Miután Szeptember elején megemeltük a kis 145-öst megtudtuk, hogy ugyan 48.000 km van benne, de ettől még a 26 év nedvessége és párája megtámadta a felületeket. Elsőre úgy tűnik, hogy csak felületi rozsda van rajta, de az azért akad bőven.
Most, hogy már 1 hónapja itt van velünk, és lett hely a garázsban, nekiálltam leszedni a küszöb spoileroket és kiszedtem az első kerékjáratokból a műanyag dobbetéteket, hogy lássam, mi rejlik ezeken a helyeken, másrészt, hogy amihez hozzáférek, ott lekezeljem először rozsda átalakítóval, majd lefújjam üregvédővel.
Elsőként a küszöb spoilerok kerültek le. Leszedése könnyű. Alul tartja oldalanként 4 vagy 5 csavar, majd ha ezeket eltávolítottul, úgy meg kell húzni erősen, de finoman a spoilert magunk felé, ugyanis oldal irányba is tartja 4 vagy 5 rögzítő patent. Ezek szoktak eltörni, illetve ezeknek a patentoknak a rögzítő fülei. A jó hír, hogy a spoiler alatt nincs szétrohadva, sőt még csak felületi korróziót sem találhatól. A rossz hír, hogy megvan az oka amiért csálén állt a spoiler. Sajnos jópár a rögzítő patentokat tartó fül le van törve és a rögzítő patentok jó része is elég viseltesek. Ezt leszámítva viszont nagyon jó állapotban van a spoiler is és alatta a küszöb is. A műanyag küszöb spoilert pedig majd a műanyagos kijavítja.
Ezután következett az első dobbetétek eltávolítása. Ez sem nagy történet, de fel kell emelni és el kell távolítani hozzá a kerekeket. Ha a kereket kint vannak, úgy már könnyen el lehet távolítani a rögzítő patentokat (a kerékjárati ív első részében) illetve azt a 3 csavart ami még a fém doblemezhez rögzíti. Ezt követően én élőről haladva szedtem ki a dobbetétet.
Oldalanként jó fél kiló por, falevél és sár kombója jött ki mögüle, főként a dobbetét és a küszöb találkozásánál, de volt mocsok máshol is bőven.
Miután a dobbetétet kiszedtem, első körben kimostam a dobbetét mögötti részt slaggal és lúgos tisztító szerrel. A dobbetét mellett a futómű alkatrészeit is lemostam, hogy lássam mit kell tenni vele.
A dobbetét jó állapotú volt, itt nem volt rozsda. A futómű alkatrészein viszont volt bőven felületi rozsda. Annyira azért nem volt vészes, így drót korongozni nem kellett. Ezeket a felületeket első körben sima foszforsavas rozsdaátalakítóval kentem le, majd hagytam 24 órát hatni. Ezt követően a Teroson VR 625 rozsdaátalakítóval fújtam le és ezt is hagytam 24 órát száradni. végül pedig mindkét dobbetétet és a futómű fém elemeit is lefújtam színtelen wax alapú üregvédővel (Sikagard 6220).
A végeredmény szerintem nagyon jó lett.
Ezután a küszöböket is kifújtam ugyanezzel az üregvédővel. Erős szaga van, de legalább ezt követően jó darabig nem jön elő a rozsda.
Most, hogy láttam mi van a felületeken és még jó az idő, gyorsan bejelentettem egy vegyszeres alvázmosásra, hogy az éves során az alváz felületeire lerakódott és rágyógyult koszt lemossuk, majd ezt követően télen a maradék felületi rozsdát onnan is el tudjam távolítani.
Az alvázmosást végző öreg szaki visszajelzése alapján olyan az autó alja, mint egy jó állapotú 8-10 éves napi használatú autóé. Jóllehet 26 éves, de ettől még a 48.000 km azt tényleg kevés. Eddig szerencsés a sztori.
Száradást követően a dobbetéteket lemostam és leápoltam, majd ment vissza az egész a helyére.
Jobb küszöb a télen megsérült, első-hátsó lökhárító meg már eléggé viseletes volt, így mind kapott fényezést.
A jobb oldali küszöb illesztésnél elkezdett rendesen rozsdásodni, úgy hogy egy kis lakatos és fényező munka volt rajta.
Régebben már írtam az üregvédelem fontosságáról.
Itt a bizonyíték:
Így jár szegény küszöb, ha nincs megfelelően konzerválva: (első kép)
(Természetesen ez nem a 156 küszöbe. Hanem a Fiat-omé. :)
És így néz ki, ha szépen egyenletesen befutja a jó kúszóképességű üregvédő anyag: (második kép)
Egészen meglepődtem, hogy az olaszok kivételesen mennyire használható kontroll-lyukat készítettek a küszöbök hátsó sárvédő felőli oldalára. Még endoszkóp nélkül is ilyen jól látszik a belvilág.
Még annyit szerettem volna itt megemlíteni, hogy az imént leírt lengőkarcsere igen jó alkalom volt a tornyok bevonására is. Természetesen itt nem a képlékeny állapotban maradó zsírt használtam, hanem a PermaFilm-et, aminek a külső rétege enyhén kikeményedik. (Ehhez részhez nem lehet hozzáférni, csak ha ki van véve a lengőkartartó szerelvény is.) Szóval ez is megtörtént, kis lépés az emberiségnek és egy apró pofon a fogyasztói társadalomnak. (Csöri mesterék szerencsére megtűrték festegetésemet. :)
A kép a kedves olvasó fantáziájára van bízva, merthogy nem készült. (Nem akartam összekenni a telefonomat. Vagy csak lustaságból. Vagy is-is.)
