembe, nem is történhetett volna másként, teljesen nyilvánvalóan miattam, értem van most itt, jön velem teljesen kikerülhetetlenül szembe, olyan lendülettel, határozottsággal mintha én lennék az örök végállomása. Csak a sodrást éreztem, és az egy pillanat alatt a fejemben átfutó rekord mennyiségű, ide – oda cikázó gondolatáradatot, amit a következő pillanatban rendeznem kellett, és mivel már több időm nem maradt, ebből a gondolattömegből csak egy dolgot tudtam kiszűrni – muszáj lesz megszólítanom. Hacsak egy elcsukló hangú leheletnyi köszönés tudja majd elhagyni a torkom, már akkor is jó vagyok, vagy mint úr a parasztjának biccentenék, a szám meg mozogna, de valójában csak a lelkemben hangzik el a köszönés. Miért van ő itt? Miért kellett ezt a percet, ezt az utcát, ezt a várost, ezt a világot kiszemelnie? Valami féle megalázó konspiráció lehet ebben. Csak ki a társa, vagyis társai, mert ehhez sokan kellenek, egy egész hálózat, egy bűnszövetkezet, maffia. Újból fejfájás. De most nem a derűs zsibbasztó fájdalom ért utol, hanem a letaglózó nyilallás a hátsó koponyámban, meg a szívemben. Fejfájás a szívben, szívfájdalom a fejben.
Ha optimista lennék, akkor a nyakamba ugrik, és úgy kell szorítania, amennyire csak bírja, ahogyan én akarom. Aztán biztosan elmeséli mi történt az elmúlt két évben, hol járt, mit csinált és persze ami kihagyhatatlan, hány pasija volt és hogy mennyire szerette őket. Titkon érdekelt is ez a dolog, bár a lehető legrosszabb történet a volt pasis történet. Utálom a miért lett vége, miért nem működött, miért hazudott, miért csalt meg, ócska és közhelyes elbeszéléseket, amivel csak azt lehet elérni, hogy a hallgató félben sajnálat foganjon meg, mi szerint milyen rossz volt neki és hát igazán nem ezt érdemli. Vagy mindegy, csak meséljen, mondjon valamit.
Ha kikerülöm? Pontosabban lehajtom a fejem, lesütöm a szemem és amilyen gyorsan csak tudok elsuhanok mellette. Igen, ez tűnik a legkézenfekvőbbnek. Talán ez az igazi realizmus, ezt kell tennem. Nem szabad, nem lehet és nem is okozhat egy ilyen egyszerű manőver bármiféle gondot, csak megfelelő higgadtság, lélekjelenlét kérdése az egész. A bökkenő csak az, ezek a méltán jó tulajdonságok bennem sosem voltak meg és soha nem is bírnak már gyökeret verni. Azt hiszem elkezdtem szenvedni. Amikor eluralkodik rajtad a tanácstalanság; nincs jó megoldás, sőt semmilyen megoldás nem lehet orvosság erre a helyzetre. Éreztem a homlokom gyöngyözni kezdett. Tudom meleg volt, de a kikerülhetetlen végzet gyorsvonat sebességével robogott felém és semmilyen használható ötletem nem volt, amiért egy kicsit haragudtam is magamra, mert ez nem szokott előfordulni velem. Igazi megpróbáltatás elé kerültem és alul maradtam. Kényszerhelyzet volt, és csődöt mondtam. Persze nem ez volt az első ilyen eset és még mennyi követte.
Egyre nehezebben vettem a levegőt, pedig a következő gondolatszilánk az volt, hogy el kell szívnom egy cigarettát. Időt nyerek vele és úgy fog tűnni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mert hát dohányzom és a rágyújtás rituális szertartásának villámgyors levezénylésével megúszhatom az egészet; nem fog megszólítani miközben babrálok az öngyújtóval, tuszkolva kifelé a csomagból az utolsó szálat. Ha rágyújtasz minden megváltozik. Légies lesz a tér, amikor az első slukk leér a tüdődbe óriási megkönnyebbülést érzel, eláraszt a pillanatnyi nyugalom. Egyszerűvé válik a legkritikusabb helyzet is, úgy érzed arra születtél, hogy az összes létező problémát ami csak felmerülhet, egy csapásra meg tudod oldani; talán isten leszel. A cigaretta segít, támogat, veled van. De mindez csak egy pillanatra. Olyan rövid pillanatra, hogy a legtöbben észre sem veszik, úgy elszalad mellettük. Én mindig átélem az első slukk kifújásakor. Tisztában vagyok vele mennyire egészségtelen. Nem is kell annyira messze mennem, hisz nagyapám tüdőrákban halt meg valamikor 86-ban, és ha valaki hát ő őrült nagy bagós volt. Azt mondják a cigarettára való hajlam benne van a génekben, éppúgy örökölni lehet mint a vérzékenységet, vagy a szem színét. Arra viszont végképp nem tudom a választ, miért kell rágyújtanom ha boldog vagyok, ha a világ összeomlik az orrom előtt, és azt sem tudom miért volt az első reakcióm a cigarettás doboz eszeveszett kutatása a zsebemben (nem mintha lett volna ott más) amikor egy 14 éves motoros egy szürke, esős délután nyolcvannal frontálisan belénk hajtott.
A tenyerem is elkezdett izzadni. Szakadt rólam a víz, ez a leghelyesebb megközelítés. Eltűnt a térérzékem, szédülni kezdtem, és ha maradt volna még egy pillanat, akkor a hányinger szörnyű érzését is a magamévá tudhatom. De a pillanatokkal nagyon hadilábon álltam. Egyszerűen nem volt több.
- Szia! - robbant be a levegőbe ez a szó, mindent letarolva, leégetve körülöttem.
- Szia! - válaszoltam elcsukló hangon, arra gondolván, talán csak ennyi, továbbmegy és én is a céltalanság felé.
- Nagyon régen láttalak. – mondta, miközben felemelte a kezét, hogy megsimítsa a haját, de csak a levegőt érte az a vékony kéz.
- Hiszel a véletlenekben? – kérdeztem és utána még két évig vele voltam.