Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Pénteken este azt vettem észre, hogy miután megálltam a BVSC előtt, gőz tör fel a motorház alól. Megszemlélve az esetet azt láttam, hogy valahol elcsöpög a hűtővizem és fogy a tartályból a szép piros vére a kocsinak. (Attól piros, mert a fagyálló ilyen színű benne.) Feltöltve a tartályt és hazaérve kiderült, hogy az egyetlen olyan öreg gumicső kezdett el ereszteni amit anno nem cseréltünk ki. Most megbosszulta magát.
Szombaton vízzel feltankolva elindultam Aszódra a szerelőmhöz, útközben az autópálya minden pihenőjénél megálltam hűtővíz-szintet ellenőrizni és utántölteni. Hideg motor és hűtővíz mellett a cső nem engedte a vizet, de melegen már "pisilt".
A szerelőhöz másnap reggel hidegen elvittem, ő kicserélte a csövet, feltöltötte a rendszert és befokolta fagyállóval.
Ezután ellenőriztük az olajszinteket és sajnos megállapítottuk, hogy a karternél a motorból csöpög az olaj, mert nem tökéletes a tömítés. Következő olajcserénél olaj le, karter le, olaj eltűntet, lemos, majd az olaj- és zsírmentes felületeket tömítjük és összeszereljük. Egyúttal olajszűrő is lesz cserélve. Addig is töltöttünk rá olajat.

Mint reggel írtam, a napom elég zsúfolt lett, ahogy várható volt. Ráadásul az idő is elég barátságtalanra vette a formát.
De nem csüggedtem el. Amíg imádott négykerekűmet kormányoztam, azaz inkább röptettem az út felett jó zenéket hallgattam, néha lehalkítottam és a motor duruzsolását, dörmögését, harsogását hallgattam, amitől futkosott a hátamon a hideg. Kerek perec kimondom, ahogy szoktam:
Szar ez a nap, de mégis széppé tette az érzés, a bizsergés, az öröm, ami nyomán letörölhetetlen vigyor ült ki az arcomra. És amikor egy gázadásra vagy gázelvételre fújtatni vagy hörögni kezdett a pimasz olasz kurva, akkor a fürkésző tekintetek kereszttüzében büszkén emeltem fel a fejem: IGEN, ő az enyém.
Imádom ezt a tepsiseggű olasz ribancot, úgy ahogy van. Hisztisen, mérgesen, durcásan, makrancosan, bújósan, dorombolósan..
Akkor is ha kiszámíthatatlan, szeszélyes és makacs. De ha egyszer belemelegedik és belejön a ritmusba, akkor egyszerűen kimeríthetetlen örömforrás. Bár most keménykalapot hord, megkapta a vastag kabátot a tél miatt, de már alig várom a tavaszt. És arra a sunyi, vigyorgó képére van írva, hogy Ő is. Igen, nem ez, hanem Ő.. Ez az alfa vírus!!!
Ha vacak a kedvem, akkor csak beülök és megyek egy keveset. Máris oda düh és bánat. Felér egy relax hétvégével.
Néha, amikor már nagyon unom a taposómalmot és úgy igazán ki akarok kapcsolni, magam mögött hagyjni a világot, többnyire szó szerint veszem ezt és ha nem is a világot, de aki utamba akad azt magam mögé utasítom. Hogyan?
A módszerem egyszerű! Lévén tipikus autóbuzi pasi vagyok és a szerencse megáldott egy szép és gyors autóval.
Most ugathat a sok jürgenvagenes mercis, bmw-s, audis és a többi proli, hogy az alfa szarolasz. Mégis többen nézik meg hevesen dobogó szívvel az öreg 13 éves olasz gépet, mint a tömegcikk vadiúj német vackot. Igen, sokat eszik, költséges, stb.. De ez nem pusztán autó. Ez életérzés! Aki nem tapasztalta, az ne dumáljon bele, amúgy is ez az én sztorim . :)
Szóval nem is autó őnagysága, szinte már nő. Csak rosszabb. Többe kerül, hisztisebb, nem szereti, ha nincs eléggé kényeztetve. Elég mediterrán jellem a drága. Vad, tüzes, magával ragadó és kiszámíthatatlan. Keresnem kéne neki egy olyan igazi mediterrán NŐI nevet.
Visszatérve az eredeti fonalhoz. Fogom a kis drágámat, beülök, elindítom és megvárom amíg a gyönyörű V6-os szív bemelegszik, hangja a rekedtről átvált igazi hárpiásan ércesre, ami - ha a motor elér egy bizonyos fordulatot - velőtrázó sikolyba torkollik. Nos amikor már ezt a hangtartományt vélem felfedezni és a vízhőfok mutatója is bizonyíték gyanánt a 90-es jelzésen pihen, akkor tudom mi következik. Kapu kinyit, kigördülünk. A lakást egy erős gázadás során keletkező hangorkánnal búcsúztatjuk. Én vagyok a karmester, Ő pedig egy személyben az összes zenész.
És ahogy ez a zenekar megszólal.. Mindenki aki fültanúja a koncertnek, az felkapja a fejét és a forrás irányába fordítja. Van amikor csak fordítaná, mert bizony a koncert nem áll meg az első futam végén. Kuplung be, jöhet a kettes, kuplung ki, majd gáz.. Többnyire padló, hogy kiereszthesse a hangját. Imádom hallgatni, nem tehetek róla. Nem tudok sem a hangjával, sem a mindent elsöprő temperamentummal betelni. Beletelik némi időbe amíg elérem az autópályát. Addig csak flörtölünk egymással. De amikor végre kijutunk a nyílt pályára, akkor nincs mese, a húrok közé csapok. Nem tehetek mást, mert hívogat, csalogat, arra sarkal, hogy éljek a benne rejlő tűzzel, erővel, vadsággal. Tehetnék mást? Aligha. Akinek az ereiben vér helyett olaj és benzin keveréke csörgedezik, kinek a benzinszag bűz helyett parfüm és kinek a jobb első ülés a kényelmes utasülés helyett maga a kínpad, az tudja mire gondolok. A többiek csak sejtik. Vagy még azt sem.
Ő csábít, én pedig nem tudok ellenállni a kísértésnek. A hangorkán erősödik, a lábak mozognak, a kéz a kormányt markolja ha éppen nem a váltón matat. Az eredmény nem más, mint sebesség. Nagy sebesség. Sokak számára riasztó, elérhetetlen, ismeretlen tempó. Nekem egy külön világ, ahol nem létezik más, csak Ő és én. és persze az elsuhanó környezet, a tovatűnő táj. Ha utolérek valakit és az nem enged el, akkor vagy megvárom amíg jobb belátásra tér, vagy csúnyán a porig alázva körbe autózom és faképnél hagyom. Mindez egyszerre nyugtat meg és pörget fel. Aztán a száguldásnak persze van vége is, amikor megérkezik az ember. Ilyenkor felfrissülten, széles mosollyal a képemen érkezem meg. Hová? Az legyen az én titkom. Legyen annyi elég: Hozzá! De ez már egy másik történet. :)

A serifftől szerzett áramtalanító kapcsoló kulcsa bekerült a jelenlegi helyére, mert azt sajnos anno sikerült eltörni. Újra tisztességes módon néz ki a főkapcsolóm :)

A gyári W5W helyzetjelző helyett bekerült egy fehérledes helyzetjelző. Hát szó ami szó, van különbség :)

A hegesztett váltóházból több helyen is jött az olaj, így most egy sérülésmentes darabbal lett lecserélve a javított. Emellett egy új nyelestengely szimering is érkezett a régi helyére. A generátor fel lett újítva. Ideje volt, már alig töltött. Történt még sok apróság, amiket nem tudok felsorolni.
A kipufogó kapott a katalizátor utáni első dob helyett egy egyenes csövet, de mivel az túl zajos így vissza lett cserélve a gyárira. Majd kap két rezo-csövet és akkor némileg szelídebb lesz a hangja.

Végre 3 év álmodozás, tervezgetés után eljött a várva várt upgrade, a kipufogó ideje. Egy roppant előnyös vétel során hozzájutottam egy Ragazzon dupla OO DTM 70-es rendszerhez és ezekkel együtt egy új első dobhoz is, amiket ma sikerült felszerelni. A különbség ég és föld. Fantasztikus az új hang. Nagyon tetszik, mind optikailag, mind pedig akusztikailag.

Közel három év keserves szenvedése után végre sikerült beszereznem a keménytetőbe az üveget. Ezúton is köszönet Koryy-nak a segítségért, nélküle még most sem lenne meg. Ahogy az időjárást nézem most ki is lesz téve beázás elleni tesztnek. Azért remélem nem kell erre az évre teljesen elfelejtenem még a vászontetőt :)

A gyári 15cm-es "hangszóró" helyére beszerelésre került egy ajándékba kapott 20-as SAL, amíg jobbra nem telik. Ami a hatást illeti, nos végre van mélyhang zenehallgatás közben, ha nem is olyan sok. Beszereléskor viszont megizzadtam rendesen, nem volt egyszerű eset úgy megcsinálni, hogy külsőleg ne látszódjon változás.

Ködlámpa megpucolva, beszerelve. Máris nyugodtabb vagyok :) Tényleg megvolt 5 perc alatt a komplett csere :)

Ma megvettem a két ködlámpát, szépen megtakarítottam és már csak a beszerelést várja. Hétvégén az is meglesz azt hiszem.