Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2008. március 22., 110328 km
Szombat van, a Ferrarik az edzésen éppen szétkalapálták a mezőnyt, mihez lehet fogni ilyenkor? Nézzünk át a sógorékhoz, az idő tűrhető, az Alfa alig várja, hogy indulhasson...

Mire Pozsonyba értünk, már azt is kigondoltuk, hova megyünk - ezúttak a mayerlingi tragédia színhelyét látogatjuk meg. Mivel majdnem tíz óra volt, mikor indultunk, pozsonyban vettünk 261 koronáért tíz napos osztrák matricát, a faluzás ilyenkor megduplázza az utat. Mivel novemberben végre elkészült az osztrák autópálya Pozsonyra kapcsolódó szakasza, rögtön ki is próbáltuk. Meglepően kevés volt az autó, így nagyon simán jutottunk előre, bár érzésre sokkal hosszabb volt az út, mintha faluzva mentünk volna. Több tíz kilométerrel hosszabb az új szakasz, cserébe viszont nem kell sorakozni, lámpánál zöldre várni. Szabályok szerint autózva 51 perc alatt értünk Vösendorfba, a shopping citybe, ami nem egy rossz idő, faluzva ha jól emlékszem 2 óra szokott lenni. Ami nem volt teljesen jó, hogy a Garmin az új utat egyáltalán nem ismerte, így sokszor a levegőben úsztunk és nem lehetett rábízni magunkat. Az A4-re érve újra minden rendben volt.

Vösendorfban egy gyors megálló következett, a Nordsee-ben egy kis halat ebédeltünk 19 EUR-ért, majd Mödlingbe navigáltunk.

Mödlingről a KD kézikönyv semmit nem ír, így bízzon az ember a mai kommersz utikönyvekben... Minden esetre a Garmin ismerte a Huszártemplomot (Husarentempel), így a könyvre nem is volt szükség, a történelmi hátteret Éva úgyis fejből fújja. Mödling egész hangulatos hely, főleg a templom felé vezető fákkal övezett rész. Ennek ellenére meglepetésként ért, mikor a Garmin kijelentette, hogy megérkezünk, ugyanis az erdő szélén voltunk, ahonnan gyalog kellett tovább menni.

Picit meg is ijedtem, hiszen nem voltam erdei túrához öltözve, ráadásul az idő is olyan volt, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső. Ennek ellenére nekivágtunk, bár nem nagyon sejtettük, merre kell menni, hiszen a turistautak jelölve voltak, csak éppen nem volt kiírva, hogy hova vezetnek. Fél óra bandukolás után az ösvényünk ismét lejteni kezdett, ezért elhagytuk és próba szerencse alapon a bal ösvényen elindultunk felfele. Jó tíz percnyi emelkedés után az út kiszélesedett és a hegy tetején megláttuk a templomot. Ismét letértünk, hogy toronyiránt egy nagyon igényes emelkedőn győzzük le a hegyet. Itt már húsz lépésenként meg kellett állnunk, a tél alaposan kikezdte az amúgy se túl fényes kondíciónk. Az utolsó lépéseket már csak alapos koncentrálással tettük meg, a lábaink már inkább más foglalatosságot kerestek volna.

Odafenn aztán végre kifújhattuk magunkat, bár itt is elakadt a lélegzetünk. Itt azonban más miatt - a tempomból fantasztikus kilátás nyílt Bécsre, az egész város a tenyerünkön hevert. Leültünk a padra és Éva elmesélte a hely történetét. Mödling több, mint ezer éve lakott, ill. akkortól vannak írásos emlékek. A múlt században főleg Bécsnek, illetve a bécsi erdőnek köszönhetően volt kedvelt. Az általunk meglátogatott Huszártempom 1813-ban épült és nem tipikus templomot kell elképzelni, hanem egy klasszicista, nyitott épületet, vastag oszlopok által tartott háromszög alakú homlokzattal. A templom lényege a fantasztikusan kiválasztott hely az Anninger fennsíkon, mintegy modern Olümposzként emelkedik ki a varázslatos fák közül. Az Aspern és Deutch-Wagrami harcok, illetve az ott elesettek emlékére épült. A legenda szerint Prince Johann of Liechtenstein az életét megmentő 4 huszárja emlékére nevezte el Huszártempomnak. A templom felirata is osztrák hazaszeretetről szól - A császárért és hazáért. Az osztrák monarchia kiváló nemzeteinek emlékére.

Látogatásunk fő célja Sissi magyar királynő egyetlen fiának, Rudolf tragikus halálának megismerése volt. A Huszártempom volt az hely, melyet Rudolf 1888-ban kiszemelt öngyilkossága színteréül. Az oltárszerű templomban állva a város felett, a tiszta levegőt mélyen beszívva és az örökzöld fák suttogását hallgatva egy lépéssel közelebb kerülhetünk, hogy megértsük a herceg döntését. Pisztolygolyó által kívánt meghalni, mintegy szimbolumaként a II. Vilmos által színrelépő politika, illetve a monarchiát fenyegető háború ellen. Rudolf viszont túl gyenge volt, hogy megtegye a végzetes lépést, ezért társat keresett egy közös öngyilkossághoz. Mizzi Caspar volt a kiszemeltje, a "madam", aki élete utolsó éveinek oázisa volt, de Mizzi kinevette és nem volt hajlandó hallani sem a halálról.

Egy évvel később aztán megtalálta a támogatást Mary Vetser 17 éves bárónő oldalán és bekövetkezett a mayerlingi tragédia néven ismert talány. Máig nem lehet tudni, gyilkosság vagy öngyilkosság történt, illetve ki kinek a keze által halt meg.

Utunk Mayerlingbe vezetett, ahol a vadászkastély, túránk fő célja a husvéti ünnepek miatt zárva volt. Picit elszomorodtunk, hiszen a kép nem lehet teljes, ha nem láttuk a helyet, ahol megtörtént a tragédia. Csináltunk pár képet és megfogadtuk, hogy az első adandó alkalommal visszajövünk.

Mivel Rudolf sírhelyét már láttuk Bécsben, a nap befejezése Mary sírja volt. Mivel a császári család hallani sem akart Maryról, illetve a halálesetre teljes volt az embargó. A halott lányt felöltöztették, a szétlőtt fejre tollas kalap került és a közeli Heiligenkreuzba kocsikáztak, az ottani kolostorba. Valamivel éjfél után értek oda, a fagyos föld miatt nem tudták azonnal eltemetni. Csendőrök segítettek a sírt kiásni, hogy másnap reggel a legnagyobb titokban sor kerülhessen a temetésre és Bécsben megkapják a tömör hírt: Minden elrendezve. Heiligenkreuz máig egy aprócska falucska, az élet a helyi cisztercita kolostor körül zajlik. Keresztény körökben nagyon fontos központról van szó, 2007 szeptemberében a pápa is meglátogatta. A kolostor körül semmi jel nem utal a mayerlingi tragédiára, így nem sokat időztünk itt. A helyi temetőt próbáltuk megtalálni, de eredménytelenül. Negyed óra tekergés után feladtuk, sem a Garmin, sem a térkép nem jelöli a temetőt. Végül a kolostorban
kértünk és kaptunk segítséget, a temető egy rejtett mellékutcácska végén van. Akit érdekel a pontos hely: N48°03.682', E016°08.596'. Aki pedig több információt szeretne, megtalálja például itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maria_von_Vetsera.

Hazafele még megálltunk Badenben, a híres fürdővárosban, de az erős szél miatt inkább az kellemesen kifűtött autóból néztünk körül. Fél hatkor értünk haza, valamivel több, mint 300 km-t tettünk meg.