Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hol volt, hol nem volt, talán az óperenciós tengeren is túl, a távoli Ascherslebenben történ egyszer, hogy az egyszeri magyar legény vásárolt egy használt autót.

Mivel az autóval kapott számlán csak a vezérlés cseréje szerepelt, a másik két szíjé nem, ezért az egyszeri ember pár ezer felhőtlen km után útnak indult a távoli várba.

A mesebeli szerelő egy hosszú és fáradságos nap végén neki is állt.
Az ékszíjról egyértelmű volt, hogy elérkezett a nyugdíjba küldésének az ideje.
A szíjtárcsa levétele után már sűrűn ráncolta homlokát a mesebeli szerelő, mert olyat látott, amit még soha. A tárcsa belső oldala elérte az alatta lévő műanyag burkolatot és egy tekintélyes mennyiségű anyag volt oda felkenődve. (1-2. kép) Az egyszeri embernek is tátva maradt a szája:
- Hát ez meg hogyan?
Felmerült, hogy esetleg nem jól rakták vissza elsőre a tárcsát és pozicionáló "pöcök" miatt nem jól futott a kerék. A további szemlélődés azonban ezt kizárta. A burkolat felső részén anyaghiány volt látható (3. kép), majd egy bölcs kijelentés is elhagyta a mesebeli szerelő száját:
- Ez biza ölég csálén áll! (4.kép)
Az okát kutatva az egyik rögzítő csavart - ami az olajszivattyú fülébe lett volt becsavarva - nem sikerült kitekerni, elforgott. Ekkor már le nem írható csodálkozás lett úrrá hőseinken.
Miután az is kiderült, hogy egy másik csavar meg hiányzott a fedélből már nem tudták gondolataikat szavakba önteni.
Hosszú, kitartó és fáradtságos munkával sikerült eltávolítani a burkolatot.
Ekkor hőseink megviselt lelki világát újabb meglepetések sorozata fogadta. Olyanok, amelyek már túlmutatnak a szokásos mesék három próbáját leíró történéseken és amelyek már egyenértékűek egy sörszállító tartálykocsi katasztrófájával.
Az elforgó csavar végén ott volt az olajszivattyű öntvényének egy darabja. (5-6. kép)
Az ok egyértelmű, anno az Óperenciás tengeren is túl Ork a német szerelő összecserélte a csavarokat. Ide a kelleténél jóval hosszabbat tekert be. Miután az felült a blokkon tovább feszítette a "fület", majd letörte. (7. kép) Tekintélyes erejét és elszántságát mutatja az is, hogy észre sem vette. Nem úgy, mint a vízszivattyú "fülével" kapcsolatban. Ott Orknak feltűnhetett valami, mert azt a fület - miután hasonló cselekedettel sikerült letörni - szakszerűen visszaragasztotta. (8. kép)
Nocsak-nocsak - morgolódott a mesebeli szerelő, mert az össze-vissza jelölgetett vezérműszíj is kicsit lazának tűnt. A nagy szerelőaknán túl lévő szekrényből kivette az erre a célra rendszeresített eszközt, de az már nem tudott feszíteni a szíjon. A mesebeli szerőnek a varázspálcájához kellett folyamodnia, hogy sikerüljön. Ork szüleinek és egyéb rokonságának emlegetésétől a világot csak hőseink neveltetése kímélte meg.
A balansztengelyek is meglepetést tartogattak. Minden mindennek össze volt jelölve. (9,kép)
További rokonság emlegetésre az adhatott volna okot, hogy ezek a jelölések nem stimmeltek a gyár által felrakottakkal, de hőseink állták a sarat és nem tették...
Ekkor a mesebeli szerelő úgy döntött, hogy legjobb tudása szerint összerak mindent a jelenlegi alkatrészekkel és egy későbbi történetet kezdeményez, ahol a végleges varázslatra sor fog kerülni.
Miután ez megtörtént az egyszeri ember elbúcsúzott a mesebeli szerelőtől és levonták a tanulságot:

- A híres német precizitás már a mesében sem létezik...