Ha már szóba került az észak-koreai (és egyben a cocalista, retro) közlekedés, előkotortam a kubai fotóimat :) A képek 2005-ben készültek, de nem hinném, hogy azóta sokat változott a helyzet...
Alapvetően elég kevés autó van magánkézben, mert nincs rá pénzük az embereknek. A régi amcsi verdákat próbálják életben tartani, amit még az 50-es években hagytak ott az amcsik a forradalom után. Igazi művészet a működtetésük, legtöbbjükben a kasztnin kívül más "eredeti" nem nagyon van, nyoma sincs már a V8-as motoroknak, hanem (elsősorban dízel) japán motorokkal mennek, mert az olcsóbb.
Különböző színű rendszámok vannak, a sárga természetesen a taxi, a bordó a turisták bérautója (lásd 156), a fekete pedig az állami autóké. Van egy érdekes törvény Kubában: a stoppolás nemzeti sport, miután az embereknek nincs pénze kocsira (buszra, vonatra), ezért a fekete rendszámú állami autóknak kötelező elvinni a stopposokat, ha van hely a kocsiban és az útirány megegyezik. Ha beérsz egy kereszteződésbe, onnan lehet tudni merre van a nagyobb város, amelyik oldalon több stoppos áll :)
Sok jól ismert jármű van, ami ugye nálunk is, ott is és a cocalista blokk valamennyi országában az utcakép részét képezte annak idején :)
Azért ott is vannak rendes emberek :) A 164-es valakié (értsd: magánkézben) volt, a 156 viszont bérautó a turistáknak (az előbb említett bordó rendszámmal):
Ez az
autópálya... A minősége és a forgalom "mennyisége" is érdekes:
Iskolabusz, ami máshonnan ismerős lehet :)))
Ééééééés ilyet is láttam :)))
