Jövő hétre fagyot mond, a gumisok előtt kígyózó sorok. De jó hogy végre elhoztam onnan a kerekeket. Pláne, hogy a tavaly őszi kapkodás nyomát is megtaláltam az alvázvédő rétegben. Beletolta a krokodil emelőt..
Itthon mindig van Koralkyd rozsdagátló alapozó, azzal javítottam a hibát. Időben észrvettem, még fényes tiszta fém kandikált ki.
Egyúttal a hátsó keréknél a filc mögött is kitakarítottam a küszöbök végét.
Végül téli kerekek fel, beállítottam a nyomásokat, majd lemostam és elraktam a nyári felniket. Ja, és gyorsan elszaladtam téli szélvédőmosóért, azt is betöltöttem, úgyhogy jöhet a hideg.
Kb 26-án eszembe jutott, hogy hoppá, idén lejár a műszaki! Hú de eltelt két év megint...viszont 5 nap maradt az érvényességből. Mindez persze jó ha pénteken jut az ember eszébe, lehetőleg délután 4 körül. Na de gond egy szál sem, átsétáltam a közelben lévő vizsgabázisra. Hogy miért nem ide hortam eddig is, nem is értem. Adtak is időpontot ma reggelre. A felkészítés annyi volt, hogy szép tisztán vittem az autót pontban 9-re. Sütött a nap, kint nézegettük az autókat a parkolóban, műhely mögött a gyerekkel. Megcsodáltuk, hogy az ott ácsorgó Giulia Veloce fékje milyen újszerű :-))) Aztán fél 10-re friss műszakival otthon is voltunk. A 13 éves autó még most is hiba nélkül vette az akadályt. Remélem az OT-n is így megy majd át...
Kedvenc nyári sátrazós túránkra ismét Chilit választottuk. Immár négyen mentünk, a lányok is elég nagyok már az ilyen kalandhoz. Ez persze feladta a leckét, mert két személy nomádkodós cucca még jól elfért. Négyőnkre kicsi lett a csomagtartó, és idén nem volt teherautós segítség sem. A szomszédunk szervezte a túrát, ő vállat be egy utánfutót, a sátraink is oda kerültek végül. A Román utak a szokásosnál is kontrasztosabban csúcs jók a hazaihoz képest. Nagyvárad kapott egy elkerülőt, a GPS már ott vitt. Magamban sírtam hogy mennyire gyorsan, könnyen és kényelmesen haladok át egy nagyvároson, abban a Romániában, ahol 20 éve még utálatos volt a sok balkáni autós közt romos utakon kínlódni. A helyzet megfordult sajnos.. Romániában szépen, normálisan haladtak az autók a széles, tükörsima utakon. Egész a Bihar hegység Ponor rét (Glavoi völgy) letérőig makulátlan aszfalton mentünk, nulla darab kátyút kellett kikerülnöm. Szuper volt, és a táj továbbra is fantasztikus. Meg is álltunk kicsit patakozni, kavicsot szedni. A Glavoi völgybe viszont kavicsos út vezetett le, ott lépésben ereszkedtünk, nem ért le sehol az autó alja. A neheze a végén van mindig, amikor a kavicsos útról a rétre le kell menni terepjáróknak való sziklás, köves, kigödrösödött úton, néha muszájból a vizes füves domboldalon kerülve. Kétszer ereszkedtünk itt le, és jöttünk fel a hétvége során. Eső után, megpakolva, felfelé különösen necces volt, öten tolták a kis autót, D-ben nyomtam a gázt, dolgozott ez e-LSD, pörgött a két első kerék, aztán lassan feldolgozta magát. Végül kicsit küzdősen, de lekoppanás és sérülés nélkül megúsztuk a kalandtúrát. A tanulság azonban az, hogy nincs erre alkalmas autónk, jövőre nem Alfával jövünk ide. A közelben van egy egyéni vállalkozó autókölcsönző, van egy szép zöld Hilux a flottájában, el fogjuk hozni.
A hétvége ahogy az szokott lenni, igazi élmény volt. A hegyi túránk a Szamos Bazár kisebbik köre volt, 8.8km. A nagy kört sajnos fakidőlések miatt lezárták. A kis kör is majd 4 órás túra volt, hegyi ösvényeken, aztán egy barlangba leereszkedve, láncokon kapaszkodva, patakban haladva. Fantasztikus látvány, élmény, ha lehetőség adódik, jövünk bármikor, bármennyiszer. A sátrazás is hangulatos, és a környéken már talán az egyetlen hely ahol engedélyezett az amúgy illegális vadkempingezés. Szóval jövünk még, de az Alfák maradnak. Chili marad városi, a Giulia pedig... nem is tudom. Fantasztikus vezetni, még ha teljesen haszontalan is néha.
Egy tapasztalat miatt nem számolom fel a flottát, de ha gyakran kibéreljük majd a Hiluxot, akkor elgondolkozok majd. :-)
Naná, Chili is waxos fuxos csillivilli lett. Mindkét verda megkapta a tavaszi bőrápolást is.
Chili még plusz kért két új csomagtér gázrugót, azt is bepattintottam.
Az éves szeriz két héttel megcsúszott, nem a világ. A csúszás oka, hogy ahova eddig hordtam, ott bonyodalmak adódtak, és nem találtam szerelőt akinél ott mertem volna hagyni az autót. Látatlanban nem kisérletezek akkor sem, ha nem nagy ügy egy olajcsere, ahhoz érzékeny motor.
A vége az lett, hogy a szomszédom, Tomi bevitt a családi és baráti BMW műhelyükbe. Este üres a műhely, a saját vasaikat is ott szokták szerelgetni. Chili tiszteletbeli BMW lett, feltettük egy csáposra, a hűtőszekrényből szisszentettünk egy sört, és nekiálltunk.
Fék csere is időszerű volt, elöl-hátul a tárcsa, betét cseréket is megcsináltuk. Így ketten-hárman forgolódva az autó körül vidáman és hamar összeraktuk, miközben a szomszéd csáposon BMW váltóból csöpögött le az olaj.
Chili most egy év alatt picit többet ment, közel 10e km-t. Nagyrészt napi városi menetek, közük rövidek és hosszabbak is. Az olaj ami lejött, fekete volt. Ez a srácok szerint nagyon jó, elvégezte a dolgát. A szűrő viszont azt mutatta, hogy ez kb a határa annak amit elvisel, nem nézett ki jól.
Szerencse, hogy így alakult, és ott voltam, csináltam, így láttam mi a helyzet. Legközelebb 6-7e után csinálunk egy cserét és megnézzük úgy az olajat, szűrőt. Belőjük az optimális intervallumot, hogy hosszú életű legyen a motor.
Az olajcseréhez Seléni a K-PE olajat, gyári szűrőt használtunk. Kicsepegtettük, feltöltöttük. Majd leengedtünk belőle és újra feltöltöttük nívóra.
A fék csere kellemes meglepetés volt. Bár minden el volt kopva már nagyon, összerohadva semmi nem volt. A csúszkákhoz nem kellett hozzányúlni sem, a kézifék bowden, mechanika ép, a dugattyúk, gumitömítések, fékcsövek teljesen épek, szépek. Volt nálunk minden, de csak a tárcsák, betétek kellettek, a többi ment vissza.
Mivel vendég voltam, nem okoskodtam, BMW technológia szerint lett összerakva, rézpaszta helyett szórt olajzással, valamint valami kék hőálló zsírral.
Befékeztük, teljesen jó lett. Nem nyikorog, csikorog, simán fut és jól fékez.
Egy pici hiba szerelés közben becsúszott, ami inkább vicces kategória. A betétről a ragasztó védőt nem vettük le. Hurrá, összerakás után tűnt fel :-)
Még ami hátra van, az egy pollenszűrő csere és egy klímatisztítás, ezt megcsinálom itthon majd.
A nyári üzemszünetben már hagyomány egy nagytakarítás, bőrápolás, waxolás. Idén a Meguiars Gold Class waxot kapta meg. A rosso-n tökéletesen működik, gyönyörű az eredmény, remélem valóban ad némi védelmet is. A lakk kifejezetten érzékeny a madár meglepikre, remélem javít a helyzeten ez a komolyabb szintű wax.
Chili is megkapta a sokküllőst, a gyermekem meg azt hiszi, hogy a téli kerék = a sok küllős csillivilli felnin lévő gumival. Ideje felvilágosítani, hogy ez csak apa hülyesége, hogy szép, fényes, takaríthatatlan felnire rakatja a téli gumikat.
Múlt héten sok egyéb tennivalóval összeszervezve elvittem az autót Budaörsre az első kötelező szervizre. Délre volt időpontom, valamivel hamarabb érkeztem. Az autót valóban kb délben bevitték a köztes olajcserekor már megismert üvegkalitkába. Olajcsere, szűrők cseréje és pollenszűrő csere történt, plusz szoftverfrissítés a kanyarkövető lámpán és a központi média egységen. Kérdezték, hogy milyen olajat kérek, hát fene tudja. Kifizettem most a Selénia felárát. Motult vajon lehet ilyen helyen kérni? :-)
Közben most is akadt beszélgetőtársam, Emil gurult arra a 2.4-gyel. Rég találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni. Végignéztük a sok szép gazdára váró Alfát, megtapogattuk a Tonale-t, kielemeztük a bőrök minőségét, és szívtuk magunkba az Alfa Romeok hangulatát :-)
Kinga a minap felhívott, hogy furán indult be az autó. Előbb minden elsötétedett, és aztán indult be. Sokat nem kellett agyalnom rajta, hogy mi lehet, nyilván akkumulátor gond.
Különben érdekelne, hogy vajon szándékos funkció volna, hogy gyenge aksinál lekapcsolja a fogyasztóakt és úgy próbál indítani? Ha igen, akkor az menő..
Az autó hazajött, indítottam, semmi jele a problémának, viszont szeretem az ilyesmit az első jelre orvosolni, egyszerűbb, mint aztán menteni.
Elszaladtam az autóvillanyászhoz, rámért. Felét sem tudja a gyári kapacitásának (áramának), ideje cserélni. Irány az akku bolt. Ott rámdumáltak 50-ért egy AGM-es Exide-ot. Exide volt a gyári, menjen az bele. Ennyi volt a filozófia mögötte, nem is érdekelnek az akku hitviták. És szép kék a cimkéje. :-)
A meglepetés itthon, a cserekor ért. Azt eddig is tudtam, hogy gyári logós akku volt az autóban, gondoltam pedáns gazdája lehetett, hogy ilyet tett bele. De valószínűleg nem ez történt.
A meglepetés az, hogy a jelek szerint 2022-ben a saját kezemmel vettem ki a 2011-es eredeti, gyári akkumulátorát. Hogy hogy bírta eddig, nem tudom. Az autó télen sosem ment az előző gazdánál, lehet töltőn pihent. Lehet, hogy a Svéd viszonyokhoz eleve más minőségű akkumulátorok készülnek? Ki tudja.
A meglepő az, hogy az akksi még most sem döglött, csak jelentősen vesztett a kapacitásából.
A csere után persze érezhető a különbség, frissebben indul a motor, ahogy arra számítani lehetett.
Zoliék elvégezték az éves olaj- és szűrőcseréket.
Motorolaj: Selénia K-PE
A korábban beszerzett gyári eredeti alkatrészek beépítésre kerültek:
olajszűrő, légszűrő, FPT gyertyák, Multiair mikroszűrő
Plusz kapott egy klímatisztítást és új pollenszűrőt is.
Az olajleeresztő csavart cserélni kellett.
Az autót át is nézték, egy O gyűrűt kell majd cserélnem a kartergáz lecsapatónál. A fékek még egy szezont elmennek, nem kell még hozzányúlni.
