A mai nap fejleménye Fairlane billentyűzetéből
I. Bevezetés
A napokban ugye megszületett az elhatározás az üzemi fékezőberendezés, a kirepedt féltengely-gumiharang, illetve a búgócsigává avanzsált BH kerékcsapágy cseréjéről.
Tegnap be is szereztem a szükséges hozzávalókat, és némi gondolkodás után arra jutottam, hogy nem magam állok neki, hanem megcsináltatom valami sok alfát látott emberrel, és egyben átnézetem az autót is. Bejelentkeztem a Ber-do féle szervizbe ahol ma reggel fogadni is tudtak.
II. Cselekmény
Még sosem jártam a Ber-do környéken, de némi googlemaps tanulmányozás után relative könnyen odataláltam reggel. A megbeszélt kilenc órás időpont előtt már egy félórával sikerült odaérni.
Pár perc várakozás után egy kollega ki is nyitotta a céget, megbeszéltem vele a kívánságaimat: fék, csapágycsere, autóátnézés, ésatöbbi...
Ezután elindultam buszmegállót keresni, hogy bevergődjek a céghez kenyérre és benzinre valót keresni. Köszönhetően annak, hogy a buszmegállóból valami faszarcu eltüntette a menetrendet, a még faszarcubb BKV átszámozta a járatát 82-ről 184re, illetve hogy a legeslegfaszarcubb buszsofőr fordított irányba tette ki a menetirányt jelző táblát, sikerült belátogatni pestszentimre kies vidékére, és mintegy háromnegyed órával megnövelni az amúgy is másfél órára becsült berdótóltömeggelsapbaérési menetidőt.
A cégnél sokminden nem történt, szokás szerint egy csomó meló várt, egy valag mailt irtam, oltottam némi tüzet, illetve ma is kispórolták a húst a tárkonyos ragulevesemből...
Egy telefonos érdeklődés után négy körül indultam a vasért, és már rutinos tizennyóckerjáróként, röpke egy és háromnegyed óra alatt el is értem célpontomat.
III. Tetőpont
Már hallottam párszor az András nevü szerelőbácsiról, de gyerekek, ez télleg teljesen jó fej, vagy egy órát eldumáltunk a kocsi mellett, mesélte a sztorikat tonnaszám :) ....
Átnézte a vasat, szerinte motorilag rendben van, rozsda niccse, de a két első lengőkar ánblokk cserés.
Miután elváltunk óvatosan próbálgattam a vasat, és bakker, az utóbbi hetekben fokozatosan erősödő csapágymorgás után már nem is emlékeztem, hogy ez ilyen halk is tud lenni... Aminek nem kell, az enm búg, a fék nem visít finom lassításkor. Az új ferodo-brembo kombónak még ugye össze kell kopnia, de remélem beválik...
Szal ha lehet ilyent mondani, ember és ló eggyé vált szerdai péntek esti városon át araszolásban. Éreztük egymás forró testének mozdulatait; én talpamon az út hupáit, Ő a gázpedálján a negyvenötös lábam simítását, Ketten együtt a forgalom zaját, a szarulbeállitottlámpás autóstársak fényjátékát...
Ha adódott némi hely az úton, picit megtapostam a pedált, erre ötezres fordulat környékén kellemes dorombolás volt a reakció... Talán ez hozta meg a kedvem a továbbiakhoz...
Szal jött az ötlet, hogy meg kéne hajtani a vasat rendesen, úgyis száz körül volt a leghangosabb a kerékcsapágy.
Nosza, M0ásra fel. A péceli úton kiaraszolás, majd M0.
Kamionok maradnak el a tükörben, élvezem a motorhangot, a suhanást, ugyanakkor próbálom magam rábírni, hogy azé mégse kéne bejáratós fékkel emberkedni ugye.
Visszaveszek száz körülre, ügyelek a követési távolságra.
Átgondolom az autó közeljövőjét: akkor most ez megvan, még jön a lengőkarcsere, aztán némi optikai helyrepofozás krisznél, aztán le kéne cserélni a nyári felnit mer mér ne, Esetleg hideg téli estéken legózhatnék a beltéren, jöhetne némi bőrözés, karbonozás mittoMén....
Közeledik a lehajtóm, amúgyis a külső sávban vagyok, index, finoman húzódok ki a lekanyarodóba, gázpedál fel, hagyom, hogy a motorfék tegye a dolgát....
IV. Finálé
Ekkor jött a "csatt"... Nem is "csatt" volt igazából, hanem inkább a "patt", vagy "pakk" hangutánzókkal tudnám leírni a hangot amit hallottam... Nem volt hangos, de kellően feltűnő. Talán mint amikor az ember a fogával tépi le egy rugalmas nyálonzacskó sarkát.
A "pakk", és az abban a pillanatban a műszerfalon felvillanó akkumlátor piktogram azonnal beindította az idegpályáimat: Motorhang nem változik ez oké, egyenesen megy, defektet nem kaptam, óvatos fékrelépés, mert közeledik a körforgalom, ez is fog. Vazze akku pilácsa az a töltés. Nincs töltés. Mérnincs? Mert elszakadt az ékszíj. Mérszakadt el? Mermittomén. De várjunk csak! Agyamban is pilács fel, és hangosan is kimondom, innen jött a pár nappal ezelőtti füst bazeg, tuti, mágse az útszéli unóból ami mellett megálltam... Valami toszta a szíjat, az füstölt... De azóta mér nem füstölt? Vagy vinnyogott? A fszom az ilyen szíjakba.
De hogy jutok haza? Még kb öt km van hátra, a 74es akku biztos kibírja. Közben sok om mani padme hum-ot mormolok, hogy kibírja, és hogy ne ugorjak ki az ülésből... Felesleges fogyasztókat lekapcsolom, venti, rádió nem kell...
Sikeresen hazaérek, beállok az udvarba, zseblámpa elő, feltépem a géptetőt, és egy kifényesedett fekete kígyó kacsint rám a generátor mellől.
Végiggondolom, hogy mitől szakadhat el egy szíj... Hát persze, nyilván megszorult!
Generátor: ez forog könnyen.
Klímakompresszor: ez is forog, különben sem volt bekapcsolva...
Főtengely feletti szíjfeszítő: bazeg ezaz, ez ezze meg a gumit, meg se mozdul...
V. Epilógus
A faszér van az, hogy ha sürgősbe megcsináltatom a gépet, hogy tudjak vele rohangálni a hétvégén, akkor kiderül, hogy még egy ötvenest bele kell ölni a futóműbe, aztán meg hazafele eltépi a faszom szíjat....
Ráadásul honnan szedjek a napokban szíjat, görgőt, meg embert aki kicseréli?
Update:
A görgőből a csapágy kipréselhető, 6304ZZ mégygörgős porvédős csapágy kell helyette. 1250 ft, míg egy komplett feszítő 8000....
A szíjak: D4PK962 és D5PK1285
