Mutasd

>> Egyéb2016-03-14

Az oldtimer&youngtimer magazinban cikk Papp Zoltántól szó szerint:

"Múlt nyári látogatásom óta feltámadt sok éves tetszhalálából az Alfa Múzeum, de az információk szerint a korábban kiállított autóknak most csak körülbelül a negyede látható; így tán még értékesebb és érdekesebb a Blue Team.
A néhány angol és olasz nyelvű cikk alapján volt egy homályos elképzelésem, hogy versenycsapatról lehet szó, akik mindenféle spéci Alfákkal nyomulnak. Gippo Salvettinek hívják a főnököt, képzeletemben egy kopott farmeres, piszkos fehér trikós, egymásra borított gumikon ülve cigarettázó, olajos kezű, borostás pasas jelent meg, valahol negyvenes évei elején. Valahogy úgy, mintha Gerard Butler lenne a főhős egy autós filmben. A cigi stimmel, de más semmi - Gippo öltönyös, rendkívül elegáns úriember, jócskán benne a nyugdíjas korban. Eltartott egy darabig, míg eljutottam hozzá, ugyanis a gyűjtemény nem nyilvános, a fizikai helye sem; s egy e-mailcímet lehet kinyomozni, aztán néhány levélváltás után kiderül, hogy a jelentkező elég megbízható-e, hogy betehesse a lábát a Milánótól nem messze lévő szentélybe.
Kiderült, hogy csak két órám van, Gippónak mennie kell - két fényképezőgép, állvány elő, gyorsan készítek pár portrét, váltunk néhány mondatot, aztán spuri körbe!
Huhhh, lenyűgöző. Maga a csarnok nem különösebben látványos, de ami benne van, az valami fantasztikus. Ha csak az időrendbe állított autókat nézzük, az is elég lenne - a gyári múzeum után ez a világ leggazdagabb háború utáni Alfa-kollekciója. Egyedi, 1947-es, Pinin Farina karosszériás 6C 2500 sporttal indítunk. Utána sorban az első komolyabb sorozatban gyártott Alfa, az 1900 különféle (gyári, Colli, Lombardi és Touring felépítményekkel szerelt) kivitelei, majd mindenféle Giulietta, Giulia, Spider, 2000, 2600. Bertone- Touring- és Zagato-tobzódás a köbön, már ami a karosszériákat illeti. A falakon mindenhol relikviák, poszterek, kormánykerekek, alkatrészek, rajtszámok, fotók, utcanév- és emléktáblák (Viale Nicola Romeo; Piazzetta Autodelta, Carlo Chiti aláírásával), de ami még meglepőbb, biciklik, versenymotorcsónakok és pedálos autók is viselik a kígyós emblémát, sőt Ansaldo Fossati traktorhoz való motor is van. Körberohanok, igyekszem mindent lefotózni, kapok egy finom kávét, megint váltunk pár mondatot - megtudom, hogy Gippo 1971-ben kezdte a gyűjtést egy Giulia SS-szel, azóta folyamatosan bővül a kollekció. Van néhány olyan darab, amelyet régen még elviselhető összegért meg lehetett szerezni, mint például a GTA Corsa, a mindössze 105 példányban készült 2600 Zagato, vagy épp a hasonlóan ritka, 112 darabos szériát megért Tubolare Zagato, ma viszont vagyonokat ér. Gippo elmondása szerint inkább nyűg a nagy érték, mivel semmit nem ad el, de biztosítást természetesen köt rájuk, gondolom, azért lennénk néhányan, akik szívesen átvállalnánk a terheket, ha tehetnénk.
A galérián két sorban még vagy harminc autó áll, egyik oldalon az ötvenes évek olcsóbb típusai, mellettük néhány olyan kivitel, amiről még nem is hallottam: Alfa Romeo (Renault) Dauphine, Vignale karosszériás 2000 Sprint, 2600 OSI, valamint pár szervíz és kísérőautó. A másik sorban főleg hetvenes-nyolcvanas évekbeli érdekességek; Giulia Super specializzata, Alfasud Giardinetta, Alfetta Ambulanza, 75 Carabinieri, jobbkormányos Alfetta GT kabrio, elképesztő...
A könyvtár kábé ötezer kötetes; nagyjából háromezer Alfa Romeo-témájú könyv, katalógus, prospektus, árlista, album van közöttük, a polcokon serlegek, modellek, még a szőnyeg is Alfa-emblémás. A kis tárgyalóasztal túloldalán egy tűzhely. Úgy ám, egy konyhai tűzhely. Ez is Alfa Romeo. Az 1940-es évek végén készült, állítólag kettő darab maradt fenn belőle; a másik a gyári múzeumé.
Gippo megkérdezi, itt megvagyok-e, majd mutat egy kis átjárót, menjek nyugodtan. A folyósón poszterek, a végén egy újabb terem: egyik felén egy gyönyörű Montreal, majd sorban a hetvenes évek jellemző, nagy szériás típusai: 2000 Berlina, Alfetták, GT-k, GTV-k (turbodelta is!!!), Alfasudok, Sprint Veloce, Arna, 33 változatok, Giulietták, néhány Alfa 6, 90 és 75, a sor végén egy SZ.Hú.
Félig kábán visszabotorkálok az irodába, elmondom Gippónak, hogy simán el tudnék itt tölteni két hetet. Hamiskás mosollyal közli, a másik házában még van hatvan autó. Passz, feladtam, hogy be tudjam fogadni az ingereket. Még megbeszéljük, hogy ha legközelebb erre járok, esetleg ki is vihetjük valamelyik autót, de ahhoz kell a szerelője, meg sok egyeztetés..."

Vegyétek meg a magazint nagyon jó.