Egy hónapja volt a 4 éves szervíz de a végén vettük észre hogy lejár a műszaki... Mondták hogy hosszbordás szíj meg gyertyák is mehetnek cserére akár. Megvártam a műszaki végét és megcsináltam vele együtt a cseréket is.
Ne szenvedjen hiányt semmiben ha már ilyen zokszó nélkül teljesít minden kívánságot :D
Kicsit lemaradtam az eseményről de szeptemberben megvolt a 4 éves szervíz is, szinte pont egyszerre a 10.000km-rel. Továbbra is 0 probléma, megkapta az olaj-, olajszűrő, légszűrő, pollenszűrő cserét.
Jöhet a következő 10.000!
Kicsit megkésve az élménybeszámoló a Toszkán körútról.
Szokatlan élmény volt hárman utazni nyaralni. A két "nagy" már saját programot csinált a nyárra, így első alkalommal hármasban a kisebbik lányommal vágtunk neki azt útnak.
Kárpótlásként próbáltam magam feldobni például olyanokkal, hogy "na most végre rollin' in style" lesz, tetőcsomagtartó nélkül fogunk suhanni az ciprusfák között, meg nem kell lelkiismeretfurdalásom legyen mert valaki több ezer km-t utazik a nem erre kitalált középső ülésen hátul stb.
A pakolásról annyit hogy, ok az utastérben már az én mércém szerint is vállalható állapotok voltak (kalaptartón tényleg csak kalapok, üres ülésen csak hűtött szendvicsek, italok stb) de a csomagtartót 3 utassal is sikerült takkra telipakolni, úgy hogy csak a szokásos először hátulról, utána belülről lehajtott ülésen keresztül kitömni a szabad helyeket - módszerrel sikerült finoman lecsukni a csomagtartót. (Ja és kaját sem vittünk pár apróságon kívül, inkább praktikus okokból, de ez végül pénzügyileg sem bizonyult rossz döntésnek...)
Ehhez azért tegyük hozzá hogy a második napon Olaszországban derült ki hogy olyan TÉNYLEG nélkülözhetetlen tárgyaknak is velünk kellett jönnie mint pl a Nutribullet meg az uszodás habszivacsdeszka, stb 😅
A 2021-es franciaországi úton már kikísérleteztem a módszert, hogy úgy találtam ki a napi etapokat, hogy kb félúton legyen valami program, ahol ki lehet szállni, körül lehet nézni, lehet kajálni, aztán megint lehet egy nagyobbat menni. A nagyobb persze viszonylagos, én már évek óta meghúztam a határt a +/- 7 óra vezetés per napnál, nem vállalok már ilyen napi 14 órás utakat, elvégre pihenni megyünk.
Első napi úticél Padova volt, aznap nem volt semmi különleges félidős program, csak a szokásos Trojanei fánkos. Egy kicsit ki volt számolva a dolog, ami nem biztos hogy szerencsés már első napra, mert előző nap megvettem neten a belépőt a Scrovegni kápolnába Padovába Giotto freskóit megnézni. És bár zárás előtt fél órával foglaltam be időpontot egy 700 km-es úton sok minden történhet.
Nem történt, bár a kápolna előtti rövid városnézés kicsit ( a végén nagyon) kilépősre sikeredett, mindent sikerült megnézni amit akartunk, talán csak a botanikus kertet sajnáltam, hogy nem volt idő már bóklászni bent egy kicsit.
Padova városközpontja - ha amolyan amerikai "we did Padova" módra akarjuk kipipálni - egy (fél) nap alatt is bejárható, a városközpont a Scrovegni kápolnától a déli végén lévő Prato della Valle térig kb 2 kilométer és útközben megtaláljuk a legtöbb látnivalót, betolhatunk egy (kettő, három) fagyit az általam csak a fagyik Versace-jének nevezett Venchi-ben, vehetünk egy pasta fresca-t a Bepe Bigoi-ban, amivel kiülhetünk a fűbe a téren és közben nézhetjük az esti Padovai forgatagot.
Airbnb-n a központhoz egész közel sikerült egy kicsi de szuper helyet találni, az egyetlen meredek része a parkolás volt. Biztos ami biztos alapon befoglaltam a zárt udvaron lévő parkolóhelyet (fölösleges volt, nem messze voltak szabad, nem fizetős parkolóhelyek), de azok Fiat 500-asokra voltak méretezve nekem megy egy BMW és egy 100 éves platán közé kellett beállnom, úgy hogy ráfordulni is legfeljebb cinquecentoval lehetett volna kényelmesen. Megoldottam, de egy katedrálissal kevesebb városnézés árán :D
Elrepült egy újabb év, meg 15.000 kilométer. Ami viszont nem változott az az öröm minden egyes beszállásnál és megtett kilométernél. Na jó a városi dugózást leszámítva.
Most megugrott a szevízköltség mert elővigyázatosságból lecseréltünk egy turbó hűtőkör tömítést. 2931 forintért. Ennyi volt a nem tervezett alkatrészcsere és ez is inkább megelőző jelleggel...
Szóval 3 év, 40.000 kilométer, 0 hiba. És az autó többe kerül mint amikor megvettem. Életem legjobb autóválasztása volt :)
Nem lett meg a 30.000 két év alatt, a járvány még mindig rányomja a bélyegét a megtett kilométerekre, a 25.000 is csak a 4700 km-es Franciaországi nyaralás miatt jött össze.
De nem is lett volna meg a 30.000km (gondolom a sok városi autózás miatt) elkezdte kérni az olajcserét is, nem csak a szervízperiódus közeledtét...
A lényeg: Olajcsere, olajszűrő, pollenszűrő, 0 hiba, nincs itt semmi látnivaló :) A gép forog, a tulajdonos örül.
Egy korábbi megjegyzésemre is megvan a válasz: van együttműködés a francia és a magyar hatóságok között.. Alig több mint egy hónap után megjött a levél, és a franciáknál nincs kecmec (szó szerint idézem):
A BÍRSÁGI ÉRTESÍTÉS
- Az Ön járművét ellenőrizték: 101 km/óra
- Engedélyezett sebesség legfelső határa: 90 km/óra
- A lemért sebesség: 95 km/óra
Csökkentett bírság: Ha Ön 46 napon belül 29/7/2021 -tó számított: 45€
Na ezért tartja be olyan szépen mindenki a sebességhatárokat...
A barátaink Burgundiában laknak, Auxerre-től nem messze. Az Auxerre és a Loire közötti utat nem bonyolították túl a franciák, tőlük szokatlan módon hosszú kilométereken át egyenesen megy az út, de az erdők és a dombok miatt ez alig tűnik fel. Az embert folyamatosan arra csábítja hogy a franciáknál főúton megengedett 80-km/h-s sebességet (jócskán) átlépje. Az első őzig, utána visszavesz az ember. A vadak és az emberek túl közeli kapcsolatba kerülését egyébként elég okosan próbálják megakadályozni, mi is átvehetnénk. Az utak mellett mindenhol hagynak egy szélesebb sávot amit rendszeresen nyírnak. Ez még nem lenne újdonság, de az útszéli fákat úgy ültetik, nyírják, hogy az ágaik 3-4 méter magasságig sűrű falszerű kerítést alkotnak, amin ha át is jutnak (mert átjutottak) akkor nem tudnak meglepetésszerűen és nagy sebességgel kirohanni a kocsi elé, van esélye az embernek észrevenni őket.
Az is nagyon érdekes ahogy arrafelé sok (tízezer) ember él. Magyarul tanyának mondanánk, de nem úgy kell elképzelni mint valami Isten háta mögötti viskót, hanem a vidéket pókhálóként behálózó egysávos utak mentén egymástól pár száz méterre de max 1 km-re fekvő "majorokat". Mi is egy ilyen házban laktunk, úgy éreztük kint lakunk távol a civilizációtól a természet lágy ölén, mégis az ember 10 perc alatt bent van a legközelebbi kisvárosban, vagy ugyanennyi idő alatt elgurul egy kerti partira vagy netán az egyik majorban, annak kertjében berendezett kiállításra.
Mondjuk ahogy a barátnőnk előttünk ment ezeken az egysávos utakon, beláthatatlan kanyarokban és szintén beláthatatlan jobbos kereszteződésekben az hajmeresztő volt, jó hogy amíg ott voltunk egész idő alatt csak egy autóval találkoztunk és az nem traktor volt...
Szóval a következő napokban innen indítottunk csillagtúrákat, volt hajókázás a Loire menti csatornákon, hétvégi piac baguette, sajt, francia kolbász, pácolt olivabogyó vásárlással, kávézás és sütizés, hosszú beszélgetések jófajta borokkal kísérve, random chateau (kastély) látogatás, amiből kis túlzással minden második dombon és faluban van egy :)
De jött az utazás utolsó szakasza, várt a tengerpart...
Narbonne és Perpignan között volt a szállásunk egy csendes üdülőtelepen. Csendes azért volt mert a házak nagy részét most építették/építik, de a régebbiekben sem nagyon voltak emberek. Narbonne-ban pár perc alatt bent voltunk, az egyetlen hátránya az volt hogy az apartman és a tenger között volt egy nagyobb édesvizű tó amit meg kellett kerülni ha a tengerhez akart eljutni az ember. A strand amit elsőnek kinéztem egyébként is kicsit távolabb volt, így ez csak első nap okozott fejtörést amikor csak 1,5 órára akartunk délelőtt lemenni strandolni, és a legközelebbi strand a Waze szerint a tó partján volt. Strand helyett egy nem tervezett természetvédelmi övezet látogatás lett belőle, ahol flamingók is éltek. Hamar feltűnt hogy sokan sétálnak és nincsenek autók így gyorsan továbbálltunk.
A tengerparti strand azonban tényleg szuper hely volt, nem volt tömeg, nem voltak nagy modern szállodák, cserébe sziklaszirtben végződő erdős domb vette körbe az öblöt, néhány hangulatos étteremmel a parton, strandröplabda, kosár és egyéb pályákkal. A fürdőzők 90%-a francia volt, ez gondolom a járványnak volt köszönhető. Úgyhogy az eredeti tervvel ellentétben nem is néztünk meg más strandokat minden alkalommal ide jöttünk vissza.
Az utolsó előtti nap amikor én magam voltam a pizzafutár arra is rájöttem, hogy Narbonne szuper hely, nem csak a kaja jó (korábban kiakadtam, hogy az egyik piacon a nagyobb gyerekeim a vietnami streetfood standon álltak le - Franciaországban együnk már francia kaját - de itt már én is beadtam a derekam egy jó paella kedvéért). Másnap be is iktattunk egy városnézést és remekül éreztük magunkat.
Hamar elszaladtak a napok, végül szedelődzködni kellett, indulás hazafelé. A legrövidebb út Olaszországon keresztül vezetett haza. Briancon felé az N94-en keresztül vagy végig a tengerpart mellett futó A8-as autópályán felváltva mutatott rövidebb útidőt. Végül a tengerpart felé vettük az irányt amiatt is hogy erre Nizza/Monaco volt félúton és mindkettő sok szavazatot kapott a család tagjaitól. Bár utólag megnézve az N94 francia-olasz határon átvezető szakaszát, az is király helynek néz ki, remek szerpentinekkel, legalább lesz kifogás miért kell még egyszer elmenni arra...
A félutas megálló végül Nizza lett, bár a Monacoi F1 pálya utcáin szívesen végiggurultam volna, de utólag azt gondolom jó döntést hoztunk. Nizza hatalmas élmény volt, 2 órába az óváros (szinte magam előtt láttam ahogy a századfordulón a színes utcácskákban a művészek abszintot kortyolva tervezgetik színpompás képeiket) és a tengerparti sétány fért bele (ott meg azt ahogy James Bond átsétál egy méregdrága szállodából a motorcsónakjához és elhúz megmenteni a világot) , de ez is elég volt ahhoz hogy feltöltődve vágjunk neki az út második felének.
A határon átérve tudatosult bennem hogy mennyivel jobbak az autópályák Franciaországban (bár Piemontban, és a többi észak-olasz régióban már ott is nagyon jó az utak minősége). Az olasz határtól egészen addig amíg át nem értünk a Piemonti tartományba (kb 170km) az út nagy részén le voltak zárva a 2x3 sávos autópálya belső sávjai, az autópálya és az alagutak minősége is látványosan rosszabb volt mint előtte (vagy utána), egy akkora lyukba is belementem az autópályán ami után a következő megállónál azért szemügyre vettem a gumikat és a felniket (szerencsére semmi kárt nem okozott). Ez valamelyest rontotta azt az egyébként felejthetetlen élményt amit a látvány adott, az autópálya szinte hullámvasútként kanyarog le a tengerszintre majd fel a hegyekre és vissza, több száz métereket emelkedve, süllyedve. Némelyik kanyar olyan éles volt, hogy a 3 sávos autópályán a 85 km/h-s sebességen is elgondolkoztam, hogy vajon nem fogja-e szóvá tenni a család a "száguldozást". Szinte minden öböl sűrűn beépítve, az autópálya szinte kizárólag viaduktokon és alagutakon át halad Genova felé.
Estére megérkeztünk Bresciába, aznapi uticélunkhoz. Bresciában remek szállást sikerült szereznünk, egy 1 éve épült, a drága szállodák minőségével vetekedő Bed&Breakfast szállodában 20 eFt-ért szálltunk meg öten, két szobában (reggeli nélkül). Vacsorázni is egész olcsón tudtunk a belváros szélén (előétel 7EUR, főétel 9 EUR) de a gyerekek valószínűleg csak arra a kézműves fagyizóra fognak emlékezni ahol életem legfinomabb pisztácia fagyiját ettem.
Másnap lassabban sikerült elindulni a szokásosnál, fáradt már a csapat és a reggeli sütizés-kávézás miatt 9:00 körül sikerült elindulni ami talán az egyetlen "nyári vakációs autópályás" élményt okozta. Tudtuk, hogy a németeknél, franciáknál a legtöbb helyen augusztusban kezdődik a nyaralás, úgy gondoltuk, ha szombaton már Olaszországból indulunk, pont előttük fogunk járni. Arra nem gondoltunk, hogy sokan pénteken (vagy szombat hajnalban) indulnak, ráadásul Svájc közel van és ott is akkor indul a tömeg. Több helyen belefutottunk dugókba, egyik sem volt vészes, volt amelyiket sikerült kikerülni a Waze segítségével, összesen kb 1 órát vesztettünk.
Az egyik ilyen kerülőnél Padova környékén egy faluban meg is tankoltam biztos ami biztos. Bár ez pénzügyileg nem volt jó döntés mert az olcsó Olaszországban 1,60-1,70 EUR/L-t jelentett a szlovéneknél az E10 most 1,20-1,30-ba kerül, de egy hosszabb várakozás után a határon az összes benzinkúton óriási sorbanállás volt a kutaknál, így valószínűleg egy fél órát vissza is nyertünk az olasz tankolással, a matrica vásárlás meg szerencsére gyorsan ment.
Utolsó megálló Ljubljana, a város, amit annyira szeretünk. Hamisítatlan monarchia hangulat, nyugis, hangulatos belváros, remek éttermek, sütizők, és egy városnéző túrához sem kell rengeteget sétálni. Aki még nem volt Szlovéniában mindenképp tervezze be, nincs messze és Ljubljanán kívül is rengeteg a látnivaló, Piran olyan mint egy csatornák nélküli Velence, aki pedig a kirándulást szereti, az a Júliai Alpokban, a bledi, bohinji-tó környékén rengeteg lehetőséget talál, A Postojnai cseppkőbarlang, és a közelében található elképesztő rablólovag-vár (Predjama vár - Predjamski grad) és története pedig minden korosztálynak felejthetetlen élményt nyújt.
És még egy szlovéniai tipp, útban Ljubljana felé/felől ejtsétek útba a Trojane-i fánkost, bár nagyon felkapott lett, emiatt a formalom is nagy, de gyors a kiszolgálás, a fánk isteni ÉS óriási, a teraszról pedig gyönyörű a kilátás, az alagút miatt az autópálya sem látszik/hallatszik.
Innentől már csak a szokásos kanizsai McDonalds és tankolás megálló maradt hátra és még épp megcsodálva a Balatont a naplemente utáni esti fényekben hamarosan hazaértünk.
Közel 4700 kilométert utaztunk de minden perce megérte, Giulia halk dorombolással tette a dolgát és élvezetessé tette a hosszú - de főleg a kanyargós - utakat is. Igazán felejthetetlen élményben volt részünk. 🚗🌤😎🍦🏝
A franciák egyébként nagyon kulturáltan vezetnek, alig láttam idiótákat (pontosítok: nem láttam) - lásd még szombat délelőtt M7-esen Balaton felé, külső sávban 170-nel és/vagy dugóban előző felebarátaink.
Autópályán szinte mindenki betartja a 130-at, ez valószínűleg betudható a sok fixen telepített traffipaxnak, az országutakon azonban nem találkoztunk ilyennel. Ott mennek is gyorsabban, 80 helyett 90-100 az általános (kivéve a 70-nel haladó biztonsági játékosokat). Rendőrt egyszer sem láttunk (kivéve egy későbbi benzinkutas esetet). Waze erősen javallott, naprakészen mutatja ahol figyelni kell, főleg ha be van kapcsolva ÉS figyeli is az ember mit mond pontosan.
A fixen telepített trafiknak ugyanis egy része szakasz sebességmérésre van beállítva, és hát volt olyan ahol ezt csak a második trafinál olvastam el. Az EU-s együttműködésről Franciaország és Magyarország között lehet hogy később tudok majd többet mondani...
Az autópályák és autóutak minősége mindenhol kifogástalan, lehet hogy nem az a német kifogástalan, de a minden elvárásnak megfelelő kifogástalan... Ez akkor volt szembetűnő amikor hazafelé átmentünk a francia-olasz határon de erről majd egy másik posztban...
A benzinárak hasonlók a német vagy olasz árakhoz, de ellentétben a szomszéd országokkal a franciáknál nincs akkor különbség ha autópályán vagy máshol tankol az ember. Persze pár centtel drágább lesz de nincs 20-30 extrém esetben 40 centes különbség. Viszont nagyon sok helyen talál az ember önkiszolgáló kutakat. Az áruházak parkolóiban széleskörűen elterjedt, és - feltéve hogy hinni lehet a régi matricáknak - még itt is sokszor E5-ös benzint kap az ember, de a hivatalos kutak is éjszakára átállnak önkiszolgáló üzemmódba. A magyarországi kártyákkal csak egyszer akadt gondom az is Olaszországban, a legkisebb kutakon is lehetett kártyákkal fizetni. Kivéve persze ha az adott kút mondjuk mégsem működik önkiszolgáló módban, ez volt az egyetlen találkozásom a rendőrökkel.
Narbonne-ban a hazaút előtti este tele akartam tankolni az autót ezért egy "rendes" TotalEnergy kútra álltam be persze a kassza már rég zárva volt (este 9 körül). Nyúlfarknyi franciatudásommal (lásd még Visa MasterCard logók) látom hogy lehet hitelkártyával tankolni, de többszöri próbálkozás után is kudarcot vallottam. Kigurultam a kút mögé és elkezdtem kiguglizni hol van a legközelebbi kút. Ezalatt beállt egy rendőr furgon és kiugrott belőle 2 vidám és egy morcos golyóálló rendőr. Oda is mentem hozzájuk megkérdeztem tudnak-e angolul és miután bólintottak megkérdeztem, hogy lehet-e ezen a kúton ilyenkor kártyával tankolni, mire a barátságos fiatal rendőr kizárólag franciául előadott válasza közben szerencsére bólintott.
Na ezek után nekik sem sikerült tankolni, de kisebb tanakodás után átgurultak a másik oldalra, majd a srác odajött és szólt (továbbra is franciául) hogy csak a kutak egyik (=másik) oldalán lehet ilyenkor kártyával tankolni. Szóval ilyen van, de egyébként flottul működik mindenhol a tankolás - viszont arra ne számítsatok hogy ablakmosáshoz vizet, kefét szivacsot bárhol is találnátok, ezt még a legnagyobb autópályás kutakon sem találtam. Az önkiszolgáló mosók cserébe éhesen nyelik az 1-2 eurós érméket de legalább sokfelé van belőle...
A lámpákra is érdemes figyelni, soknál jóval rövidebb idő telik el a zöld- sárga -piros között mint nálunk, ez egy piros lámpás kamerával megfűszerezve drága mulatság is lehet.
Autópálya díj változó a leghosszabb szakasz amit megtettünk Narbonne-olasz határ kb 450 km 19,6 EUR, az autóutak ingyenesek, ha van ideje az embernek akkor lehet költséget optimalizálni.
És végül a szomorú rész: Giuliát egyet sem láttam (ok, Olaszországban végül láttam egy francia rendszámosat...). Stelvióból többet is, 147-156-159-Giulietta pedig egész sok szaladgál, már amennyire a Renault-Peugeot hegemónia mellett lehet azt mondani hogy egész sok. A franciákban úgy látszik több a nemzeti érzés mint az olaszokban, sokkal inkább hazai autókkal járnak, az olaszoknál sokkal több németet láttam mint Franciaországban.
Árakban kb Olaszországi árakkal lehet számolni, pizza 8-15 EUR, főétel 12-20 EUR de mi ettünk 12 euróért 3 fogásos menüt is egy kis faluban. A bevásárlást meg lehet úszni horvátországi vagy akár itthoni árakon. Péksütemények nem olcsók, 2,5-2,7 EUR egy átlagos helyen, sajnos nagyon finomakat sütnek. Baguette 0,35-0,85 EUR de 1 euróért már hármat is lehet venni. Az autópálya olcsóbb mint a horvátoknál, szállás igénytől függően horvát-olasz áron.
Mindezzel együtt igazi élmény az autózás Franciaországban, jók az utak, rengeteg a látnivaló, semmi sem áll útjában egy jó kis road tripnek. Ha egyszer rászánja magát az ember nem fogja megbánni.
Kétszer elveszett amit írtam, úgyhogy elkezdem kisebb darabokban írni az élményeket mielőtt kidob a fórum mentés nélkül...
Szóval elindultunk a nyaralás utolsó szakasza felé a tengerpartra. Két lehetőséget dobott fel a Waze és a Google, az egyik az A6/A7-en, Lyonon keresztül a másik a La Meridienne-nek nevezett A75-ön. Érdekes módon bár Lyonon keresztül 70 km-rel hosszabb volt az út időben pár perc volt a különbség és miután Lyon kb félúton lett volna, a másik szakaszon térkép alapján nem találtunk első látásra is érdekesnek tűnő megállót először Lyoni megállóban gondolkodtunk.
A barátaink lebeszéltek, szerintük a másik úton legalább annyi látnivaló van, nincsenek dugók, és jóformán útdíjat sem kellene fizetni. Amikor azt is észrevettem, hogy ez az út a Millaui viadukton vezet át, nem volt kétséges merre megyünk.
Útközben rájövök hogy miért tart egy 70-km-rel rövidebb út ugyanannyi ideig, ugyanis az út egy szakasza országúton vezet. De már itt is építik az autópályát, de nem csak úgy ímmel-ámmal, annyi munkagépet meg embert láttunk, azt az 50-60 kilométert ebben a tempóban valószínűleg pár hónap alatt összerakják, és a kb 1000 km francia autópálya alapján még jó is lesz. Szóval 50-60 km-en jön a vonatozás, sokszor már félkész autópályán, dugó sehol, szépen haladunk így is. És még azt hittem a franciák is kaotikus népek de amit láttunk az alapján ezt egyáltalán nem lehet mondani.
A félút Clermont Ferrandnál volt, bár azt hallottuk, nem egy kihagyhatatlan város, mégis itt álltunk meg először. Amikor haladtunk a városközpont felé akkor derült csak ki, hogy itt van a Michelin főhadiszállása, sok letűnt kort idéző régi gyárépülettel (pl ez itt, amit pont arra használtak régen amire tippelne az ember. Akár 200-250 ezer kilométert is gurultak a kis "vonatok" egy-egy gumit tesztelve) és persze újakkal, látogatóközponttal és sok a cég által szponzorált dologgal.
A város egyik különlegessége egyébként az, hogy a környékbeli hegyláncok vulkáni kőzetéből épült a régi városközpont, aminek mondjuk elég megdöbbentő hatása van, ha egy Gotham city filmet forgatnék biztos benne lenne ez is...
A régió - Auvergne - egyébként önmagában is elég látnivalót kínál egy 2 hetes útra, akár kirándulásokra vágyik az ember, akár városnézésre, vagy csak jókat akar enni, az Auvergne-i sajt pl egész Franciaországban nagy hírnévnek örvend. Itt van egy rövid bemutató, itt meg egy jó.
Azért átgurultunk még Issoire-on is le a folyóhoz, ami állítólag bányászváros volt, hát nem tudom, de akkor itt még bányásznak sem volt olyan rossz lenni mint máshol... Innentől az autópálya egyébként meredeken emelkedni és kanyarogni kezdett majd felértünk egy "kisebb" fennsíkra, ami mutatja az ország méreteit is: a következő 250 kilométeren 800-1100 méter magasságban vezetett az út, gyönyörű dombos tájakon keresztül. Itt a hidak szerelmesei is megtalálják a számításaikat, kőviaduktoktól az Eiffel által épített Garabit viadukton át, a szerintem a hídépítés 7 csodájához tartozó, és a világ legmagasabb közúti hídjának valamint leghosszabb ferdeköteles hídjának számító Millaui viaduktig. Na itt meg is álltunk, egy jól kiépített parkolóból lehet elsétálni a kilátópontig és gyönyörködni abban hogy mit tud alkotni az ember - és persze a lenyűgöző tájban.
250 kilométer után talán még annál is gyorsabban ereszkedve mint ahogy feljöttünk (7-9%-os lejtőkön) hirtelen megváltozik a táj megjelennek a mediterrán tetőcserepek a szinte már spanyol stílusú házakon, és a növényzet is a horvát, olasz tengerpartot kezdi idézni. Nemsokára rátérünk a Földközi tenger partján végigfutó A9-re, ahol már sokkal több a kamion, a legtöbb spanyol (de sokszor pl román stb) rendszámmal és persze sok autó amin látszik hogy nyaralásból jön vagy oda igyekszik. Nemsokára feltűnnek a Pireneusok magasba törő csúcsai is és mi megérkezünk úticélunkhoz, Narbonne közelébe.
