Blog >> adás-vétel >> csere
Régóta nézegettem a GT-ket. Mindig tetszettek, mint anno a GTV-k is. Utólag visszatekintve sorsszerű, hogy GT-t is vennem kellett. Vártam a jó alkalomra, sokat adtak-vettek, árultak és árulnak ma is. Durván szór(t) az áruk, állapottól sokszor függetlenül.
Miután eladtam az SW-t - amivel jó párszor megjártam a Budapest-Bonn vonalat, illetve sokat jártam Németországon belül, és még Amszterdamban, Párizsban is - gondoltam visszatérek a benzines vonalra. Nem kell nekem a kerregés, a bonyolult rendszer megannyi hibakódja, vagy akár az ezektől való félelem kis zöld lángja, ezért egy kis benzinest kerestem és vettem. Gondoltam városban praktikus, nem eszik sokat, hamar bemelegszik, kis helyen elfér, szerethető. Ilyen is volt a kis második generációs Y (ha az Y10-et is számolom, 3. gen). Kicsit nőies volt, bár a fekete szín sokat segített az összképen, a gyári 16"-os felnik mellett, jól evett, ha pörgettem jól is ment a kis Fiat motorral, de túl steril, túl unalmas volt nekem. Egyrészt csak jóval erősebb autókkal jártam, illetve ami gyengébb volt, az még az Y-nál is könnyebb, így agilisabb. Nem teljesen sikerült megbarátkoznunk, szeretni való volt, de nem hozzám való.
Nem néztem meg sok GT-t. Igazából egyet sem néztem meg ezen kívül. Azért hozzá tartozik a történethez, hogy sok GT-ben ültem, többet is vezettem, utoljára Csongor barátom GT-jét egy héttel a sajátom vásárlása előtt. Tudtam nagyjából hogy kell szólnia, mennie. Vittem magammal egy rétegvastagság mérőt, bár ilyet korábban sosem tettem, de volt ismerősnek, így gondoltam miért ne. Nem vittem exeminert, bár az volt is nekem, de olyan gyorsan történt az egész, hogy tulajdonképpen nem is gondoltam rá.
Felhívtam emberünket, mondom kezdjük a lényeggel: beszámítaná e az Y-t. Bár szeretek autókkal foglalkozni, de most sem időm, sem energiám, de leginkább kedvem nem volt a kis magyar valóságban olasz városi autót árulni. Érdekelelte a dolog, le is beszéltük a paramétereket telefonon. Ő is engedett az eredeti árból, mindketten rugalmasak voltunk, meg is köttetett az üzlet. Poroszlóra mentem le, ott nyaraltak éppen a GT-vel, egyébként debreceniek voltak. Úgy voltam vele, hogy ha nem tetszik a portéka, Poroszlóról fordulok vissza, de nem így történt. Már elsőre néztem, hogy hű és ha. Az egyik legolcsóbb GT volt a hahu-n, meg is lepett mennyivel szebb, mint sok másik amit ismerek, Alfacity-ben, vagy az utcán láttam. A nagy, 18-as, frissen fényezett (és most eladóóó :)) felnik persze sokat dobtak az első benyomás pozitív mivoltán, de a kocsi tökre egyben lévőnek tűnt. Mondom jó kezdett,
Szép volt kívül, szép volt belül. Beröffentettem, szépen szólt. OK, most álljunk meg, ne szóljon be senki, nekem is van V6-om, tudom mi a szép :P de dízelhez mérten egészséges hangja volt, csendesen járt, a kettőstömegű nem kattant leállításkor, a kuplung annyira volt puha, amennyire kellett. Előkaptam a rétegvastagság mérőt, meg is lepődtem. Bár mondta, hogy nem volt törve, de azt nem gondoltam, hogy szinte 100%-ban gyári a fényezés. A két küszöb alját fényezték, állítólag a gumisok rosszul emelték a kocsit, illetve a bal első sárvédő hátsó részén volt némi ködölés. 10 év után ez igazán remeknek mondható. A lökösök karcok miatt újra lettek fújva, de ez a legkevesebb a szememben. Bal hátul valami elektronyos gebasz van, mert sem a parkradar ottani érzékelője nem funkcionál, sem az ottani izzók nincsenek a helyzet magaslatán, erre hamarosan ránézünk.
Mentem vele. Motor, váltó, futómű kitűnő. Már-már kezdett zavarni a dolog, motoszkált bennem, hogy mi lehet a baj, hol a csapda, miért ennyiért hirdette meg a srác? Lekopogom, eddig nem jött elő olyan dolog ami rejtve maradt volna vételkor. A kuplungot a kettőstömegűvel 800EUR-ért cserélték még Olaszországban, ezért is volt puha. Vezérlést cseréltek, olajak, szűrőket, féktárcsákat és -betéteket is.
A srác, akitől vettem egy ismerősétől vette át, rendberakta a küszöböket, vett rá új emblémát és pár apróságot megcsinált rajta, majd kezdte árulni. Német autókban utazott, nem ért az olaszokhoz. Vicces, hogy mennyire pozitívan csalódott a márkában, azt mondta jobb a futóműve, mint a Merci és Bömös kupéknak. Azokból volt már neki 6-8 összesen. Lehet csak szövegelt, amolyan nepperes körmondatokkal, de jó volt hallgatni a GT dícséretét.
Az Y-t beszámolta, maradt Debrecenben, a GT-t elhoztam, megtankoltam Shell Nitro akrámi dízellel, mert elmondása szerint azt szereti és a környéken gyakoiri a siláény üzemanyag. Hazagurultam Budapestre, majd tovább a Balatonra. Az adás-vételnek és a ok utazásnak "hála" lemaradtam az M7-esen lévő dugókról, elég szépen lehetett haladni ezzel az imádnivaló olasz kupéval.
Szeretem a GTV-t, de a GT ezzel a motorral nagyon pozitív csalódást jelentett, mégha ismertem már a típust, de most már magaménak érzem. Ha minden jól alakul, sokáig lesz hű társam. Koppkopp...
