2004. május elsején, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mindenki óriási lehetőségekről vizionált. Olyan volt, mint egy idilli álom, aminek az volt a címe, hogy „Áru szabad áramlása”. Hurrá, végre nem kell vámot fizetni, olcsóbb lesz behozni az Unió országaiból az autókat. Aztán az álom véget ért, sőt rémálomba csapott át. Mert ez Magyarország.
Mint azt már lassan mindenki tudja, az Európai Unió egyik alapja az ún. négy alapszabadság. Ezek a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Az áruk mozgását azonban egyes tagországok szeretik akadályozni, főleg a saját piacuk védelme érdekében. Mindez érthető, ha például élelmiszerekről van szó. Tartós fogyasztási cikkek (pl. autó) esetében viszont kevésbé elfogadható a szabad mozgás korlátozása. Ennek ellenére ezt a gyakorlatot követi kis hazánk is, sőt, kicsit néha túlzásokba is esik.
A vámot ugyan tényleg eltörölték az Unióból érkező árukkal szemben, de hülye volt az, aki azt hitte, hogy Állam bácsi lemond erről a bevételről. Jó magyar szokás szerint átkeresztelték az adóformát, csavartak rajta kettőt és máris elkészült a regisztrációs adó. Csakhogy idő közben kiderült, hogy túl sokat csavartak a rendszeren. Így fordulhatott elő az, hogy az állam az adót is megadóztatta, a regadó után ugyanis áfát is kellett fizetni. Ez volt a kettős adóztatás kiváló esete. Tanítani kéne. Aztán az Unió visszafizetette az állammal a jogtalanul beszedett áfát.
Ettől függetlenül külföldről autót behozni még mindig elég meredek dolog. Hogy a legnagyobb keresztmetszetű legyen a példa, hozzunk be egyszerre három autót két teljesen más kaliberű országból. Egy youngtimer GTV6-ost, 2.5-es motorral, hogy tudjam, mi az a vezetési élmény. Egy 147-es 1.9 JTDm-et, hogy tudjam mi a takarékosság. És végül egy GT 3.2 V6-ot, hogy tudjam mi az, új, gizda autóban ülni. Három autó, három teljesen más világ. A fent említett két ország pedig Svájc és Németország. Előbbi nem Uniós tag, viszont tele van ritka, megkímélt autókkal, utóbbi pedig EU tag és óriási választék van. Hát, lássuk.
A bürkorácia
Szitokszó Magyarországon. És még akkor milyen szitokszó lesz, miután valaki megpróbál Svájcból autót importálni! A kis ország, mivel nem EU tag, az onnan behozott áru vámköteles, tehát amint megérkezett Magyarországra, a VPOP a Közlekedési Hatósággal karöltve megkezdi az autó vámeljárását, szép összegű pénzmagot eltávolítva zsebünkből.
Ezt követően kell elvégezni az autó forgalomba helyeztetését. Irány a műszaki vizsga, a környezetvédelmi vizsgálat, biztosítás befizetése, forgalmi engedély + rendszám kikérése. Mivel autónkat a vámeljárás alatt is szeretnénk használni, ezért ideiglenes forgalmi engedélyt és ideiglenes rendszámot is kérnünk kell, ami csak tovább drágítja a manővert.
A vám kiszabására az alábbi módszert használják: - Az autó adatai alapján a VPOP megad egy vámtarifaszámot, mely alapján megállapítjuk a vámtételt. Ez mind a 147-es, mint a GT esetében a számlaérték 10%-a. – tájékoztatott Bagyinka Szilvia, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának törzsőrmestere. - Erre jön rá a Svájcból behozott autók esetében a regisztrációs adó és az áfa, utóbbi 20%.- mondja.
Svájc, az autók Mekkája
Amilyen kicsi ország, annyi jó állapotú és itthon ritkának számító autó szaladgál a Bankország tükörsima hegyi szerpentinjein. Ők azok, akik a kátyúval is csak fényképen találkoznak, vagy egy horrorfilmben látnak és úgy tűnik nem sajnálják a pénzt a régi autók karban tartására sem. Más kérdés, hogy van is miből…
Az egyik legnagyobb svájci használtautó portálon kutakodva rá is leltem első alanyomra, egy 1982-es évjáratú, teljesen gyári állapotú 2.5 literes GTV6-ra. Fekete bőr, 122.000 km, mindez 12.000 jó svájci frankért. Nem olcsó, sőt, viszont képről elég patentnek tűnik. A kínálatban még így is ez volt a második legolcsóbb. Az országot figyelembe véve pedig nagyságrendekkel kisebb a kókányolás esélye, mint nálunk. Hozzuk be!