Idő közben elkerült az autó a fényezőhöz, ahonnan remélhetőleg egy-két héten belül el is hozhatom, immár Rosso 130 színben pompázva, illetve alváz/üregvédve. Amíg távol volt, elkezdtem bevásárolni a "tuning" alkatrészeket, hogy mire hazaér, csak össze kelljen rakni. Hosszas utánajárás eredménye lett, hogy az állítható Koni gátlók mellett döntöttem, illetve az Eibach ProKit rugók és a Powerflex szilentek segítik majd a bódét feszesebben mozogni. A becsavarozható bukócső (mert nem keret, csak 4 pontos half-cage) egyenesen Olaszországból érkezett, az OMP-től. Ez egy picit csalódás volt, a beszereléshez mellékelt tartó konzolt módosítani kellett, és egy korábban látott szintln 75 OMP csőhöz képest ez nem szedhető darabjaira, tehát egybe van hegesztve, így kicsit trükkösebb a ki/beszerelési procedúra, dehát ez van, ezt kell szeretni. A lista még nem véges, van még egy-két apróság a tarsolyomban, de erről majd később. Az összerakás persze nem lesz ilyen egyszerű, mert még az első/hátsó futóművet le kell bontsam alóla, hogy minden porcikája le legyen homokszórva/szinterezve, csak ezután tudom összerakni. Hamarosan a motor is felkerül az állványra, ha minden igaz csak egy generál kell neki és egy kis festés, és mehet vissza a helyére. Remélhetőleg mostantól felgyorsulnak az események, muszáj lesz, mert nyáron már használni szeretném. Nagyon várom már.
Szerk: A kasznizás után, de még a fényezés előtt, kivéstem a beltérből a hangszigetelő réteget, négy délutánnyi csavarhúzó, kalapács, kés, hígító kombó szenvedés, mivel szárazjeget nem kaptam sehol. Nem volt egy leányálom, de legalább kicsivel több mint 6kg cuccot kapartam össze végül. Remélem a rücsi ami helyette lett befújva, nem nehezebb :)
Az autót 2012 májusában hoztuk el előző gazdájától, aki azzal a reménnyel adott túl rajta, hogy ezentúl nem egy félig leszakadt fóliasátor alatt fogja szívni a nap a színt a vedlő karosszériáról, és nálunk több esély van rá, hogy új gazdára leljen.
Ez sajnos nem történt meg egészen 2014 augusztusáig, amikor úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom tovább hogy egy ilyen autó ilyen sorsra jusson, ezért elkezdtem megbarátkozni vele. Sajnos üzemképtelenül és elég rossz formában pihent az utcán, ezért szépen lassan elkezdtük a feltámasztását. Eleinte a sok állás, és a törődés hiánya miatt több sebből vérzett. A lyukas üzemanyagtank, és a hibás kábelköteg csak a kezdet volt, amint sikerült életre kelteni, előjött egy újabb hiba, rendes olasz autóhoz híven. :) Először az volt a terv, hogy műszakilag rendberakjuk, hogy legalább újra részt tudjon venni a forgalomban, de végül arra jutottunk édesapámmal, hogy jobb lesz, ha még az előtt kijavítjuk minden hibáját, mielőtt túlságosan megszeretném. (Meg hát nem is ment..) Így hát lelkes amatőr módjára, délutánonként munka után elkezdtem darabjaira szedni, és végül 2015 októberében elvittük a csupasz karosszériát javításra, ahonnan már haza is érkezett. Jelenleg fényezésre vár, remélem idén nyárra elkészülünk vele. Annyi biztos, hogy nem a gyári állapot visszaállítása a cél, hanem megpróbáljuk jobbá tenni ahol csak lehet. Amolyan restomod-utcai-versenyautó az elképzelés. Fogunk még vért izzadni érte, de így legalább valóban a sajátomnak mondhatom majd.
