Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kétszer elveszett amit írtam, úgyhogy elkezdem kisebb darabokban írni az élményeket mielőtt kidob a fórum mentés nélkül...

Szóval elindultunk a nyaralás utolsó szakasza felé a tengerpartra. Két lehetőséget dobott fel a Waze és a Google, az egyik az A6/A7-en, Lyonon keresztül a másik a La Meridienne-nek nevezett A75-ön. Érdekes módon bár Lyonon keresztül 70 km-rel hosszabb volt az út időben pár perc volt a különbség és miután Lyon kb félúton lett volna, a másik szakaszon térkép alapján nem találtunk első látásra is érdekesnek tűnő megállót először Lyoni megállóban gondolkodtunk.

A barátaink lebeszéltek, szerintük a másik úton legalább annyi látnivaló van, nincsenek dugók, és jóformán útdíjat sem kellene fizetni. Amikor azt is észrevettem, hogy ez az út a Millaui viadukton vezet át, nem volt kétséges merre megyünk.

Útközben rájövök hogy miért tart egy 70-km-rel rövidebb út ugyanannyi ideig, ugyanis az út egy szakasza országúton vezet. De már itt is építik az autópályát, de nem csak úgy ímmel-ámmal, annyi munkagépet meg embert láttunk, azt az 50-60 kilométert ebben a tempóban valószínűleg pár hónap alatt összerakják, és a kb 1000 km francia autópálya alapján még jó is lesz. Szóval 50-60 km-en jön a vonatozás, sokszor már félkész autópályán, dugó sehol, szépen haladunk így is. És még azt hittem a franciák is kaotikus népek de amit láttunk az alapján ezt egyáltalán nem lehet mondani.

A félút Clermont Ferrandnál volt, bár azt hallottuk, nem egy kihagyhatatlan város, mégis itt álltunk meg először. Amikor haladtunk a városközpont felé akkor derült csak ki, hogy itt van a Michelin főhadiszállása, sok letűnt kort idéző régi gyárépülettel (pl ez itt, amit pont arra használtak régen amire tippelne az ember. Akár 200-250 ezer kilométert is gurultak a kis "vonatok" egy-egy gumit tesztelve) és persze újakkal, látogatóközponttal és sok a cég által szponzorált dologgal.

A város egyik különlegessége egyébként az, hogy a környékbeli hegyláncok vulkáni kőzetéből épült a régi városközpont, aminek mondjuk elég megdöbbentő hatása van, ha egy Gotham city filmet forgatnék biztos benne lenne ez is...

A régió - Auvergne - egyébként önmagában is elég látnivalót kínál egy 2 hetes útra, akár kirándulásokra vágyik az ember, akár városnézésre, vagy csak jókat akar enni, az Auvergne-i sajt pl egész Franciaországban nagy hírnévnek örvend. Itt van egy rövid bemutató, itt meg egy jó.

Azért átgurultunk még Issoire-on is le a folyóhoz, ami állítólag bányászváros volt, hát nem tudom, de akkor itt még bányásznak sem volt olyan rossz lenni mint máshol... Innentől az autópálya egyébként meredeken emelkedni és kanyarogni kezdett majd felértünk egy "kisebb" fennsíkra, ami mutatja az ország méreteit is: a következő 250 kilométeren 800-1100 méter magasságban vezetett az út, gyönyörű dombos tájakon keresztül. Itt a hidak szerelmesei is megtalálják a számításaikat, kőviaduktoktól az Eiffel által épített Garabit viadukton át, a szerintem a hídépítés 7 csodájához tartozó, és a világ legmagasabb közúti hídjának valamint leghosszabb ferdeköteles hídjának számító Millaui viaduktig. Na itt meg is álltunk, egy jól kiépített parkolóból lehet elsétálni a kilátópontig és gyönyörködni abban hogy mit tud alkotni az ember - és persze a lenyűgöző tájban.

250 kilométer után talán még annál is gyorsabban ereszkedve mint ahogy feljöttünk (7-9%-os lejtőkön) hirtelen megváltozik a táj megjelennek a mediterrán tetőcserepek a szinte már spanyol stílusú házakon, és a növényzet is a horvát, olasz tengerpartot kezdi idézni. Nemsokára rátérünk a Földközi tenger partján végigfutó A9-re, ahol már sokkal több a kamion, a legtöbb spanyol (de sokszor pl román stb) rendszámmal és persze sok autó amin látszik hogy nyaralásból jön vagy oda igyekszik. Nemsokára feltűnnek a Pireneusok magasba törő csúcsai is és mi megérkezünk úticélunkhoz, Narbonne közelébe.