Blog >> túra
Kedvenc nyári sátrazós túránkra ismét Chilit választottuk. Immár négyen mentünk, a lányok is elég nagyok már az ilyen kalandhoz. Ez persze feladta a leckét, mert két személy nomádkodós cucca még jól elfért. Négyőnkre kicsi lett a csomagtartó, és idén nem volt teherautós segítség sem. A szomszédunk szervezte a túrát, ő vállat be egy utánfutót, a sátraink is oda kerültek végül. A Román utak a szokásosnál is kontrasztosabban csúcs jók a hazaihoz képest. Nagyvárad kapott egy elkerülőt, a GPS már ott vitt. Magamban sírtam hogy mennyire gyorsan, könnyen és kényelmesen haladok át egy nagyvároson, abban a Romániában, ahol 20 éve még utálatos volt a sok balkáni autós közt romos utakon kínlódni. A helyzet megfordult sajnos.. Romániában szépen, normálisan haladtak az autók a széles, tükörsima utakon. Egész a Bihar hegység Ponor rét (Glavoi völgy) letérőig makulátlan aszfalton mentünk, nulla darab kátyút kellett kikerülnöm. Szuper volt, és a táj továbbra is fantasztikus. Meg is álltunk kicsit patakozni, kavicsot szedni. A Glavoi völgybe viszont kavicsos út vezetett le, ott lépésben ereszkedtünk, nem ért le sehol az autó alja. A neheze a végén van mindig, amikor a kavicsos útról a rétre le kell menni terepjáróknak való sziklás, köves, kigödrösödött úton, néha muszájból a vizes füves domboldalon kerülve. Kétszer ereszkedtünk itt le, és jöttünk fel a hétvége során. Eső után, megpakolva, felfelé különösen necces volt, öten tolták a kis autót, D-ben nyomtam a gázt, dolgozott ez e-LSD, pörgött a két első kerék, aztán lassan feldolgozta magát. Végül kicsit küzdősen, de lekoppanás és sérülés nélkül megúsztuk a kalandtúrát. A tanulság azonban az, hogy nincs erre alkalmas autónk, jövőre nem Alfával jövünk ide. A közelben van egy egyéni vállalkozó autókölcsönző, van egy szép zöld Hilux a flottájában, el fogjuk hozni.
A hétvége ahogy az szokott lenni, igazi élmény volt. A hegyi túránk a Szamos Bazár kisebbik köre volt, 8.8km. A nagy kört sajnos fakidőlések miatt lezárták. A kis kör is majd 4 órás túra volt, hegyi ösvényeken, aztán egy barlangba leereszkedve, láncokon kapaszkodva, patakban haladva. Fantasztikus látvány, élmény, ha lehetőség adódik, jövünk bármikor, bármennyiszer. A sátrazás is hangulatos, és a környéken már talán az egyetlen hely ahol engedélyezett az amúgy illegális vadkempingezés. Szóval jövünk még, de az Alfák maradnak. Chili marad városi, a Giulia pedig... nem is tudom. Fantasztikus vezetni, még ha teljesen haszontalan is néha.
Egy tapasztalat miatt nem számolom fel a flottát, de ha gyakran kibéreljük majd a Hiluxot, akkor elgondolkozok majd. :-)
Jópár évre visszamenőleg egyik nyári programunk a Bihar hegységben egy sátorozós hosszú hétvége baráti társasággal. Pádis, Glavoj völgy. Nagyon vártuk már, a covid miatt kimaradt két év, hiányoztak a hegyek, sziklák. Hozzánk talán ez a legközelebbi 1000m fölötti valódi hegyvidék. Autós szempontból is élmény volt idén is.
Legutóbb még a zöld 146 vitt föl, és gondolkoztam, hogy melyikkel menjünk. Utolsó nap eldőlt, a Giuliára a határátlépéshez engedély kellett volna a lízing miatt. Chili is át volt nézve, olaj, víz, oké, és szépen ki is volt takarítva, úgyhogy bepakoltunk és mentünk vele.
Egy hármas konvoj harmadik autójaként haladtunk, ez nem a legkényelmesebb pozíció, ahol a második még befér, általában a harmadik nem. Úgyhogy kellett nyomni, hogy ne szakadjak le. Főleg Nagyváradon, ahol a forgalomban, elsőbbségadások, körforgalmak, nem adta ki, hogy három autó együtt menjen. Itt egy megálláskor az előttem haladó autó fiatal utasa meg is jegyezte: Gyuri, filmbe illően jöttél utánunk.
Az egész úton azt éreztem, hogy fölényesen gyorsabbak vagyunk kb. bárkinél az utakon. Bárhova befért, nagyon ment a kis autó.
A szerpentinen aztán végképp elemében volt. Tüsszögött, trombitált és ment fölfelé lelkesen, szinte estem rá az előttem kanyargókra, pedig próbálták tempósra venni. Az egyik kedvenc 20km-em, 1100m szintemelkedés, technika próbáló, meredek szerpentin. A kis piros dögnek meg se kottyant.
A szerpentin végén jött a fekete leves, köves vacak út a völgybe, majd még rosszabb lejáró út a patakon keresztül a rétre. Emiatt aggódtam kicsit, mert a Giulietta legalsó pontja 10cm-en van, valamiért fölöslegesen mélyen belóg a haspácél. Óvatosan leereszkedtünk, nem koppant fel, megoldottuk.
Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, idén komoly túrát vállaltunk be:
https://www.welcometoromania.eu/Apuseni/Apuseni_Circuitul_Galbena_m.htm
Felejthetetlen, gyönyörű!
Mentünk egy Pilis kört , egy Boxterrel megy egy Crossfire-el. Az Alfi meglepte őket a nyomatékosságával. :)
Két éve a Glavoi völgy volt az utolsó hosszabb útja az autónak. Aztán hengerfej tömítés cserét kért. Egy kicsit most izgultam emiatt. Újabb hengerfejezésre sem vágytam, és igazából két éve csak városban megy az autó. A kaszni felújításon kívül semmit nem csináltunk vele. Elindul, megy, kanyarodik, megáll. Igen ám, de a Bihar hegység nem alföldi város. Pádis 1300m-en van fent (a környéken jóval magasabbra is felmegyünk, mert szép), és ide a tengerszint környékéről egy 20km-es szakaszon jutunk fel. Álom szép szerpentin, nagyon jó út, 10-20% közti emelkedőkkel, elképesztően szűk hajtűkanyarokkal. A mi konvojunkból is állt meg már itt autó..
Hát mit mondjak. Nagyon jót szórakoztam, igazi vezetési élmény volt. Kicsi küzdelem a technikával belefért, ott derült ki a hegyen, hogy hiába javítottam meg a hűtőventilátor csatlakozásait, mégsem indult el. Sebaj, ablak le, fűtést ráhúztam és fűztem a kanyarokat. Mivel tudom, hogy akkor melegszik legjobban, ha 2000 alá engedem és befullad, nincs turbónyomás, igyekeztem végig 2000 fölött forgatni. A vízpumpa is jobban keringet így. Kanyarokban amennyivel bírtam átfűztem, hogy ne padlógázon kelljen gyorsítani, hanem szépen, közepesen taposva, keveset lassítva.
Egyszer sem érte el a 80-as utáni pöcköt a hőfok, bőven alatta tudtam így tartani. Aztán megláttam, hogy hol találtak sátorhelyet... Ó te jó ég, ha én a 159-cel jövök. Az ott le sem megy, nem hogy aztán fel. Meredek, sziklás, hepehupás, és a végén út sem volt, csak legurultunk a hegyoldalban óvatosan.
És megint feltűnt ami mindig ilyen terepen. A 146 TD-nek valamiért ez nagyon fekszik. Áthintázik mindenen, szinte nem is döccen. Bólogat fel-le, de nem koppan, semmi Alfás kemény futóműre utaló reakció. Inkább mint egy hintaágy. Nagyon élvezem, hogy ezt is tudja. Szerpentinen a Vitara-t magunk mögött hagytuk rendesen, olyan kanyartempóban toltam. Aztán pár kilométerrel arrébb a sziklákon is kiderül, hogy az öreg technika milyen jó.
Egy szó mint száz, a bizalmam visszajött. A vízcsövek puhák maradtak, az autó gyönyörűen működött. Szebben mint két éve. Az adagoló is a helyén lehet most, mert simábban járt, szebben reagált, jól is ment, nagyon jó volt vezetni.
És igen, ahova vitt minket, az még mindig az a hely, ahova visszamegyünk. Annyira szép, annyira miénk :-)
Úgy alakult, hogy a büntetőjogi szakvizsgámat egy olaszországi túrával ünnepeltem :)
Firenzébe mentünk, ahol az általam még nem ismert város mellé egy hatalmas plusz is volt: a Firenze Rocks fesztivál. Ami 4 nap konstans 10/10-es nevű zenekart jelentett, a városnézést súlyosítva.
A nevek: Foo Fighters, Iron Maiden, Guns n' Roses, Ozzy Osbourne, Judas Priest, Avenged Sevenfold...
Mit mondjak, elég nívós kis lista... :) Ráadásul Firenzében, ráadásul autóval... :)
A gond csakcsupán annyi volt, hogy az odautazásra a Foo Fighters koncert napján került sor, mert egyrészt nem volt több szabadságom (így is kimaxolom magam év végére), másrészt a szállás így is komoly költségvetési lyukat alakított ki.
Na de a lényeg: reggel 9-kor indulás, az M7-es néhány ordenáré hatalmas vihartól eltekintve eseménytelenül telt, a szokásos INA kutas tankolás + szlovén matrica vásárlás, aztán gyí Szlovéniába. Százszor jobb idő volt, de az általam már sokszor megtapasztalt gyönyörű hegyeken átkelve nem pihenhettünk sokat, ezért egy újabb, már jól bevett megálló: OMV kút "a" hágó után, 50 km-rel Koper előtt. Most viszont nem arra mentünk, hanem egyenesen át Trieszt felé. Az olasz határon a vámosok megállítottak beszélgetni, nem akarták elhinni, hogy nincs nálam semmi érdekes, de szerintem szimpatikus volt nekik az, hogy - ugyan évek óta nem szólaltam meg, de a maradékból is megéltem - olaszul próbáltam kommunikálni.
Ez eddig egy tök eseménytelen út, nem? De. Csak azért amikor egy fenékkel levezetsz 800 km-t, majd az utolsó 100-at végigülöd egy helyben, mert akkora a dugó az autópályán, hogy azt menésnek bajos lenne nevezni, na akkor azért elfáradsz. Plusz nehezítésnek még a dugó előtt (de közvetlenül), mikor már bíztam benne, hogy nincs sok hátra, a Panoramica autópályán (a google szerint ez volt a leggyorsabb, pedig a Direttamente nevében is benne van, hogy közvetlen, no sebaj :)) összeakadtam egy B osztályos Mercivel, aki nyilván helyi volt, és nyomta mint a süket a csengőt. Egyébként semmiféle előzési manőver nem volt senki részéről, csak a kanyargós autópályán mentünk egymás mögött 140-150-nel (az olasz rendőrök úgyse olvassák :)), elöl a Mercivel, mögötte meg én. Ekkor jöttem rá, hogy kuurva jó futóműve van a 156-nak. Meg sem moccant az úton ugyanannál a tempónál, aminél a Merci hol le akart repülni, hol le akart sodródni, de az rohadt élet, hogy az ember belül úgy érezte, hogy ő a sumaher.
A fáradtságra visszatérve: velem is ez volt, a nap végére hiába értünk oda időben (kb este 8-ra), már nagyon feküdtem volna, pedig még csak akkor jött a lényeg: Foo Fighters koncert!!!
Előbb azonban parkolni kellett valahol, mert ugyan csábítóan hangzott az utcán hagyni az autót, de mégsem feltétlenül próbáltam volna ki. Lett a szállástól nem messze egy parkolóház, ahol iszonyatosan sok pénzért állhattam 4 napon keresztül (100 Euro), de az Alfi legalább feltöltődött olasz élményekkel, ugyanis egy régi szerviz volt a tetthely, tele Mille Migliás meg Alfás relikviákkal. Iszonyú szimpatikusak voltak egyébként a tulajék is, egy idős nénivel egyeztünk meg abban, hogy vigyáz az autóra.
A szállásunk megtalálása ugyan nem volt nagy feladat (a GPS-ek korában semmi sem az), viszont a félsz bennünk volt, ugyanis a booking.com-ról már levették, és előtte is 1.6-os (a 10-ből!!!) volt az értékelése... személy szerint én a pokol legmélyebb bugyrára számítottam, legalább 30 -40 üvöltő olasszal, akik belehánynak a fülembe, ezzel szemben abszolút pozitív meglepetésként ért az, hogy nagyon rendben volt minden szinten az egész. Nem csak tisztaság volt (minden nap takarítottak, ahogyan azt illik), de csend is (az ablakból legalábbis, az üvöltő olaszok ugyanis mégiscsak jelen voltak:)), az ágy pedig kényelmes volt.
A koncerttel kapcsolatban csak ódákat tudok zengeni, Dave Grohlék kitettek magukért, két és fél órát nyomták, koncert közben feljött a Guns (!!!), és úgy egyébként is... Dave Grohl egy zseniális frontember. Az látszik, hogy igazán szereti csinálni ezt az egészet, imád kommunikálni a közönséggel, és egy rossz pillanata sincsen.
Mondanom sem kell, hogy a 6 euros Heineken (0.33 ám!) nem lepett meg túlságosan :)
Első éjszaka tehát nem feltétlenül kellett altató, és állítólag egész éjjel randalíroztak az olaszok. Fogalmam sincs... :)
Mivel nem különösebben hajtott a tatár, az autóval pedig nem kellett foglalkozni (ilyen eseménytelen 900 km-t kívánok mindenkinek), úgyhogy másnap sokáig alvás után jöhetett a városnézés. Amit ugyan nem akarok letudni egy mondatban, de lehet, hogy nem lesz túl sok, ugyanis: Firenze csodálatos, mindenki menjen el, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. :) Nem csak a templomok gyönyörűek, de a sima lakóházak, vagy éppen az átlagos utcák is, az Arno teljes látképe, a százezer tetőterasz, a Ponte Vecchio...
A Dóm szerintem egészen elképesztő, nem véletlenül készült olyan sokáig a kupola... megérte a melót :)
És mindenkinek kell ennie legalább egyszer az életben olasz fagyit. Minden alkalommal összerosálom magam a gyönyörtől, a gyümölcsfagyi gyümölcsből van, a noccsola noccsolából :))) Lehet, hogy nem 150 forint egy gombóc, de ez megéri. Ahogyan egyébként minden amiért pénzt kérnek, van abban valami, hogy amiért az olaszok pénzt kérnek, azért adnak is cserébe valamit.
Az esti Guns n' Roses koncerten HÁROM ÉS FÉL ÓRÁBAN adták ki magukból a srácok, ami bennük volt, az én magánvéleményem szerint Axl kicsit többet is, mert sokszor volt túl sok a kiabálás, de tényleg mindent megtettek, amit tudtak. Slash szerintem nagyjából egyben le tudna szólózni egy hetet anélkül, hogy megunná, az egész zenekar pedig iszonyatosan profi. A háttérben futó animációkból egyben benne van annyi munka, mint a Halott Pénz összes dalszövegében ever, a többiről nem is beszélve. Tényleg vérprofik, és tényleg nem véletlenül keresnek annyi pénzt, amennyit elképzelni sem lehet.
Az Iron Maiden sem véletlenül lett az, ami. Ők nem ilyen monstre koncerttel készültek, de nem is bántam, hogy két óra után vége lett, már nagyon nehezen bírta a lábam a mókázást... és hiányoltam a Blood Brotherst :)
Ami hatalmas meglepetés volt, az az idén hetven (!!!) éves Ozzy Osbourne. Képzelj el egy nagypapát, aki nem a Vásárcsarnokba megy a 47-49-es villamossal reggel csirkefarhátért, hanem rohadt nagy hangulatot varázsolva többtízezer embert szórakoztat (mondjuk amikor a villamoson mindenkinek áthúzza a lábán a banyatankot, akkor is szórakoztatásról van szó), teljesen ritmusban és dallamban maradva, mozogva, önmagán és az egész sátánista kultuszon is rohadt jókat röhögve... Na ez az Ozzy. Persze hogy volt indokolatlanul hosszú gitár és dobszóló (az oxigénmaszk meg nyilván hátul várta a Mestert), de nem vette félvállról, nem szart rá, hogy kik ezek a hülye olaszok... Odatette magát, ahogyan kell, riszpekt! Aztán utána ingyen utazott a villamoson, hisz 65 év felett ez már jár :))) És elment olasz csirkefarhátért reggel :)
Minden napot városnézéssel töltöttünk, erre külön a fent említett ok miatt (MENJ FIRENZÉBE!!!!!!!!!) nem térek ki, csak arra, hogy végezetül sikerült baromi olcsón. olyan utazótáskára beruházni, amilyet igazán stílusosan csak egy Alfából lehet kivenni... De hát ha másért nem is, emiatt életem végéig Alfát kell használnom :)
Hazafelé abszolút eseménytelenül jöttünk újabb 900-at, ez az autó (és a tempomat) nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy az ember ne fáradjon el szinte semennyire. Azért itthon már nem kicsit voltam készen, a fürdés is jól esett.
Az egész út margójára annyit tennék, hogy: szerettem én a 155-öst, de abban meghaltam volna, ha egyszerre ennyit kell menni. Egyben 600 is túl sok volt, (Koperig anno) nem hogy 900, dugóban ácsorogva...
Ebben meg a 22 fokra állított klímával csak azon kellett aggódni, hogy mi legyen a következő szám amit Bluetoothról bejátszok. (Lesz majd bejegyzés arról is)
És igen, emiatt kell mellé valami kevésbé eseménytelen hobbiautó is :)
A tükrös képen 1850 km bogárgyűjteménye található :)
A hétvégén úgy döntöttem, hogy családilag kirándulunk egy kicsit. Cél kiválasztásának szempontjai: a) Kanyargós, b) Hegyi, c) kettő együtt. Indulás reggel 9 óra körül. Mivel nem siettünk, így csak laza országúti tempóban közlekedtem a 35-ös főúton Miskolc irányába, 90 - 110 közötti tempóban. Indulás előtt a szokásos SEHLL nitró+ 95-ös benzinnel töltöttem meg a tankot. Már a 35-ös úton több Alfa is találtatott, kollégák integetnek, villognak természetesen viszonozom a köszöntést. Valóban jó érzés ismeretlen ismerősöket látni :) ettől olyan érzésem volt, hogy mindenki, aki Alfában ül barátom. Diósgyőri várhoz érkezve, megnéztük az avató ünnepség egy részét, hiszen pont ekkor adták át a nagyközönségnek a felújított várat. Besenyei Péter bemutatóját figyelve, megállapítottam, hogy az kemény. Úgy gondolom, hogy kanyargós rész előtt ez az élmény kellő motivációt adott ahhoz, hogy én is mutassak valamit talajon :) ... illetve szerpentinen... Lillafüredig tempósan bár, de kényelmesen szállítottam a családot. Barlangászat, kürtöskalács, vízesés, csodálkozás a gyönyörű természeti adottságokon. Indulás Eger felé. A GPS szerint 35 kilométer az út, kanyar kanyarba fűzve :) beszállás az autóba... ahogy kifordultam a parkolóból összenéztünk a fiammal és kaján félvigyorra görbültek a mimikai izmaink. Mehet? Mehet!
Vissza kettő.... 3000....3500... kanyar ... kanyar után 4500-ig kúszik a mutató, pici fék, padló balkanyar... vége kicsit szűk, nagy gáz és húzza az elejét szépen. Látom a következő kanyart... 300 méter.. 200...pici fék.. éééés padlóóó befekszik az alfa szinte nem is kell a kormányt fordítani, annyira jó érzés, hogy kicsi kormánymozdulatokkal lehet ívre tenni... hihetetlen. A kormányt biztosan foghatod, mellesleg váltani sem kell, mert ezen az úton kettesbe 5500-on piszok gyorsan ott a következő kanyar. Pár kanyar után utolértem egy Skoda superb-t . Jól húz egyenesben-állapítom meg magamban- de kanyar előtt túl korán fékez! Mi ez, mit csinál? Mint egy lusta csiga.... Na ezt meg kell előzni. .... ÁÁÁ kanyarba végig poroszkál. Kicsit lemaradok egyenesben, hogy a kanyar jól jöjjön ki. Mire kiérünk a következő hajtűből a 110-120 méter előnye elfogy, sőt kanyar végén fékeznem kell. Már nem megy 3700 fölé a fordulat kettesben sem. Na ezt itt nem csináljuk. Rövid egyenes .. ééés 2-ben padló 3500-ről.. bazzzz ez nagyon megy :D A következő 25 kilóménétert már nem írom le . Elég annyit írnom, hogy a pillanatnyi fogyasztás 18- 22 között mozog :)
Következtetés: Az sw futóműve kiváló, a 2.0 JTS ebben a kategóriában mindent tud, amit kell és amihez nekem bátorságom és rutinom van... talán még többet is. A lefelé vezető úton a pillanatnyi fogyasztás néha 3,3 litert mutatott, de már nem ment 7 fölé sem talán az utolsó pár kilométeren. Benzinkút itthon. Nem vagyok benne biztos, hogy elhinnétek... 298 kilométer megtétele után, ugyan azon a kútfejen, amin reggel telenyomtam 21,8 liter ment bele. Rövidesen megismételjük a túrát, mondjuk a Börzsönyben.
A nap egy kiadás fürdéssel kezdődött Salzburgban. Csilli-villi lett a Pók, egészen a város túlsó széléig. Sógoréknál ugyanis divat felmosni az utat egy javítás után. Mi meg persze arra mentünk. A sárgás lé szépen mutat a feketén, a mosás (11Euróért) élt 3 km-t :-(
A Chimsee partján hajóra szálltunk, és ellátogattunk a nagyobbik szigetre, a Férfi szigetre (Herreninsel). Ide építette volna König Ludwigs II. (Neuschwanschtein építője) a Bajor Versailles-t. A francia kastély mását. Egy része el is készült. Hihetetlen látvány az elkészült, dúsan díszített, aranyozott termekből átmenni a csupasz téglafalúakba.
Hajóval visszamentünk a Nők szigetére (Fraueninsel), ahol egy zárda működött régen.
Búcsút intve a szigettől elindultunk hazafelé. A szállástól pár km-re - a szűk, de annál jobb minőségű - kertek alatti út mellett érdekes dolgot találtunk. Egy boltív a patak felett. A boltív a két háború közt tervezett, és elkezdett autópálya hídja lett volna a patak felett. Aztán félbeszakadt az építkezés. Az új pályát, a háború után kb. 2 km-el odébb építették. Érdekes volt látni.
200 km nyitott tetős kocsikázás után érkeztünk vissza a szállásra. Furcsa mód, kátyúval, úthibával nem találkoztunk, pedig csak mellékutakon jártunk.
Csodálatos nap volt.
A mai nap kötetlen csavargással telt Salzburgban. Felszálltunk a "Hopp on, hopp off" járatra (sárga busz) és ha valami megtetszett leszálltunk és megnéztük.
A Póknak csak 45 km oda-vissza szerepe volt. Napközben a Helbrunn-i kastély parkolójában pihent.
A mai program a szomszédos Attersee volt.
Megtettük mind a két hajókört, és kocsival is megkerültük a szigetet.
Csodaszép vidék!
Azt viszont nagyon nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy itt nincsenek kátyúk, és nem ráznak az utak.
Ma 450 km út várt ránk, a lehető legzegzugosabb útvonalon.
Mariazell-ben tartottunk egy kis szünetet.
Osztrák sógoraink nem nagyon cicóztak a hegyi utak építésekor. A szerpentinek helyett hosszú és meredek emelkedőket építettek. Volt 17%-os is! Hármasban nem pörgött ki a motor.
Végül is hatalmasat kocsikáztunk!
A 450 km után, amiből bő 300 km kemény hegyi etap volt, nagyon komoly meglepetés ért a célállomáson. (Kemény hegyi etapon nem csak szerpentint. hanem 13-14-17%-os emelkedőket és lejtőket értek, sokszor km-eken keresztül.)
Nem csak a első kerekeken volt fékpor, hanem hátul is!
Ilyet még sose láttam! Nem csak egy kicsit, hanem úgy rendesen, mint elől.
A féktárcsa szép fényesre kopva, ugyancsak mint elöl.
Ezek szerint a fékerő szabályozó megtette a hatását. Végre fognak a hátsó fékek is.
Mondjuk a kocsi viselkedésén is erősen érezni. Nem bukik akkorát fékezéskor az orrára, kanyarban pedig sokkal stabilabb fékezés közben.
Szóval király lett!!
Javaslom minden GTV/Spider tulajnak, ha a hátsó tárcsa nem egyenletesen kopik, hogy cseréje ki.
