Blog >> 2.0
Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Ezt a bejegyzést tuning és extra kategóriába soroltam, mert remélem sikerül a gyári kacathoz képest egy jobb hátsó féket összerakni. Nem szerettem volna arra pénzt költeni, hogy az autót vizsgálgassák. Egy óra márkaszervizes rezsióradíjból pont megvan egy szett új hátsó fékbetét. Ha Budapestig kell menni ezért, akkor majdcsak a tárcsák ára is.
Fórum olvasás, Tarox-szal levelezés után valami ilyesmi körvonalazódik:
1. A tárcsa anyaga legyen jó. Mind ugyanaz a szürkeöntvény elvben, gyakorlatilag vannak különbségek, és a gyártás, hőkezelés (ha van) milyensége is számít.
2. Mivel a túlmelegedés a valószínű diagnózis, semmiképp nem kerül fel újra ATE tárcsa, és ha lehet a hőelvezetésen javítsunk.
A sok opció végigpörgetése után a Rotinger mart tárcsa és gyári betét kombinációra voksoltam. A Rotinger anyagára jó visszajelzéseket találtam, nem kopik, nem ég meg. Sima tárcsa párti voltam, azonban a Tarox-tól kifejezetten javasolták valamiféle hűtési megoldás választását. Hogy miért a mart?
A fúrt tárcsák fő funkciója anno az azbesztes betétek súrlódásakor keletkezett gáz elvezetése volt. A mai betét anyagok már nem képeznek ilyen gázokat. Továbbra is van hűtőhatás, de az a mart esetén is.
A fúrt tárcsákat lényegében ipari oszlopos fúrón készítették eredetileg. A gyártástechnológiája egyszerű. Ugyanakkor nagyon megbontja az anyag integritását, hamarabb vetemedik, reped a furatoknál magas hőterhelésre.
Ezzel szemben a mart tárcsa kevésbé hajlamos a repedésre.
A betéteket a tárcsa bemarásai teljes felületen mint egy penge simítják. Így remélem egy kis plusz betétkopás árán az egész rendszer egyenletesebben kopik, és összességében tartósabb lesz.
A Selénia Rally előtt lemostam. Bár minek, mert az odaúton összebogarazom. De ha már lemostam, és tökéletes felhős, kellemesen tavaszi idő volt, hát adtam egy utolsó esélyt a Meguiars waxnak. Egyszer felkentem, alig bírtam levakarni, foltos, mázgás lett. Készültem a legrosszabbra most is. Viszont véletlenül olvastam tegnap egy cikket pont a waxolásról. Eddig az első érthető és normális leírást. Szóval rájöttem, hogy hol rontottam el. Izopropillal letisztítottam a lemosott fényezést, és ezúttal nem egy fél doboz kenőcsöt applikáltam rá. A kis párnácskával körkörösen felvittem egy viszonylag kis mennyiséget. Mikor körbekentem az egész autót, mikroszálassal ugyanilyen körkörös pici mozdulatokkal leszedtem a felesleget. Basszus szép lett! Nem.kicsit.
Tegnap elmentem Érdre a Fiat Szabó-hoz, és kicserélték az övcsat rendetlenkedő szenzorát. A művelet hamar ment. Apróság persze, de jó volt hallani, hogy ismerik a hibát, pontosan tudták mi a teendő. Úgy érzem jó kezekben van itt az autó.
Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.
A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)
Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.
Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.
Délelőtt megtörtént az első olajcsere, ezzel a bejáratásnak hivatalosan is vége.
km.: 4611
A karbantartási tervben a levegőszűrő cseréje 45e km-nél esedékes. Lábjegyzetben persze ott van, hogyha poros helyen használom, akkor 15e, felelősség elhárítva. Úgy gondoltam, egy légszűrő cserét megérdemel, minden autómban legkésőbb húszezrenként cseréltem, a Giuliánál is így lesz. És végre a 146 TD után újra egy autó amiben normálisan cserélhető, hozzáférhető helyen van, nem kell feszegetni, nem akarnak beszakadni a csavarok, és a lökhárítót sem kell leszedni. Hát ilyen is van :-)
Kiporszívóztam a légszűrőházat, kapott új gyári szűrőt, és egyúttal a motortér is kapott egy kis porszívózást, törölgetést.
Tavaly már gyengélkedett az Energizer (60Ah, 540A) akku amivel vettem az autót, így idén úgy döntöttem kap egy újat. Exide Premium EA640 lett, 640A indítóárammal.
A téli állás után szépen beindult vele az autó.
Hóra már nem készülök idén, úgyhogy eltettük a téli kerekeket. Elég keveset mennek, még tréninges gyilkolászással együtt is sokáig jók lesznek még, inkább vigyázok rájuk. A nyári hadd menjen minél többet, azt szeretném hamarabb cserélni, túl szélsőséges gumi ez a Goodyear, a vizes aszfalt képes lehűteni és elmegy a tapadása.
Megnéztem egy videót, hogy a profik hogy mennek az M-Ringen. Aztán elkezdett érdekelni, hogy vajon milyen köridőt futhattam? És rájöttem, hogy nagyjából van esélyem megtudni, hisz Halesz videózott, a videók fájlnevei pedig time stampek, másodperc pontosan. Nekem ez a pontosság elég is. Két videón vagyok rajta, az autó ugyanabba a pozícióba 12:35:16-os időponttal, majd 12:36:27-tel érkezik. Két kör ideje volt ez, vagyis 36s alatti köröket mentem. Az egyikben volt egy elsokallás, a gyepről mentettem vissza, a másik viszont egész jó volt érzésre is, ez 35 közeli kör lehetett. A gumi kevés volt ezt éreztem, a téli ide nem való. Érdekes azért, hogy egy ilyen gyorsnak tűnő tempó még 3-5 másodpercre van a valódi versenyzőktől. Tíz százalékot javulni kell, nincs mese! :-)
