Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az egész történet évekkel ezelőtt indult. Kocsi kellett, mert összeköltöztem párommal, és az olaszt sajnáltam az utcán tárolni. Már akkor is nézegettem Grande Puntot, GT-t, szigorúan 1.9 diesel motorral.
Aztán Saxo VTS lett, de az egy másik történet, meg az is hogy utána miért lett Volvo V70 T5-öm...
Naszóval a kapcsolatnak vége lett , sajnos a szép Alfámnak is, így elkezdtem nézegetni valami futkározós kocsit a Volvo helyett, mert az egy közlekedő edény, nagy, kényelmes, erős, de semmi élet nincs benne. Így lett Panda 100HP-m...
Cimborám, akit nem kívánok nevén nevezni, párszor szóba hozta, hogy egy ismerőse autót kénytelen cserélni, és hogy milyen megkímélt, karban tartott stb, a srác régi autója, valaki biztos jól fog járni vele. Néha említette, hogy épp hogy állnak az autócsere programmal, keresik a megfelelő utódot, stb. Arról is beszámolt, mikor megtalálták. Az a megtiszteltetés ért, hogy cimbora levitt magával AlfaCityre, egy strandkorlát-kék GT-vel. Már nem először ültem benne, és tetszett ahogy mozog (persze a futómű picit optimalizált volt, meg motorikusan sem az elérhető alap benzines verziót birtokolja, hanem a kínálat másik végét, szóval az az út egy bussojárás volt :D ). Út közben szóba került a barátja autója, megint végig kellett hallgatnom, hogy mennyire jól fog vele valaki járni, stb. Aztán poénból megkértem, érdeklődje már meg, mennyi kagylót kellene adni érte. Tesztnek jó volna, ha ez a gép is megkotlik alattam, akkor
bennem van valami komoly hiba. Picit meglepődtem az áron, mert többre számítottam, de nem árulni akarta a kocsit, hanem eladni. Hazafelé megnéztem magamnak, mentünk egy kört vele, meggyőzött, így pici gondolkodási időt kértem. Aztán pár nap múlva jeleztem, hogy meg se hirdesse, elhozom. Ma a nevemre vettem, 3 napja nálam van, és még működik!