Blog >> újjászületés
Tegnap este (ha a sötét miatt a 16.30-at annak vesszük) végre egyben és szinte a teljes pompájában láttuk újra a Malvint. Igaz belépve a műhelybe volt egy kis csalás is, mert az aknán egy hasonló színű 147-es állt - a dízel 3 ajtós tesó, míg a miénk fentről tekintett le uralkodói módon mindenkire 2 méter magasból. Őkelme még fel volt emelve a kerékcsere miatt (ott tették fel rá a téli gurigákat amiket vittünk), így nem teljesen láttuk a ragyogó szépségét. Kicsit sáros volt, de a festés jól sikerült. Menet közben semmi nyikorgás és zörgés nem volt, a rezonátor cső is csak a kellemes morajt továbbította a külvilág felé - őkelme köszönt és tudatta a világgal, hogy újra itt vagyok köztetek.
Megtörtént a helyreállítás utáni olaj, levegőszűrő és rezonátor cső csere és a teljes alvázvédelem is. A biztosító által meghatározott javítási költséget meghaladtuk, de így a hátsó futómű nem ismeretlen állapotú bontott cucc, hanem gyári új lett.
A szépségpontokat majd pótoljuk idővel (oldalindex alá a kígyókat) és az első emblémára is ráférne egy kis frissülés, mert a fehér sáv egy része lekopott. Ez már csak esztétika, de a makulátlan állapothoz ezt is rendbe kell majd tenni.
Még a lakk kicsit puha, így az első kézi mosásra még várni kell, ezért kicsit sárosan van elfedve a kiemelkedően szép színét (stromboli metál). A belső takarítást viszont nemsokára megejtjük, hogy a festésből visszamaradt finom por eltávolításra kerüljön.
A teli polírt majd tavasszal fogjuk végrehajtatni.
Sírni fogok. Már, amikor elmentünk meglesni, akkor is megkönnyeztem. Élőben jobbat mutat. Nagyon durva. Nagyon jól dolgoznak a srácok. Isten, isten!
A tető durva, fényes, mint ha üveg lenne...
